Az írás nem az erősségem, de ettől függetlenül megpróbálom a lehető legjobban papírra vetni ezt a kis családi történetet.
A motorok és a motorozás szeretete édesapámtól ered. Velem kapcsolatos első anekdota, hogy kis híján, apu Csepeljén születtem, mivel a Dél-alföldi tanyavilágban, azon az ominózus 60-as évekbeli éjszakán elindult vajúdó anyukámmal a mentő elé. Félúton találkoztak, és én rendben megérkeztem.
A motor története 1972 tavaszán kezdődik. Apu egy hipermodern, minden igényt kielégítő motorkerékpárt szeretett volna, amely bírja a nehezebb terpviszonyokat is. Az „International Six Days World Trophy winner in 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1969”, hétköznapibb nevén MZ ES 125/1 Trophy-ra (kistrofi) esett a választás.
Én ekkor hét éves voltam, és rendkívül élveztem apukám mögött a motorozást. A forgalmi engedély adatai alapján 1981-ig volt forgalomban a motor. Ekkor történt egy kisebb ütközés, borulás egy személygépkocsival, apu eltörte a lábát, és rövid időn belül lejárt a motor műszaki vizsgája is, akkumulátort is cserélni kellett volna, stb. Ez azt eredményezte, hogy a motor a fészerbe került.
Az én motoros életem ettől függetlenül töretlenül folytatódott. Első motoromat 1980-ban vettem 1850 Ft-ért, egy csodálatos, utolsó sorozatú, tűzpiros Verhovina formájában. A haverokkal folyamatos „nyomulásban” voltunk.
A szerelem tovább folytatódott, és 27 500 Ft-ért, részletre, 1985-ben megvettem a „tiszazugelsőtárcsafékesezüstmetálfordulatszámmérős250-esetz-jét”. A barátaim szerint ezt nem csak egyben kell kimondani, hanem egybe is kell íri! Állandóan ezzel húztak, ezért legyen ennek emlékére egyben leírva.
Ezt megelőzően, 83-ban elkerültem Budapestre, szolgálni a hazát, megismerkedtem, volt menyasszonyommal, aki most a feleségem, gyerekek, 89-ben motorozás felfüggesztve.
Egy augusztusi napon, 96-ban megrázó hír érkezett. Apu tragikus hirtelenséggel elment motorozni oda, ahonnan nem lehet többé visszamotorozni.
Régóta, két éves korom óta nem élt velünk, de rendszeresen tartottuk a kapcsolatot, új családot nem alapított. Egyedüli örököse révén a motor hozzám került. A temetés után egyre jobban erősödött bennem az elhatározás, hogy emléke előtt tisztelegve felújítom a volt NDK ipar eme remek kuriózumát. 14 évig azonban több ok miatt állt a felújítás.
Az utóbbi időben egyre többet nézegettem, méregettem a motort. Teljességgel üzemképtelen volt. A krómozás, fényezés halott, a vezetékeket, nyerget az egerek húsz év alatt teljesen szétrágták. A kormány indexek hiányoztak, a henger és a blokk olajsárral volt konzerválva. A kipufogó rendszer ütött-kopott, rozsdás, horpadozott. A slusszkulcs, kormányzár, oldaldoboz csavarjai, a kilométeróra üvege, krómkerete, a hátsó lámpa burkolata hiányzott.
Erőteljes lobby tevékenységbe kezdtem 2010 februárjában a családi pénzügyesnél, és ellenállhatatlan varázsomnak köszönhetően a családi költségvetés szigorú őre engedélyezte a felújítás indítását.
Februárban szinte egy nap alatt szétszedtem a motort. Apu öccsének állítása (ő szervízelte rendszeresen) szerint a blokknak semmi baja, nem sokkal a leállás előtt lett felújítva.
Nem mondom, hogy nem keseredtem el a szétszedést követően, az alkatrészek tényleg tragikus állapotban voltak. Az alkatrészek cseréjével pedig az volt a gondom, hogy a motor apu tulajdona volt, és a lehető legeredetibb állapotban akartam felújítani.
Internet, telefon, börzék, ismerősök következett. Hát akkor így történt:
Váz
Nem igazán volt korrodált, a festés mattságán és az arany csíkozás kopottságán kívül egész jó állapotban volt a magasnyomású mosás után (sikerült vennem egy ilyen berendezést a felújítás kapcsán). Lemértem a tankfelirat, és a csíkozás méreteit, megszületett a döntés, következett a homokfúvás. Soha nem foglalkoztam ezzel a témával, fogalmam sem volt, hogy fogjak hozzá. Interneten találtam egy budapesti címet, felhívtam telefonon, vigyem el a cuccot, megbeszéljük. Szívta a fogát, milyen bonyolult, de 35.000 Ft-ért szívesen megcsinálja. Kicsit baleknak kezdtem magam érezni. Ez elég rosszul indul. Az egyik kollégám pár évvel ezelőtt felújított egy Pannóniát. Hozzá fordultam segítségért. Adott egy telefonszámot, ami egy újpesti MÁV-telepre irányított. Itt megállt az idő. Ekkora retro csávóval még nem találkoztam, pedig jártam a Föld másik oldalán is. Szabadidejében szoci relikviákat gyűjt, és elöltöltős ágyúkat épít. Komolyan, ott megállt az idő. Másfél óra alatt lefújta a komplett vázat, és felhívta a figyelmemet, hogy az alumínium alkatrészeket üveggyöngyözni kell, megkínált sörrel, kávéval és kért 15.000 Ft-ot. Hihetetlen élmény volt, ja és fém tiszta lett a cucc. Az alu olyan felületet kapott, mint új korában. A fényezéssel hasonlóképpen jártam. A volt kollégám ismét adott egy számot az 50.000 Ft.+festék körüli ajánlatok után, 25.000 Ft. + festék árban lefestették az összes elemet, ráadásul az utcánk végében lakott az ember. A váz kész! Betyár érzés volt először látni az új fényezést!
Lengéscsillapítók
Króm burkolatuk erősen korrodált, működőképességükről fogalmam sem volt. Az mzclubhungary weboldalán találtam egy bejegyzést, lengéscsillapítókkal kapcsolatban, az alapján szétszedtem, olajat, szimmeringet cseréltem. Új króm, kész. Teljesen jó lett.
Kerekek
Erősen korrodált állapotú küllők, 25 éves Barum gumikkal. Csere. Hát ez fájt egy kicsit. A küllők darabja, anyával 110 Ft/db a hátsóra, 145 Ft/db, az elsőre árban sikerült megszerezni (72 db). A felni viszont nagyon könnyen polírozható volt. Vee Rubber külső-belső gumik kerültek méret azonosan a felnikre. A leszereléskor az első felni falát egy kicsit sikerült, meghúzni, de a gumi annyira rá volt gyógyulva, hogy másképp egész egyszerűen nem tudtam leszedni.
Elektromosság
Megmondom őszintén, ettől tartottam a legjobban. Az ehhez a témához kapcsolódó általános műveltségem szintje, közelít a nullához. Az elektromos rendszert teljességgel kivégezték a rágcsálók. A fém vezetékeket, mintha lézer szikével metszették volna ketté. A gyújtásrész (kondenzátor, szénkefe, gyújtótekercs, trafó, fesz. szabályzó) rendben megvoltak. A vezetékköteg teljes cseréje szükséges volt. Baki Máté (szintén mz klub) készített, egy általam teljesen „hülyeálló”-nak nevezett kábelköteget. A német precizitás sehol nincs mellette. Egy nap alatt összeraktam. Azért a gyújtáskapcsoló cseréjébe beleszaladtam, ez is fájt kicsit. Itt azért megakadtam három hónapra. Egyáltalán nem akart működni a sebességmérő világítása. Négyszer szedtem szét teljesen a lámpafejet, gyújtáskapcsolót, eltelt három hónap……, mire rájöttem, hogy csak a fényszóró állásban működik, helyzetjelzőnél nem. Az index relém úgy működött húsz év után, mintha új lenne. Az első fényszóró foncsorozása 40 évnek megfelelő volt. A kormányindexek beszerzése után azt gondoltam, az első fényszóró cseréje csak pénzkérdés. Tévedtem. Sehol, német honlapokon sem találtam. Először abban reménykedtem, hogy a Simson Schwalbe fényszója jó lesz, de teljesen más a rögzítése. Végső elkeseredésemben felhívtam egy foncsorozót, aki 1200 Ft-ért újjá varázsolta az egészet. Hátsó lámpát börzén kaptam. Eredeti, vadi új DDR, a dobozára rá volt írva 17 márka, 50 pfennig. A 80-as évek eleji árfolyamon számolva talán 95-100 Ft között lehetett az ára.
Kipufogó rendszer
Teljes csere mellett döntöttem, csak a könyökszorító hollander maradt a régi. Az utángyártott alkatrészek miatt rendesen megizzadtam, mire sikerült összehozni.
Tokoshuzalok, kilométeróra spirál, kilométeróra
A bovdenek nagyon jó állapotban voltak, a gázbovden belső sodrott huzalját ill. a gázcsúszkát cseréltem biztonsági okokból. A kilométeróra spirálját, meghajtását kompletten cserélni kellett. A sebességmérő órát teljesen felújítottam. Új keretet, üveget, rögzítő lemezt kapott. Ha jól tudom 1974-ben változott a szabályozás, és kék színű visszajelző használatát írták elő távolsági fényszóró használatakor. Ennél a motornál azonban gyárilag nem szereltek be visszajelzőt, ezért a lámpafejbe fúrtak utólag egy 12-es lyukat, és beraktak egy traktor (harckocsi?!) visszajelzőt. Szerencsére az egerek ezt sem kímélték, úgyhogy mondtam a festőnek, hogy tüntesse el ezt a „sufnituningot”és egy kék LED visszajelzőt integráltam a kilométeróra számlapjába. Ez annyira jól sikerült, hogyha döntött lenne az óra, kiégetné a szememet. Szerencsére azonban egyenes, így csak a műholdak és a garázs teljes mennyezete pompázik illuminátor kéken sötétben.
Csíkozás, feliratok
A „TROPHY” felirat gyárilag egy sablon alapján, matt fekete festékkel festve került a tankra. Matricát lehet kapni, még negatív maszkoló formájában is. A 250-es felirata azonban erre a tankra nagy! A forgalmazók ezt nem minden esetben tudják. Én hallgattam a matrica készítőjére és benzin, ill. UV álló matricából gyártattam le a feliratot. A hatás teljesen olyan, mintha festették volna.
A csíkozást saját magam készítettem, anyagi forrás hiányában. Hát sikerült úgy, mint Zschopau-ban egy másnapos hétfő délelőtt. A baj az, hogy véleményem szerint ezen a gyönyörű királykék fényezésen (egyes barátaim szerint láboskék) az arany csíkozás rendkívül giccsesnek hat mai szemmel. Azonban kötött a fogadalom, eredeti állapotban kell restaurálni a motort!
Blokk
Egy alapos tisztítás, tömítés cserék (a hengerfejnek nincs tömítése, csak egy hézagoló lemez) és kész.
Összeszerelés
Tavalyelőtt ősszel kezdtem a motor összerakását. Szinte zökkenőmentesen ment minden. A német logika és precizitás egy rendkívül jól, és egyszerűen szerelhető motort eredményezett.
A motor működőképességéről fogalmam sem volt. Húsz év után harmadik rúgásra (a másodikat izgalmamban elszúrtam) simán indult. Kuplung, váltó tökéletes, alapjárattal kínlódtam egy kicsit. Nagyon nyomatékos, teljesen új hangja van, az új kipufogó miatt.
Változtatások
- Távolsági fényszóró visszajelző kilométerórába integrálása
- Tankfelirat
- Oldaldoboz csavarok feketék
A motor alapvetően kész, a forgalomba helyezés van még hátra. Sokat rágódtam megpróbáljam-e az OT-s rendszámot. A döntés megszületett, belevágok.
Ennyi lett volna ennek a 41 éves családi motornak a története. A felújítás közel 240.000 Forintba került, de csodálatos élmény motorozni rajta, csak ajánlani tudom mindenkinek.
Rabb Imre (rabbimi)
www.mzclubhungary.com
2012.04.03.
