Az alábbi történet egy olyan emberről szól, aki ma már nem túl jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, tehát nem egy – hogy úgy mondjam – korszerű ember.

Szöveg: Mező János, kép: Mező, Bambi archív

Bambi. A legtöbb embernek a bájos-suta Walt Disney-őzike jut eszébe e név hallatán. De nem így a motorosok azon részének, akik MZ nyergében élik az életet. Nekik Bambi kis túlzással amolyan spirituális vezető, kis műhelye pedig egy kiveszőfélben lévő életfelfogás egyik utolsó menedéke. Két dolog keltette fel érdeklődésemet vele kapcsolatban. Az egyik: Bambi a kevés élő MZ-guru egyike, állítólag mindent tud a márkáról, amit földi halandó tudhat – bár ahogy megismertem, élénken tiltakozna ezen állítás ellen – a másik: Bambi amolyan szellemi műhelyt is teremtett maga körül. Gubacsi úton lévő műhelyében délutánonként pezseg az élet, MZ-hívők, kényszerből MZ-vel motorozók és érdeklődők adják egymásnak a kilincset. Bambi patinás múlttal rendelkezik. Még a Zalkában kezdte szerelői pályafutását…

Elnézést, hogy közbeszólok, de nem ott kezdtem…

Persze, persze, nem ott kezdte, hiszen már előtte is szerelt. Kilencedik kerületi gyerek volt, és a mai napig vérbeli ferencvárosi figura. Nekem már ezért is szimpatikus, de ezt neki még nem mondtam. Bár ő a Haller térre járt le, míg én a Tinódira. Abban az időben aktív „térélet” zajlott a VIII. és IX. kerületben, még az is lehet, hogy verekedtünk egymással. A bunyó ugyanis akkoriban a társasági élet egyik formája volt a kerület jógyerekei között. Szóval Bambi hamar elkezdett motorozni és szerelni…

Azért nem egészen így zajlott. Tizenegynéhány éves voltam, a baráti körömben már volt pár motor. Én egyelőre csak áhítoztam a motorok után. De szerelni már valóban szereltem. Elsősorban a barátaimnak, ismerőseimnek.

Igen, a kis Bambi hamarosan ismert és sikeres szerelő hírében állt, ennek köszönhetően elindult az anyagi boldogulás útján…

Hát, az igaz, hogy szűkebb körben valóban ismert lettem, de olyan nagyon sikeres azért nem voltam. Ami pedig az anyagi boldogulás útját illeti… ingyen, hobbiból szereltem mindenkinek.

Na, ez az első korszerűtlen tulajdonsága Bambinak. Hogy munkájáért nem kért pénzt. Emellett áhítozott a motorok után. Eleinte Pannóniák után folyt ez az áhítozás, majd miután azt látták, hogy a pannóniások állandóan szereltek, inkább az MZ lett a cél. Annak ellenére, hogy csak sóvárgott álmai MZje után, továbbra is ingyen szerelt, pedig ha pénzt kért volna munkájáért, talán közelebb került volna vágyának tárgyához.

De hát én szerettem szerelni, és a motor azért így is összejött. És motoroztam én előtte is, csak utasként. A munkámért cserébe sokszor elvittek magukkal a srácok.

És mint hallottuk, utóbb saját motorja is lett, egy 250-es TS. Boldog évek következtek, rengeteg motorozással. Bambit ennek a sportosabb válfaja izgatta. Kijártak a hegyek közé, Visegrádra és a Mátrába döntögetni. Ezzel párhuzamosan lassan bekerült a Zalkába szerelőnek. Ahol próbálkozott ő már korábban is.

Igen, próbálkoztam, de nem volt egyszerű bejutni oda. A Zalkában szigorú hierarchikus rend uralkodott, eleinte nem is engedtek a motorok közelébe, amolyan „csicskásnak” használták az embert, udvart mosattak vele stb. Annyira azért nem akartam bekerülni. Később enyhült a helyzet, és csak beszivárogtam. Eleinte amolyan önkéntes segítőként.

Bambi tehát önkéntes segítőként dolgozgatott immár a legendás Zalka Máté Motoros Klubban. Olyan emberek között, mint Petró Bandi bácsi. És Bambi igyekezett tanulni az idősebb mesterektől. Ez nem is volt olyan egyszerű dolog, mert a szerelők legtöbbje féltékenyen-mogorván őrizte titkait. De köztük élve azért jó pár dolgot elsajátított. Szerencsére volt a szerelők között egy hallgatag, magának való fiatalember, aki szívesen segített, és ha kellett, magyarázott Bambinak. Aki jó eszű, jó kezű szerelőnek bizonyult. Egyre feljebb jutott a ranglétrán, egyre több külföldi versenyre jutott ki szerelőként. Nyugat-Európába is, ami abban az időben, amikor nem lehetett még szabadon ide-oda utazgatni, igen nagy dolognak számított.

Valóban sokat utazgattam, hála a versenyeknek, és Európán kívülre is eljutottam. Mexikó volt a legtávolabbi pont, ahol Lőrinczi Gyuri oldalán szereltem. De még jóval előtte történt valami…

Igen, Bambi 20 éves korában közúti motorbalesetet szenvedett, amelyben vétlen volt. Az ezt követő két évben bal lábát 16-szor műtötték, mígnem rátalált egy szakemberre, aki rendbe tette sérülését. Lábadozása után Bambi ismét motorra szállt. Annak ellenére, hogy vonzotta a versenysport, még sokáig utcai motoros maradt. És szerelt rendületlenül. A kétüteműek vonzották.

Így igaz, leginkább a kétüteműek vonzottak. Lenyűgöző erő lakozik bennük méreteikhez képest. Mindig is ezeket szerettem. Elboldogulok én a négyüteműekkel is, de az igazi szerelem a kétütemű maradt. Azokat igazán… hogy is mondjam… érzem. Hallgatom, és tudom, hogy mi történik bennük, milyen állapotban vannak, hogyan lettek beállítva, mit lehet velük még kezdeni. És tudom, hogy ha ezt vagy azt csinálom bennük, akkor az mit fog okozni. Tényleg, szinte érzem.

Szóval Bambi tévedhetetlen módon érzi, hogyan fogjon hozzá egy kétütemű blokk
szereléséhez, tuningjához.

Hogy mi lesz belőle? Fémforgács, ha el nem rontom

Valóban rengeteg dolgot tanultam, de annak ellenére, hogy sokan nem szerettek válaszolni, nem voltam rest kérdezni, ha elakadtam valamiben. És azért volt, aki segített. Ahogyan én is másoknak.

Elérkezett Bambi életében az az időszak, amikor már nem vállalt több külföldi munkát, inkább hazai pályán szerelt. Kétüteműs és MZ-s szakértelmének időközben híre ment, és sokan keresték meg tanácsért, segítségért. És sokszor még mindig nem kért pénzt munkájáért.

Ez félig igaz. Gyakran előfordult, hogy valóban nem kértem, de az is, hogy pénzért dolgoztam. A balesetem után rokkantnyugdíjas lettem, és a rokkantnyugdíjam egy ideig elég volt, így valóban szeretetből szerelhettem. De kialakult egy kis magánpraxisom is. Újabban robogók javításával is megkeresnek.

Bambi mellett időközben egy kis klubélet alakult ki. Rengetegen keresik, ő maga pedig nem egy tehetségesnek ítélt, szerényebb lehetőségekkel bíró fiatalt támogat a versenyzésben saját lehetőségeinek keretein belül.

Igen, mert az MZ-zés viszonylag olcsó módja a versenyzésnek. Van pár srác, akinek magam vettem meg pár alkatrészt, vagy szereléssel, tanácsokkal segítettem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy Rosival Ágoston, aki valamikor MZ-s volt, még Jerezből is felhívott tanácsot kérni tőlem. És hihetetlenül büszke vagyok, ha olyan valakiből válik sikeres versenyző, aki valaha MZ-zett. Mint az említett Rosival vagy Bitter Sanyi. A klubéletre visszatérve, délután ebben a kis műhelyben csak úgy nyüzsögnek az emberek. Bejönnek szerelgetni, kérdezgetni, beszélgetni. Öt körül abbahagyom a munkát, és rendszeresen 9-10 körül megyünk el innen. Nyáron, amikor iskolaszünet van, akkor meg már délelőtt itt vannak egy csomóan.

Mindemellett bábáskodott az MZ Kupa létrejötténél, amelynek 2005. április végén, az
Euroringen lesz az első futama. Népes mezőny várható.

Az MZ-seket eddig a veterán szakágba sorolták, és mi azt szeretnénk, ha önállóan mehetnénk. Most, a verseny előtt egy héttel úgy néz ki, hogy lesz vagy 22 induló az MZ Kupa első futamán.

Csak megszereztem a lányaimnak az áhított trófeát!

Azért ne feledkezzünk meg arról, hogy Bambi végül is csak megpróbálta magát a másik oldalon is. Az utóbbi pár évben versenyzésre adta fejét.

A lányaimmal többször jártunk a versenyzőimnél, ismerőseimnél, és a legtöbb helyen megcsodálták a tulajdonos serleggyűjteményét. És persze megkérdezték, hogy nekem miért nincsenek trófeáim. Akkor elhatároztam, hogy hozok nekik haza pár serleget. Elindultam pár MZ-s versenyen, kétszer voltam magyar bajnok az utcai 250-350-es kategóriában. Már három alkalommal vettünk részt csapattal a Lovas Sanyi-féle kunmadarasi 24 óráson. Bár hozzá kell tennem, hogy utolsó alkalommal csapatfőnöki teendőim miatt nem tudtam motorozni.

És hogy hogyan látja az életét Bambi?

Anyagilag nem értem el sok mindent, az igaz. De kialakult körülöttem egy olyan társaság, amilyennel nem sokan büszkélkedhetnek. Nekem ez nagyon fontos dolog. És hogy mit szeretnék a jövőre nézve? Azt, hogy hadd legyen önálló magyar MZ bajnokság!

Motorrevü magazin, 2005/6

Kategória: Egyéb