Elhoztam a 40 éves MZ történetének második részét, melyet szeretnék most veletek megosztani (aki még nem olvasta, tovább az elsõ részhez > > >). Sosem volt erõsségem a fogalmazás, kérem nézzétek ezt el nekem. Jómagamnak is el kellett olvasni elõzõ cikkem, hogy honnan is folytassam. Örülök, hogy még a napokban is akadt olvasója, de a lényeg, hogy valami olyasmivel hagytam abba, hogy a váz elõkészült festésre és kiegyenesítettük a lábtartót.
Ezután a fejünk fölé gonosz felhõk gyûltek és jöttek a gondok. A sárhányók megannyi apró horpadást rejtettek, a baloldali oldaldekni alja olyan porózus volt a rozsdától, hogy papír módjára hajlott ide-oda. A gittelést csiszolás követte, majd ellenõrzés. Napokig folyt a munka és látszólag semmit sem haladtunk. (Csak a hétvégéken folyt a munka, máskor meg kellett keresni a rá valót J ). Az elemeket csukott szemmel, kézzel ellenõriztük a jelzõfesték után, hogy hibát keressünk a sima felületeken. Ezek után szórógittet kaptak az elemek, két rétegben, majd elkerültek a festõ mûhelybe. Két komponensû fekete festék, majd lakk.
Ezidõ alatt elkészültek a krómozott alkatrészek. Isten ránk mosolygott, mert amit a világon bárhol kereshettünk volna hiába, az már a miénk volt. Tibi egy nap elõsétált a garázs mögül egy pár külsõ rugós ETS felfüggesztéssel és gyári minta alapján készített célszerszámok tömkelegével. Hasonlóan egy nap az internetet böngészve – azt hiszem nem reklám ha leírom, de mindent a v*tera.hu-ról vettünk – láttam egy gumiharang párt. SMS gyorsan Tibinek nézze már meg… és igen, az volt a miénk.
Nagyjából képben voltunk a hozzávalókkal (állítottuk hetykén ha jól emlékszem), innen már csak LEGO az egész. De nem az volt… az elsõ csavartól kezdve mindennel volt valami apró hiba, amin igazítani kellett. A horganyzott keréktengelyek nem akartak a helyükre menni, vissza kellett õket csiszolni. Pár dolgot második körben kellett horganyoztatni, mert elfelejtettük. A hátsó sárhányó keresztben állt, az alsó rögzítõ csavar nyílást ki kellett bõvíteni. Lassan, de biztosan haladtunk utunkon, próbáltunk alapos munkát végezni. Közben megejtettünk egy-két börzét, gyári fém gyertyapipa és Budapestrõl 4 db fehér oldaldekni zárócsavar került beszerzésre.
Mellékelt képen a piros alkatrészek fényezése, a tank már szárad, a lámpafej még várja az elsõ réteg festéket. Még az elõzõ cikk megírása elõtt beszereztük a tank emblémákat, mely közül az egyiket javítani kellett, egyszerû akril festékkel és 2-es ecsettel újrafestettem és hagytam megszáradni. Telefonos képek, de szerintem látszik az ilyen volt és ilyen lett hatás.
Szárad a tank
 Embléma festés előtt |
 Embléma festés után |
Egy sima MZ teleszkópot összerak az ember ügyesen. De ezt – ez nem olyan. Ha kézzel akarod betenni, elfelejted betenni a lámpatartó vasat, alulról nyomni lehetetlen. De hát 40 éve kitalálták, valahogy csak rájövünk… a logika: mindent felépíteni gumiharangig, majd az alsó részt egyszerûen felölteni olajjal és rácsavarni, hát nem egyszerû? (Nekem nem volt az.) A kormányvégre házilag esztergáltatott Tibi dugókat, a mintában is egyezõ markolatok és lábtartógumik Kecskés Laci logisztikáját dicsérik, a szimmetriára mi törekedtünk. (Szerintetek is van kisugárzása, ugye?)
Kész a váz
Fényezés
Polírozott felületek
Az idő vasfoga megtette hatását
Kormány
Hengerfej
Az elegancia sosem megy ki a divatból
Vezetékezés
Vezetékezés
Az izzókat és a biztosítékokat megtakarítottuk a pontos kontakt miatt, a hátsó lámpába visszakerült a rendszámtábla világítás üvege (fogkefével a legjobb kitakarítani) és új motoron még sosem volt hátsó prizmát vettünk bagóért egy nemrég elhunyt motoros családjától. Csomagtartó került felszerelésre, melyre gyári csomagrögzítõ hevedert vettem Debrecenben a Péterfia utcai motorosboltban (minden van, amit el tudtok képzelni). Gyújtást beállítottam, karbi, kidörrentõ rendszert felszereltük, a légszûrõt sem nehéz összerakni. Láncot befûztük Tibivel, õ kivett a láncból pár szemet (mindkét láncvédõ gumi gyári), beállítottuk a hátsó féket is – menni kellene lassan a motorral. Kellene, de a sebváltókar felszerelése után kiderül, hogy nem lehet váltani.
Ciki, nagyon ciki helyzet, ég a fejem és bújnék ahova csak lehet miatta. Rosszul raktam össze nem tagadom, emberbõl vagyok. Tûzoltó gyakorlat, a léptetõhengert biztosító golyó alátét nélkül ráfogott a hengerre és nem lett beakasztva a két kalapács sem, ami a léptetõvillát visszahúzná. Ez még egy plusz nap volt. Ez a nap majdnem pontosan 8 hónapra esett az elsõ munkanaptól, 2009. november 13-a volt, péntek. A motort beindítottuk és kipróbáltuk, hangfelvétel nem készült, de úgyis személyesen az igazi. Remélem szerencsés lesz ez a dátum a jövõben, én úgy tartom, hogy ez a motor péntek 13-án született.
A jövõre nézve annyit, hogy tavasszal Miskolcra utazik – még teherautón – hogy megkapja veterán minõsítését és OT-s rendszámát, utána már reméljük minél többet az úton láthatjuk. Nagyjából ennyit szerettem volna leírni, anyagiakban én úgy tudom, hogy Tibi 200.000 forintnál kapcsolta le a számlálót a munkálatok kb. felénél vagy két harmadánál, de egy álom minden pénzt megér.
Azt hiszem mindannyian hozzájárulnak a nevükkel a motorhoz, ezért egy rövid lista azokról akik nélkül nem sikerült volna:
Dénes Zoltán – fényezés
Zvara István – kerékfûzés
Szabó Szilveszter – krómozás
Mézes Attila – horganyzás
Kecskés László – alkatrészek, fõtengely
Baki Máté – vezetékköteg
Zsuzsa néni – csavarok
Belcord Kft. – gyûrûk
A vaterás veteránosok – pótolhatatlan alkatrészek
Cseke Tibor – méltóan büszke tulajdonos, lakatos munkák
Geregai Péter – szerelés, polírozás
Azoknak pedig akik végigolvasták még néhány grátisz kép az iromány tárgyáról:
