Azt hiszem tavaly nyáron kezdõdhetett. Moziba mentem a saját motorommal, amikor egy járókelõ megdicsérte majd kis beszélgetés után közölte velem, hogy neki is van Trophy-ja, elvállalnám-e, hogy üzemképessé tegyem. Kapásból nemet mondtam, még magamnak csak-csak, de másnak, a fene tudja nem esne olyan jól, meg aztán ott az iskola is. Elkérte a számom, aztán pár hét múlva jöttek a hívások, végül oda lyukadtunk ki, hogy megnézem mégis mit kellene csinálni. Mikor elmentem a tulajhoz – aki azóta címeres cimborám, a magyar vasút gyöngyszeme – kiderült, hogy mi áll a fészer szélében. Egy nagyjából hiánytalan, poros, de menthetõ ETS volt. Én ES típusra számítottam, de amikor megláttam mire vállalkozhatok, közöltem vele, hogy vagy teljesen felújítjuk vagy nem vállalom. J
Tibivel teljesen egyeztek a nézeteink, sokat segített és segít most is mindenben, tulajdonképpen egyenlõ felekként építjük a motort azóta is. Na de nézzük honnan indultunk: nekem az iskola miatt nem sok szabadidõm volt, ígyhát amikor mások ünnepeltek, mi dolgoztunk, hogy a 10 éve pihenõ motornak visszaadjuk régi fényét. A munka március 14-én meglehetõsen hideg idõben kezdõdött. A gépet egy nap alatt szétkaptuk. Meglepõen könnyen szét lehetett szerelni, pár kókányoláson túl a hátsó sárhányó volt nagyon rossz állapotban illetve néhány csavar inkább megszakadt mintsem engedett volna.
Amivel még készen vagyunk az a blokk váltójának és fõtengelyének illetve kuplungjának felújítása és összeszerelése. A magyar és eredeti csapágyazást japán Koyo-ra cseréltük, a felsõ tûgörgõ egysoros INA lesz, a fõtengelyt Kecskés Laci Pásztói boltja intézte, a kuplungot pedig egyszerûen kimostuk és a középsõ lamellát illetve egy rugót cseréltem, valamint a jelölésnek megfelelõen raktam össze, valaki nem volt alapos elõttem 😀 Mint a nagykönyvben megvan írva, melegítettünk és hûtöttünk, az eredmény egy nagyon kis ellenállású motoregység lett, kíváncsi vagyok magam is, hogyan fog teljesíteni.
 |
 |
 |
 |
