MZ ES 150/1 Trophy 1974 felújítása

A történet onnan indult, hogy volt már nekem Trophy-m, csak sajnos attól meg kellett válnom. Még akkor elhatároztam, hogy lesz ilyen motorom késõbb. Így rövid keresgélés után ráakadtam egy közepes állapotú példányra egy közeli faluban. Az új szerzemény 1974-es kiadású, mélykék és ezüst színekben pompázott vajszínû lábvédõkkel. Már az újfajta nyitott „ETZ-s” teleszkópokkal szerelték, és a laposabb szivacsnyereg került rá. Egy jó kis túramotor volt a cél, ezért nem a restaurálás, hanem a felújítás mellett döntöttem.

Megkezdõdött a munka. Szétszedtem darabokra a motort, ezután az alkatrészek takarítása következett, nem kell mondanom, hogy a vázon mindenhol vastagon állt az olajsár az elnagyolt összeszerelés miatt (amit nem a gyárban követtek el). Szétszedtem a blokkját, kiderült, hogy a végleges leállítás elõtt felújíthatták, mert vettek rá gyári új 150-es hengert. Jobb lett volna, ha nem szedik szét, mert a fõtengelysonkákat a szétszerelés helyett szabályosan szétverték, így kellett bele egy másik tengely. Hajtórúdszettet Olaszországból hozattam hozzá, ott a mai napig gyártanak ES/TS hajtókarokat! Igaz már felül is tûgörgõs, de legalább kevesebb olajat kell a benzinbe keverni. Cseréltem az összes csapágyat, a blokkfeleket felsíkoltam, mert azt is elintézte az elõzõ „szerelõ”. Sajnos eredeti dugattyút nem sikerült szerezni, így csináltattam hozzá egy olyat, ami 1 mm vastag gyûrûkkel szerelhetõ. A gyári karburátor helyére egy Dellorto PHBL 24-es került, a pontosabb beállíthatóság miatt, a szívócsatornából pedig el lettek tüntetve az öntésnyomok. A blokkban még kuplungláncot kellett cserélnem, szerencsére a primer hajtás fogazása nagyon jó állapotú volt, így az maradhatott.

Közben a vázelemek fényezõhöz kerültek, de nem tartottam meg a gyári színt, hanem egy olyan összeállítást választottam, amivel a korai ES szériát fényezték. Így lett a tank, lámpafej, pumpa és a kormány vajszínû, míg az összes többi bordó, arany színnel csíkozva. Idõközben a nyitott teleszkópok helyett zártakat szereztem, csupán azért, mert így jobban tetszik. Az üléssel ugyanez a helyzet, a régi rugósülés került a kárpitoshoz, a szivacsülés helyett. A kárpitos sajnos az eredeti ülésanyagot nem tudta megszerezni, viszont legalább a fehér kédert igen. A kerekek szét lettek fûzve, az agyak fényezve lettek, mert a só nagyon megmarta õket, a küllõket cseréltem, a felniket pedig egy hétig políroztam.

Új Heidenau gumikat vettem, igaz modernebb a mintázata, de mivel sokat szeretném használni, ezért elengedhetetlen a jó gumi. A hátsó lámpa mûanyag prizmája sajnos törött volt, de tudtam belõle szerezni eredetit, a lámpakeretet pedig krómozni kellett, akárcsak a teleszkópburkolatokat. A teleszkópok fel lettek újítva, cseréltem bennük olajat és szimmeringet, meg persze alaposan ki lettek tisztítva. A láncvédõ bakelit szerencsére sérülésmentes volt, viszont a láncot és a láncgumicsövet cserélni kellett. A kezelõszervek, szivatókar, és a tanksapka polírozva lettek, a kapcsolókonzolokból pedig szereztem olyat, amin jó állapotú a króm. A kipufogót és a kipufogó könyököt nem volt érdemes javítani (akkora horpadás volt rajtuk), viszont ezt a mai napig gyártják, így vásároltam rá újat. Az elektromos hálózat eléggé viseltes állapotban volt, így az egész motort újravezetékeltem. Viszont az eredeti mipoláncsöveket amiben a vezetékek futnak, fel tudtam használni, így kívülrõl nem látszik, hogy nem mindenhol ugyanolyan színû a vezeték, mivel nem lehet kapni 16 eltérõ színû kábelt. Az indexek sajnos menthetetlenek voltak, a mûanyag házuk szétmállik idõvel, így utángyártott irányjelzõk lettek felszerelve. A tükrök ugyancsak utángyártottak, mivel az eredeti alumínium tükör sem volt meg és gyárilag csak balossal szerelték.