A csapat vasárnap reggel
A tavalyi Vértes–Gerecse túrán már tulajdonképpen körvonalazódott az idei túrának az alapja. A földutakon is előszeretettel bolyongó klubtársaknak élmény egy ilyen MZ-s túra, ugyanakkor szerettünk volna az aszfaltbetyár, illetve a motorjaikra feltétlenül vigyázó barátainkkal is találkozni, így megszületett az ötlet, az első MZ-s „duplatúra”. A lényege, hogy két csapattal indulunk útnak és közös látnivalókat fűzünk bele az útvonalba. A különbség csak az volt, hogy az onroad-csapat a kanyargós aszfalt utakon keresztül közelítették meg a találkozópontot, míg az offroad-osok a tavalyihoz hasonlóan, a lehető legélvezetesebb terepen, mély vízmosásokban, sziklák és nyakig érő giz-gazok között. A kettős útvonal megszervezése komoly helyismeretet igényelt, de a gerecsei-születésű klubtársakkal sikerrel fogtunk össze, majd hosszú e-mailezgetések után Kiszsebivel és Atillával bejártuk a kétnapi távot. Kisbocsi, az onroad vezetője pedig otthon készült fel.
A szállásunk, a már tavaly meglátogatott agostyáni ökofalu volt (itt olvashatod a 2010-es cikket). Így hát a tatabányai találkozó után elmotoroztunk a Gerecse szívében fekvő faluba.
Érkezés az ökofaluba
A sátorverésre kijelölt tisztás még harmatos volt reggel, ezért a csomagjainkat betettük az egyik faházba és a sátorállítást elnapoltuk estére. Györgyi, a tábor vezetője egy rövid sétára invitált minket, mely során bemutatta a falu nevezetességeit, épületeit.
Az energiadomb később még sok turpisság okozója lesz
Építés alatt álló körtemplom
A séta után egy utolsó búcsút vettünk a tiszta motoroktól, majd szétvált a két csapat.
MZCs csak MZ-s pohárból iszik
Kisbocsiék elindultak Tardos-Malomvölgy felé, mi pedig bevetettük magunkat az erdőbe. Az első műszaki hiba rögtön jelentkezett is Mladi motorján, így kicsit megcsúszott a terv. Akármit állítgatott a karburátoron sehogy sem akart menni, állandóan befulladt. (Fél évre rá kiderült, hogy a kipufogóval voltak a gondok, a lamellák elengedtek és összecsúsztak a cső belsejében…) Mi kitartóan izzadtunk az erdőben a füleinkbe szálló muslicákkal, mikor bejelentette, hogy ő hazamegy, ennek így nincs értelme.
Hát mondom, csak megnézem akkor, mi lehet a baj. Visszamotoroztam a völgybe és ráültem Mladi ETZ-jére. Berúgtam, brümm-brümm és kész! Hát nincs ennek semmi baja. 😀 A nagyjavítás tehát elvégeztetett, így folytattuk utunkat Malomvölgy felé ahol már vártak ránk a többiek.
Mladi motorját mókoljuk az erdőben
Az erdőből egy meredek, ördögszántásos lejtőn át jutottunk ki, közben keresztül hajtottunk egy piknikező család táborán is. 😀 Gondolom nagyot néztek, hogy mit keres itt 10 motoros ezen a terepen. Itt szeretném megjegyezni, hogy engedély hiányában idén SEM hajtottunk be sorompóval lezárt vagy táblával jelzett területre. Igyekeztünk tehát idén is legálisak maradni.
A Tardost elhagyva megérkeztünk a kedvenc hekkesünkhöz (mellesleg Kiszsebi rokonai), ahol bevertünk egy-két halat a nagy ijedtségre. A Malomvölgy egyébként kedvelt kirándulóhely, van itt horgásztó, focipálya, játszótér, hegyi patak, de mi többnyire itt is csak arról beszéltünk, hogy kinek mennyit megy az MZ-je és hogy hány litert fogyaszt százon. 😀
Pihenő a fák alatt
Az egyik „valahonnanmárismerős” off-motoros barátunk úgy gondolta, hogy kipróbálná magát és a 900-as TDM-jét a következő offroad szakaszon. Mi pedig úgy gondoltuk, nem világosítjuk fel őt, hogy az egyik legkeményebb szakasz jön – szó szerint szemöldökig érő gazzal. Az ismerős srác (de honnan?) nagy lendülettel kezdett, aztán inkább már csak keresztben farolgatott egyhelyben a vízmosásokban, végül nyelvet lógatva tologatta a böszme motort, amíg az a lehető legtöbb ventillátora pörgetésével próbálta nem egybeolvasztani a saját blokkját. 🙂 Mi persze segítettünk neki ahol tudtunk, hiszen értékeltük, hogy nekivágott egy MZ-snek való terepnek. Egyébként később megjegyezte, hogy sosem motorozott még ilyen rendes csapattal.
Egy rövid aszfaltos szakasz után egy gyors, murvás úton folytattuk a túrát egészen Pusztamarótig. Itt mindenki úgy húzta a gázt, ahogy csak bírta. Olykor kettévált az út, az egyik felfutott a domboldalra a másik út fölé, majd vissza. Vicces volt mikor Fricivel egymást „előzgettük” a két úton imádkozva, hogy az ellenfél ösvénye valahol elkanyarodjon valami dzsindzsába. 😀 Végül újra összefonódott a két csapás, ahol majdnem egymásnak ütköztünk a nagy lendületben.
Pusztamaróton ejtőzünk
Pusztamaróton megtekintettük a török dúlás áldozatainak emelt emlékművet, míg eközben Kisbocsiék valahol már a Dunánál járhattak, ahol a következő közös találkozópontunk lett hirdetve. Ide érkeztek Bambiék is, akik aztán kocsival követtek minket. Mármint az onroadosokat. 🙂
Kisbocsiék mindig időben érkeztek
Kisbocsi mutatja be az MZ-seknek a híres Neszmélyi borvidéket
A Duna partján lehetőségünk nyílt egy kis beszélgetésre a többiekkel is. Ment a nagy élménymesélés, mármint azokkal, akiket megismertek a portól az onroad-osok. Killer általában hátul szívta a port és persze Atilla és Mladi által bekevert MOGUL olaj ködjét. (Szerintem a hadiipar fejlesztette álcázási célokból.) Namost az Ő MZ-s pólóját már a Tomi Kristály is csak ecetes ollóval tisztította volna ki.
A „fehér” póló
A Duna-parti találkozó után ismét szétváltunk és nekivágtunk a folyó mentén Neszmélynek. Ezen a szakaszon eddig ismeretlen tereppel találkoztunk a „kavicsággyal”. A száraz nyár miatt a vízszint igen alacsony volt, így a Duna partján végig tudtunk motorozni. A túra indulása óta mindannyian nagyon vártunk már arra, hogy valaki elessen. Ha emlékeztek, tavaly ilyenkor Alfa már 8-adjára borult fel a sáros talajon. Nade a mély kavics megtette hatását, Frici végre magára borította az MZ-t. Szerencsére pont mögötte mentem emiatt nekem is meg kellett állnom, mert a röhögéstől már nem bírtam fogni a kormányt. 😀
Dunaparti duplarandi
Beérkeztünk Neszmélyre, ahol a helyi hajómúzeumot tekintettük meg. A Dunán kikötött egykori gőzösökből, lapátkerekes hajókból áll a múzeum. Nézelődtünk, pihentünk. Ígérték, hogy hamarosan be fogják vontatni a Lajta nevű hadihajót, de mi azt nem vártuk meg, mert sok volt még hátra terepen. Bambiék viszont ígérték, hogy hozzák majd a képet róla.
Bevontatják Lajtát
Dunaalmást elhagyva újra vízmosásos-hegyvidéki terepre tévedtünk, ahol Alfa szerencsétlenkedett egy rövidet, ami egy későbbi vitában Frici szerint tulajdonképpen folyamatos esés volt. 😀
Mladi mutatja meg a tutit
A nap már lemenőben volt és mi is elfáradtunk, így lassan az ökofalu felé vettük az irányt. Az érkezés előtt, még betértünk persze a Tuskóba is, ahol Kisbocsiék már vártak ránk. Nem akartuk, hogy a hipermarket posványa túlságosan átjárjon minket, így csak a legszükségesebbeket vettük meg.
Csak a fontosat
A Mátyás király korabeli fogadóban már javában sült a malac mire megérkeztünk. Gyorsan nekiálltunk sátort építeni, majd sorakoztunk a vacsorához.
„Igen és itt van a borsmenta” – Ez csalán b*ssz*tok meg! 🙂
A bőséges estebéd után a lealjasodás komplett mintafolyamatát mutattuk be, majd eluralkodott rajtunk a káosz.
Esti lakoma
Először tüzet próbáltunk rakni, Györgyi utasítása szerint az apró fákból. Végül megérkezett Kokó, a helyi mindenes és megmutatta mit kell rátenni, hogy Budapesten is lássák a tüzet. 🙂
Killer, Kokó és Kisbocsi tüzel
Eközben Frici és Kiszsebi sem volt már szomjas.
Kinél van tűz?
Ültünk a tűz körül, jártak körbe az „eztkóstoldmeg” pálinkák, borok, sörök és egy csomag pattogatott kukorica, amiből senki nem evett, de egy óráig adtuk körbe-körbe. „Beleb*szom a tűzbe, ha valaki mégegyszer odaadja.” „ Ki hozta ezt a sz*rt?” 😀
Épp kifogytunk a sörből mikor megkértük Killert, hogy hozza ide a megmaradt 4 dugisörét. Megy Killer, tapogatózik a sötétben néhány perccet, majd rohan is vissza hozzánk barátunk, aki már eleget ivott: 1 neked, 1 neked, 1 neked és ez meg az enyém. Ób*zmeg, ez egy láncspray! 😀
Közben Frici is elindult a sátrak felé, természetesen kb. pókjárásban az ellenkező irányban. Néhány másodperc múlva már a falu ivóvizét szolgáltató patakban hempergett. Nemszomjasan. 😀
Kiszsebi olimpikon súlyemelőnkkel, Stark Tiborral a „Gerecse Medvéjével” incselkedett, miközben mi arra vártunk, hogy mikor nyílik a pofonláda. Killer és Kokó rakta a tüzet, illetve űzték a gerecsei rókákat, míg Heka világmegváltó gondolatai szálltak a parázzsal az égnek. Szóval zajlott az este, még arra is rájöttünk, hogy a TDM-es srác ki is valójában. Arnold Reeves!!!
És tényleg!
Már eléggé későre járt, így lassan eltettük magunkat másnapra. Voltak, akik faházban aludtak, voltak sátrasok és Yofo, aki jókedvében egyszál hálózsákban kimerészkedett aludni az energiadombra. Reggel vette észre, hogy éjjel egy komplett csigahadosztály mászott át az arcán. 😀 Szerencsére este ő is jócskán vett be a csigamarás elleni szérumból, így a végzetes feltöltődéstől eltekintve nem esett komolyabb bántalma. 🙂
Tűz körül mennek a sztorik
Reggel „frissen” ébredtünk, Frici akár egyből mehetett volna egy Old Spice reklámot is forgatni. Györgyi parasztos reggelivel kínált minket mindenféle kecskevajjal, meg gyógynövényekkel. Bambiék, akik nem felejtik a gyökereket, inkább spáros tejjel és vákuumcsomagolt szeletelt szalámival tömték gyomrukat.
„Kitudja mi van azokban.”
Már induláshoz készülődtünk, amikor megjelent egy menyasszony és kérte a legszebb motort egy fényképre.
Kis TS és a menyasszony
A kis intermezzo után már szokás szerint két irányban indultunk el Tata felé. A vasárnap már tavaly is a homokos terepé volt, és ez idén sem volt másképp. Menet közben volt egy kis eltévedés (bejárásnál ellenkező irányban, szemben mentünk, ez egy kicsit megzavart), így előre szóltunk Kisbocsiéknak, hogy ne várjanak meg a minket a Tatai-várnál.
MZCs és Bambi Tatán, itt még nagyon reggel volt
Mi tehát egyből Tatabánya felé vettük az irányt, majd sikerült kilyukadni a „Tatabánya-ring”-nél. Ez egy olyan eltolt négyszög alapú útszakasz, amit körben mező vesz körül. Ha jól tudom lakóparkot akartak itt építeni, de az alapásásnál jelentős értékű régészeti kincseket találtak, emiatt befulladt az építkezés. Mindenesetre nekünk arra jó volt a terep, hogy rendezzünk egy házi gyorsulási versenyt, és körözgessünk egy kicsit „versenypályán” is.
A rövid móka után elindultunk a következő találkozási ponthoz, ahol a helyi vasútmodellező klub munkásságát ismertük meg. Egy vasúti átkelőn hajtottunk át, amit Killer szakszerűen biztosított. 😀 Következett a tavalyról jól ismert mély homokos etap, ahol MrDok egy szakszerű esést mutatott nekünk, 10 pont. Néhány percre rá Frici duplázott (persze miattam, merthogy miért fékezek előtte), 2:1 neki.
http://www.youtube.com/watch?v=TbLRKolcJPI
Killer biztosítja a vasúti átkelőt
Trophy a vasútmodellezők terepasztalán
A vasutasok után átgurultunk egy közelben lévő étteremhez, ahol megebédeltünk és elbúcsúztunk azoktól, akik már nem tudtak velünk jönni az utolsó szakaszon. Már izgatottan vártuk, hogy mekkora lesz az Által ér vízszintje, ahol át fogunk kelni. Tavaly nagyon sok víz volt benne, így csak Kiszsebi próbálkozott. Idén 15-20 centi víz folydogált a Duna felé, így mindenki könnyedén jutott át az akadályon.
Átkelés
A megfogyatkozott onroad-os csapattal végül a Majki-tónál futottunk újra össze, ahol mi(!) vártunk rájuk.
Frici egy kissé elcsigázott már
Pihentünk még egy kicsit a puha fűben, szőttük a jövő évi terveket, majd elbúcsúztunk egymástól.
Összesen 25 fő volt jelen a túrán, köszönöm a segítséget szervezőtársaimnak, Kiszsebinek és Kisbocsinak.
Dénes
2012. Február 13.
www.mzclubhungary.com
