Elõször is mi az a Stuntriding: egy szigorú szabályokhoz kötött motoros sport, ahol a motoros különbözõ akrobatikus elemeket mutat be a motorjával. Itt felhívnám a figyelmet a SPORT szóra, tehát nem utcai õrület, nem magamutogatás, nem féktelen egykerekezés… nem, ez egy kõkemény sport. 2008-ig nem igazán volt ez a sport kiterjesztve kismotorokra (600 ccm alattiakra). Azonban 2008-tól egy hazai pénzdíjas verseny indult kifejezetten simsonok, robogók és MZ-k részére. A verseny 4 fordulóból állt és az ország különbözõ térségeiben került megrendezésre. Ha valaki ezzel a sporttal szeretne foglalkozni és ráadásul MZ-vel, akkor miként is kezdje el?
A legfontosabb dolgok:
Most csak elméletben: szükség van egy motorra. Én erre a célra a 150-es ETZ-t javaslom.
ETZ 150 átalakítva
Könnyû, azonban elég erõs ahhoz, hogy 2., 3. vagy akár 4. sebességi fokozatban kényelmesen lehessen vele egykerekezni. Több átalakításra is szükség van mielõtt gyakorolni kezdünk a motorral. Ha lehetséges a lámpát és minden egyéb „felesleges” kiegészítõt pl. km-órát, fordulatszámmérõt, gyújtáskapcsolót szereljünk le vagy cseréljük kisebb méretûre. Az elsõ sárvédõt le kell szedni vagy egészen vissza kell vágni. Ugyanez a helyzet a hátsó sárvédõvel is. Szükség van még egy „kilépõ vasra” is, amit az ülés mögé kell rögzíteni.
Kilépővas
Ez végül is egy vas lábtámasz, amire a versenyzõ ki tud állni és még sok más funkciója is lehet a gyakorlatoktól függõen. Az azonban tévhit, hogy azért van rá szükség, hogy a motoros ne eshessen hanyatt, ettõl még ugyanúgy hanyatt lehet esni! A motor meghajtásával én nem sokat játszottam, az elsõ lánckereket 15-rõl 13-ra cseréltem.
Még ilyenkor sem ajánlatos elkezdeni gyakorolni, a teljes fékrendszert szinte minden alkalommal ellenõrizni kell, különösen nagyobb gyakorlások után, amikor a fékrendszer nagy igénybevételt kap. Ilyenkor fékbetéteket kiszedni, átnézni, esetleg csiszolni kell. Ezen az életed múlhat! Az ETZ elsõ tárcsafékes fékrendszere gyárilag is teljesen hibátlan, persze csak akkor, ha kifogástalan az állapota. A hátsó fékrendszernél kicsit módosítani kell a dobfék rendszert, ugyanis szükséged lesz arra, hogy a kormányról is fékezni tudd a hátsó kereket.
Az átalakítás a következõ dobfék esetén: a kormányon a baloldalról minden kapcsolót eltávolítunk, így csak a kuplungkar maradt. A kuplungkar alá vagy fölé (kinek mi a kényelmesebb nekem alatta van) felszerelünk még egy kuplungkart, amibe a hátsó féket húzó bovden kerül. Ezután a hátsó fékdobnál a fékkarra (fékkulcsra) hegesztünk egy bovden vég tartót, amibe egy bovden belsõt rögzíteni tudunk. Ezek után a fékdob rögzítõ lemezére hegesztünk egy bovden külsõ tartót. A következõ lépés, hogy egy babetta hátsó bovdenét befûzzük és a kormányon az üres kuplungkarba akasztjuk, majd beállítjuk. Ez a megoldás ideiglenesen elmegy, de komoly versenyzésre nem ajánlanám. Nehéz a féket kezelni a kormányról, nagyon elfárad az ember keze. És a kereket blokkolni sem lehet, ami sok helyzetben az eséstõl mentene meg. De kezdetnek alkalmas.
Átalakított fékkulcs |
Balkézi főfékhenger |
Hátsó kerék tárcsafékesre alakítása: sokan sokféleképpen csináltuk már meg. Én a saját egyedi megoldásomat írom le, talán ez is sokat segít majd. Amire szükség lesz az egy jobbos elsõ ETZ- telószár alsó része, egy féknyereg, egy ETZ- féktárcsa, egy távtartó (fémpogácsa), egy kézi és egy lábfõfékhenger, valamint egy hosszú (legalább 120cm-es fékcsõ) és egy rövidebb 50cm-es fékcsõ.
Összeszerelés: a kézi fõfékhengert felrögzítjük a kormány bal oldalára, a lábfõfékhengert pedig úgy kell rögzíteni, hogy a fékpedállal tudjuk mûködtetni. A féktárcsa rögzítése a hátsó kerékbe viszonylag egyszerû, ehhez kell egy fémpogácsa.
Lábfőfékhenger |
Hátsó féknyereg merevítése |
Hátsó féknyereg |
Hátsó féktárcsa
|
A keréken fúrunk 6 db lyukat ügyelve, hogy a kerék és a lánckerék közti gumi tartóit elkerüljük. Majd süllyesztett fejû csavarokkal rögzítjük a féktárcsát és a távtartót. A távtartó lyukai pontosan ott legyenek ahol a féktárcsáé, a vastagsága pedig nálam 35 mm, de ez az egyedi építés miatt változhat. Sõt minden egyéb más méret is, ezért nem írtam pontos méretezést. Egy esztergályosnak meg kell mutatni mindent, és õ elkészíti, nekem is esztergályos készítette ezt a részét. Az összeszerelés elõtt azonban még az elsõ teleszkóp szárat is le kell vékonyítani, az elõzõ képeken látszott a köszörülés. Majd egy távtartót rakunk a telószár és a kerék csapágya közé. Ezzel elvileg készen is vagyunk. Talán egyszerûen hangzik, de nem az. Mûszaki hozzáértés nélkül én nem ajánlom, hogy neki álljon valaki otthon. A dobféknél persze más a helyzet, lényegesen egyszerûbb.
Ha a motoron a fékek is rendben vannak, elindulhatunk motorozni. Mindenképpen forgalomtól elzárt területen gyakoroljunk, ugyanis sosem szabad másokat veszélybe hozni. Persze magunkat sem, ezért mindenképpen húzzunk védõfelszerelést!!
Azt tanácsolom, hogy elõször ismerjük ki a motort, gyorsítsunk, kanyarogjunk, fékezzünk hirtelen, elsõfékkel, hátsófékkel. Valamint tapasztaljuk meg, hogy milyen fordulattartományok között van a legnagyobb ereje motorunknak.
A végére pár képet raknék csupán és mindenkit megkérek, hogy vigyázzon mások és fõleg a saját testi épségére, ezek a gyakorlatok nagyon veszélyesek, életünk azonban csak egy van. Elég egy rossz mozdulat, egy olajfolt, bármi és lehet hogy 70-80, vagy akár 100 km/h-val esünk.
Első keréken |
Hátrafelé |
Keresztben a láb |
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
|
Örömökben gazdag és fõként balesetmentes motorozást kívánok mindenkinek!
Fortenbacher Attila
(fortymix kukac freemail.hu)