Következzen Mladi túrabeszámolója a 2009-es dán MZ Klub találkozóra vezetõ útról!
HÉTFÕ
TZRider-el való megbeszélés szerint várom hívását 9 – fél 10 felé. De semmi. Hívom, de nem veszi fel. Majd 11 óra felé hív jókedvûen, hogy pakol, indulhatunk. Nekem semmi kedvem dél vagy inkább utána indulni… Ha gondolja holnap még elindulhatunk, de csakis idõben. Jó, akkor kijönne csomagtartót szerelni. Úgy lõn.
KEDD
Reggel esik. SMS jön: várjunk amíg eláll? Egész napos esõ lesz – tök mindegy. Vagy most, vagy soha.
Végre 9 után elindulunk, 29940 km-t mutat az óra, épp nem esik. Bp-Pomáz-Pilisszentkereszt, TZ sehol. Visszafordulok. A falu elõtti kanyarban a motorja a szalagkorlát alatt, õ bóklászik az úton. Legalább nincs baja. Kárfelmérés.
A bal lábtartó és a hátsó index letört, a motor nem indul. Csak a bizti mozdult ki. Oké, lassabban megyek. A dobogókõi elágazás után 4-5 km-el mögöttem gumicsikorgás, súrlódó hang. Nézek a tükörbe – Józsi a motor alatt a kanyar után. Gyorsan visszafordulok, keresztbe állítom a motorom nehogy elüssenek. Kárfelmérés. Bal tükör és a sebességmérõ óra letört.
– Józsi adjuk fel!
– Nem amíg megy a motor.
– Na jó, de akkor menj elöl te, ahogy neked jó.
Esztergom elõtt leszakad az ég. A csizmám tele vízzel. Mindegy már minden. Végre a határnál vagyunk.
Sturovó-Bajc közötti út nyílegyenes szerencsére, de erõs a szembeszél. Fél 1-re érünk Nové Zámkyba. Sal’a után állunk meg enni, pihizni. Tristin környéke szép, de esik az esõ. TZ motorja prüszköl – majd leáll. Nem indul. Ránézek a gyertyára vízben áll. El van dugulva a vízelvezetõ furat. De nagyon, így papírzsepivel kiitatjuk és lám beindul.
Brno elõtt kb. 30km-el 5 óra körül tankolunk (17l = 30249km). Brno-ban egy benzinkútnál érdeklõdünk a szállás iránya felõl. A kutas rendes, még térképet is rajzol. Így sikeresen megtaláljuk fél 7-re Veverská Bityskában az elõre kinézett „Hana” kempinget. Sátorállítás.
Sok a szúnyog, de kellemes a klíma – 24 fok van. 12 eurót fizetünk kettõnk részére + 1 euro a fürdõ használati zseton. Sétálunk még egyet a zúgó folyó partján. A várhoz már nincs idõnk felmenni. Iszunk egy hazai erõsítõt és egy sört aztán alszunk.
SZERDA
6 órakor kelünk. Éjjel esett. Kint maradt a törülközõ, csurom víz, de szerencsére van másik. A levegõ kellemes, 17 fok van. Negyed 9 körül indulunk tovább. Nedvédice-nél útelterelés. Egy benzinkútnál két fiatal lányt kérdezünk, merre van Zdár nad Sázavou? Vigyorognak a kiejtésünkön. Lehet, hogy nem is értik de mutogatják merre menjünk. Aztán újabb elterelés. Ezúttal egy pajtában kötünk ki. Csak pár száz métert kell vissza jönnünk. Megvan a jó út.
12 órára Kolinba érünk. Egy benzinkútnál tankolunk (12l = 30486km) és eszünk hazai szalámit.
Prahánál rámegyünk a körgyûrûre. Végre már a napot is látjuk, igaz csak rövid idõre. Chomutov-ig eléggé unalmas sík úton megyünk, de utána nagyon erõs 3-ik telegázos emelkedõk következnek. Sok szélkerék (erõmû) van erre és Magyarország óta lányok az út szélén. Átlépjük a cseh-német határt. A motorom mintha otthon érezné magát – megy mint a golyó. Beérünk Zschopauba: tündérszép kisváros. De sajnos táblát nem találunk, ami az MZ múzeumhoz vezetne. Érdeklõdünk , de nem nagyon tudják. Végre egy nõ ad útbaigazítást, de ott sem találjuk. TZ behajt a behajtani tilosnál a vár fõterére, és integet, hogy menjek. Oké. Itt van egy turista infós iroda.
– Hol van az MZ múzeum?
– Itt van, a szomszéd ajtó az!
Nagyon örülnek nekünk és a motorjainknak. 5 óra van még és meg is tudjuk nézni 5 euróért fejenként. A motorokat hagyhatjuk az ajtónál a sisakokat meg elteszik a hölgyek.
Kérdezik hová megyünk és dicsekednek, hogy voltak a Balatonnál. A múzeum kis területû, két terembõl áll (majd a videón láthatjátok) de sok motort van benne. Ezután átmotorozunk a 10km-re lévõ Erzebirgei Waldcamping-be.
Az ár 20 euró kettõnknek + fél euró a fürdõ zseton. Következik az esti program: szíverõsítõ, sátorállítás, fürdés, kaja, sör. Takarodó.
CSÜTÖRTÖK
Éjjel megint esett és minden párában van. Nincs kedvem felkelni, de muszáj. Fél 7-kor kelünk. 14 fok van. Fél 10 felé indulunk. Végre világosodik. Rámegyünk a leipzig-i autópályára (németeknél ingyenes), így kikerülhetjük Chemnitz-t. Elnéztem a lejáratot miután egy 95-el menõ kamiont elõztem 100-105-el. Az emelkedõ miatt kicsit megszívtam a dolgot. Lejövünk, akkor már tankolunk is (14l = 30761km). Térkép szerint nem kell nagy kerülõt tenni. De itt is útépítés folyik, az út teljesen le van zárva. Tanakodunk, mi legyen. Egy 60 körüli német úr kérés nélkül oda jön és segít. Autóval van, menjük utána. Nagyon szép kisvároson vezet keresztül utunk (Altenburg), de nem állunk meg, megyünk utána. Aztán elköszönünk. Danke schön. Leipzigben TZ legnagyobb bánatára csak egy-két videó erejéig állunk meg.
Egy egész napot el lehetne itt eltölteni. Utána hol autópályán, hol országúton megyünk. Most építik az utat. Egy kis tó partján eszünk konzervet és szusszanunk egyet.
Megérkezünk Lutherstadt-Wittenberg városába. Szép itt is a városközpont, mûemlék épületekkel.
Sétálunk az itteni „Váci utcában”. Aztán indulás. Tovább haladva Rotax motoros oldalkocsis MZ-t és egy vadi új 125-ös Simsont látunk állni az út szélén.
Megállunk megnézni. Elõkerül a tulaj. Megdicsérjük egymás motorjait. Dicsekszik, hogy van egy TLF-es, gyönyörû hangú Pannóniája. Búcsú és indulás. Beérünk Brandenburgba. Kis kérdezõsködés után megtaláljuk a várostól nyugatra esõ tóparti kempinget. Itt is megvagyunk 20 euróból. A szokásos esti mûsor következik. A szomszédjaink aranyos, segítõkész emberek. A fiatalok hatalmas rácsot hoznak TZ motorja alá, nehogy eldõljön, de szerintem már tök mindegy – nincsen már semmi ami letörhetne. Amíg sörözünk elered az esõ, berakják a sátorba kint maradt ruháinkat.
PÉNTEK
6 órakor kelünk. Hideg van, 9 fokot mutat a hõmérõ. Napról napra hidegebb. Mi lesz Dániában? Ma a tervek szerint ott kell lenni. 8 óra felé indulunk. Mielõtt elhagynánk a várost tankolunk egy Aral kútnál (12L = 31019 km). Fizetéskor derül ki: 50-es keverék is lett volna az egyik oszlopnál. Erdei úton megyünk egy VW kisbusz után 80-as táblánál 90-nel. Hirtelen villanás – a buszt lefényképezték – én lekapom a gázt, rám nem villan. Lehet, hogy ez a kicsi mozdulat volt az oka. A fák között, azok tövénél volt a kis fekete készülék. Rendõrt sehol sem láttam. TZ az egészbõl semmit sem vett észre. Egyébként sok helyen van a településekbe bevezetõ úton trafi. Olyan, mint az M3 és a Szerencs u. keresztezõdésnél van. Azt mondták ránk, hogy õrültek vagyunk, mert elmegyünk erre a hosszú útra. Na volt még nagyobb is tõlünk. Rostock elõtt biciklis teker az úton, mi van rajta hát magyar zászló. De nem állunk meg, mert 2-re a kompnál akarunk lenni és ha a 2 órás elmegy, akkor csak 4-kor megy a következõ, az meg 6-ra ér át. Így csak a dudálás meg az integetés marad. Rostockba autópályán érünk be, de ez a jó mert ez pont a komphoz visz. Sikerül is 2-re oda érni, de tévedtünk, mert csak 3-kor megy a komp.
Egy finn motoros sráccal beszélgetünk. Õ is több napos európai túrán volt, de érdekes, mert neki csak egy hátsó doboza van semmi más. Meg mintha az egyik zsebe jobban kidudorodna. Lehet, hogy pénztárca? Mindegy, közben megérkezik a komphajó is. Beszállás után megmutatja, hogy kell kikötni a motorokat. Felmegyünk utána a fedélzetre. Szép nagy hajó – még játékautomaták is vannak meg étterem stb. Másfél órás hajózás vár ránk. A tengeren szélkerék erdõt látunk, nem számoltam, de száz biztos hogy volt. Aztán magyar motoros csoporttal találkozunk, Koppenhágába tartanak. Egyikük- másikuk mosolyog amikor megtudják, hogy MZ-kel vagyunk. De dicsekszem – semmi probléma nem volt a motorokkal. Közben beérünk Gedser-be. Ki kell állni a jármûvekkel. Rúgom – nem indul, nem baj, majd a másodikra – de semmi. Durrog-pufog, semmi így hát sajnálkodó tekintetek gyûrûjében kitolom a több tíz méteres kompról a motort. Kis idegesség – csak részemrõl – de hamar rájövünk, az NGK gyertya adta meg magát. Pedig nem is sokat mentem még vele. Be az újat – pöccintésre indul. Nagy kõ le. Egy kis laza 15 km-es út után meg van a kemping. Öröm bemutatkozás, majd meghívnak vacsorázni, saját készítésû ételek vannak az asztalon. Innivaló is van bõven, én is bedobom a hazai-házit. Ízlik nekik, naná. Sokat beszélgetünk TZ-n keresztül angolul. Késõ este 11 óra után alvás.
SZOMBAT
Végre ráérünk kelni. Viszont jó a levegõ, 15 fok van. Tíz órakor ingyenes reggeli. TZ-nek hoznak lábtartót és indexeket szárral. Délelõtt ezekkel foglalkozik, én is segítek neki ebben-abban. Múzeumlátogatás elõtt elmegyünk még tankolni (14l = 31310km). De baj van, mert automata a kút, kártyás és az OTP több mint 16 ezret von le. Otthon majd reklamálni kell. Eddig nem volt semmi probléma, pedig mindenhol kártyával fizettük a tankolást. Elmotorozunk egy traktor múzeumba.
Aranyosak, a klub fizeti a belépõt ami 50 Dkk lett volna fejenként. A bukósisakot, dzsekit kint hagyhatjuk, nem bántja senki. Délután ügyességi játékok következnek sok nevetéssel és jókedvvel. Sajnos az elsõ háromba nem sikerült bejutnunk. Biciklis (de milyen bicikli! – majd a videón) versenyek voltak, néztük milyen bénák alig bírnak nyeregben maradni. Majd mi megmutatjuk! TZ megy elõször, végigrobog a pályán, aztán szólnak neki ez lassúsági verseny. Hoppá. De mehet még egyet. Késõbb egy veterán gyorsaságit mutat be egy srác. Estére Paul Thai felesége készít ennivalót, de ezért már fizetni kell. 17 eurót fejenként. Nem mondom borsos ár, de itt Dániában minden drága legalábbis a mi keresetünkhöz képest. Svédasztalos, tehát annyiszor vehetünk, ahányszor csak akarunk. Eredményhirdetésnél kapunk egy-egy MZ-s pólót, matricákat. TZ szerint ez van ráírva: „Akinek feláll az MZ-vel jár”. TZ egy fiatal Thai lánynál csapja a szelet. Késõbb még le akarja cserélni a 21 fogú lánckereket 20-ra, de abból már nem lett semmi.
VASÁRNAP
Szép, napos idõben kelünk, 18 fok van. A közös reggeli után sátorbontás. Búcsú az elmenõktõl, Gustav invitál, menjünk el hozzá is egy napra. De sajnos annyi idõm nincs. TZ szívesen menne. Minket Paul vesz pártfogásba Elõször is hoz TZ-nek egy kis kompresszort, meg levegõkulcsot, hogy ki tudja cserélni a lánckereket. Utána elvisz minket az oldalkocsis veterán IZS-ével város- és tengerpart-nézésre.
A nudi részt is megmutatja. Aztán elmegyünk hozzá, õ lát vendégül minket. Választhatunk: vagy sátorozunk a kertben vagy a nyári konyhában alszunk. Persze ez utóbbit választjuk. Elvisz minket egy motor és rádiómúzeumba. Paul otthagy minket, mert dolga van. Aztán visszamegyünk hozzá. Autóval körbe visz a szigeten. (Falster a sziget neve)
Beugrunk egy-két barátjához és a fiához veteránokat nézegetni – TZ legnagyobb megelégedésére. Bele is szerelmesedik sok jármûbe. Mire hazaérünk kész a thai vacsi. Most már természetesen ingyen. Este még játszunk Paul gyerekével. TZ többet. Látom, kellene neki is egy. Még beszélgetünk, videókat nézünk – aztán fekvés. Tanakodás, holnap menni kellene. TZ szerint maradjunk még egy napot és nézzük meg Nykobinget, ez a legnagyobb város a szigeten. Jó, de akkor utána spuri haza. Fekvés. Jaj de jó érzés ágyban aludni.
HÉTFÕ
Ma elmentünk Nykobing-be, van ott egy élõ skanzen. Korhû ruhába öltözött emberek járnak-kelnek és élik az elmúlt idõk életét.
Utána bementünk a városközpontba szétnézni. Nem bántam meg, hogy maradtunk. A városnézés után vásároltunk egy Lidl-ben. Olyan, mint itthon – az árak is, csak õk többet keresnek valószínûleg. Paulnak vettünk „köszönöm piát” is, meg a hazafelé útra enni valót. Paul érdeklõdött a komp felõl, hogy indul-e 7 órakor. Kiderült, hogy az egyik elromlott. Vagy éjjel 2-kor vagy délelõtt 9-kor megy. Na ez baj, mert szerettem volna igyekezni haza. TZ még maradt volna tovább is. Éjjel ne induljunk – marad a 9 órás, az pedig 11-re köt ki. És hosszú még az út hazáig. De ez van. Este Thai vacsi, beszélgetés, videózás. Lepihenés mert holnaptól megint menni kell sokat.
KEDD
6 órakor kelünk. Reggeli, csomagolás, búcsúzkodás Paultól, feleségétõl és kicsiny fiától. Paul ajándékba ad mindkettõnknek egy-egy dán sört, bort és röviditalt, a felesége pizza szeleteket az útra. Háromnegyed 7-kor indulunk. Negyed 9-re már a kompnál vagyunk, de illik indulás elõtt fél órával ott lenni.
Betesszük a motorokat és fel a fedélzetre. Magyar kamionossal beszélgetünk, majd megesszük a pizza szeleteket. Kikötés után Rostockban tankolunk (10l = 31486km). Kicsit eltévedünk de aztán rátérünk az autópályára. Ezen mentünk a Kyritzi lehajtóig. Aztán Rathenow ahol újra tankoltunk (13l = 31712km). A város után háromlábú. Nem megyünk gyorsabban, de az egyik rendõr kijön. Nekem int, hogy mehetek és TZ-t állítja meg. De látja, hogy együtt vagyunk. Mondja TZ-nek: Light, light. Nem kapcsolta fel a lámpáját. Én nem szóltam neki, mert egész úton az akkumulátorával spórolt. De szerencsére nem büntet, mehetünk. Beérünk Brandenburgba, ugyanabba a kempingbe megyünk ahol voltunk. Ezt már tudjuk hol találjuk. A szokásos esti program. Aztán alvás.
SZERDA
Fél 7-kor kelünk, 10 fok van. 9 órakor indulunk. A recepciós hölgy mosolyogva mondja – miután megtudja, hogy magyarok vagyunk – szalámival is lehet fizetni. Van, de az nem magyar. Bejutunk Brandenburg városába. Szép épületnél megállunk videózni, TZ nagyon maradna.
Kis tévedés és ez kb. 10km-es kerülõt jelent. Úgy döntünk, hogy autópályán folytatjuk majd az utunkat. Mielõtt rátérnénk a Leipzig-Dresden autópályára, háromszor találkozunk sebességmérõkkel. Mindet megússzuk, mert úgy gondoltam még indulás elõtt, hogy maximálisan betartjuk idegenhonban a sebeségeket. Sok eurót lehet így spórolni. Bár TZ szeretett volna itt-ott belehúzni. Unalmas utazás következik. Drezda elõtt lejövünk egy kisvárosba tankolni, mert nem szeretném ha a pályán kifogyna a benzin (12l = 31978km). Vissza a pályára. Drezden után a határ elõtt lejövünk, mert a cseh szakasz már fizetõs. Nagyon szép erdõs-szerpentines úton Altenbergnél lépjük át a határt. Teplice utáni kisvárosban, Litomerice-ben szállunk meg. Van faház is. Józsi kérdezd meg mennyi az ára. Nem kellene sátrat állítani és reggel bontani. Kiderül négy ágyasok, de a tulaj rendes csak kettõbe számolja és így megéri ezt választanunk.
Eszünk sült halat sültkruplival és isszuk a finom cseh sört. Szép kisváros, még városnézõ kisvonatautója is van. De mi ezt már csak a motorról láttuk. Mentünk volna vele, de már késõ lett. Arról ábrándozom, hogy holnap már otthon alhatunk. De az több mint 600km. Majd meglátjuk.
CSÜTÖRTÖK
De jó, nem kell sátrat bontanunk, de így is fél 9-kor tudunk csak indulni. Úgy látszik lustulunk. Még itt Litoméricében tankolunk (11l = 32192km) és veszünk autópálya matricát. De baj van, a kutas hölgy nem tudja milyen kell. Végül tanakodnak a kiszolgálók és TZ kezébe nyomnak egyet. Hát 3,5 t-ig jó, biztos megfelel nekünk is. Rámegyünk a pályára. Praháig 80 km-t kell mennünk. A motorok szépen mennek. 110 utazót simán tartjuk. De olajpára jelenik meg itt-ott. Azért nem vészes. Elõzésnél még a 130 is simán megy. Csak a sumák emelkedõk fognak ki rajtunk. Ott 90-re lassulunk vissza. De minden emelkedõ után lejtõ is van. A prágai körgyûrûnél hatalmas dugók vannak. TZ javasolja menjük elõre az autók között. A kamionok között nincsen kedvem, szûknek találom a helyet és ki tudja? Személyautók között még csak-csak de a csomagokkal így is vigyázni kell. Lehet, hogy ezért vagy nem, de elnézzük a Brno-i leágazót. Vissza kell fordulni ami egy zsúfolt kõrgyûrû esetén nem egyszerû feladat. De megoldjuk. Végül is rátérünk a Brno-i pályára. Brno elõtt tankolunk (14l = 32429km). Végre elérjük a várost. Itt figyelmesebben és lassabban megyünk, így könnyen átjutunk rajta. Még 50 km van hátra a Breclav-i lehajtóig. Itt letérünk, megállunk enni, pihenni.
Jólesik mert zsibbad már a fenekünk. Bemotorozunk Hodininbe. Innen az idetartó úton megyünk hazafelé. Már érzõdik a keleti vezetési stílus. Dudálások és nyomulások. Már úgy hozzászoktunk a nyugodtsághoz. Nové Zámky-ban tankolunk még egy utolsót (14l = 32075km). Itt TZ még gyertyát cserél, nem tetszik neki a motor. Fél 6-kor indulunk a szlovák, utolsó szakaszra. Bajc-tól a klassz egyenes úton befutunk Sturovóba. Útközben megpillantjuk Esztergomot.
Megérkeztünk a határhoz fél 7 körül. TZ-nek továbbra sem tetszik a motorja – ezért – nem vállalja a hegyi utat. Inkább a 10-en megy haza. Akkor itt, Esztergomban búcsúzunk egymástól. Én fél 8 felé szerencsésen megérkeztem. Öröm, pusza, kutyus simogatás. TZ–nek még egy telefon. Õ is otthon van mindjárt, csak a motor két sarokkal a cél elõtt makacskodik. Nem baj onnan már haza is tolhatod. A kilométer számlálóm 32821 km-t mutat. Azaz ma lenyomtunk 629 km-t, ami a megállásokat is beszámolva nem is rossz.
UTÓSZÓ
Nagyon örülök, hogy belevágtam a túrába. Ilyen nagy túrám még sosem volt, az össztáv 2881 km az én órám szerint. Mindig vágytam rá. Kapóra jött a Dán Klub meghívása, bár a kezdeti nagy lelkesedés után reménytelennek láttam a megvalósulását. Egyedül nem vállaltam volna, mert bármi történhet útközben és kellhet a segítség. Például TZ. De róla annyit hagy jegyezzek meg, nem is annyira a vezetési hiba okozta kezdeti botlásait. Elõször is keményre fújt kopott elsõ gumival jött miközben az új gumik otthon viháncoltak a kanapén vagy mittudom én – mit kerestek otthon. Másodszor, megcsináltuk a csomagtartóját elõzõ nap és hogy jön? A hátsó ülésre pakolt toronymagasra azt is imbolygósan. Hát nem csoda, hogy elcsúszott a vizes úton. De nagyon jól jött a profi angol tudása, és tisztelet neki a kitartásáért, mert kevesen mentek volna Dániáig bal lábtartó, index és tükör nélkül. Az elsõ pár nap õszies esõs idõjárásszerû idõben telt. De aztán kialakult, kellemes volt, Dániában is A dánok akikkel találkoztunk kedves, aranyos, jókedvû emberek. Köszönjük a pólókat, büszkén fogjuk viselni. Külön köszönet Paulnak és családjának a vendéglátásért. Gondolom sokakat érdekel az anyagiak is. Én sacc/kb 130 ezer forintból jöttem ki. Igaz sok ennivalót vittem(ünk) magunkkal. És a legnagyobb elismerés a két motornak jár, akik kifogástalanul teljesítették a távot. A gyertyahibát nem a motor számlájára írom. Mindent összevetve szép volt jó volt nagyon megérte. Jövõre?
Ha van kérdésetek szívesen válaszolok a mladoniczkitibor kukac freemail.hu-n.
