Végre elérkezett május 17-e, szombat reggel van, 7 óra. A motor már majdnem kész az indulásra, csak a sátort meg a hálózsákot kell felgumipókoznom és mehetek is a keresztezõdéshez, hogy Ghostrider-el együtt vágjunk neki az útnak. Az idõ nagyon szép, kivételesen úgy tûnik az idei Mecsek túrát megússzuk esõ nélkül. 8-kor kint is vagyok a megbeszélt helyen (Újszász határában) majd pár perc múlva megérkezik Ghost is, a szükséges cigiszünet után végre elindulunk.
Természetesen az újszászi vasúti keresztezõdésnél pirosat kapunk (itt mindig piros a lámpa ha sietsz) és állunk vagy 10 percet. Ekkor már fél 9 van, bele kell húznunk, ha 10-re Dunaföldvárra akarunk érni… Átvágunk az abonyi elkerülõn, majd Abony határában két kedves rendõr állít meg minket, közúti ellenõrzés. Kérik a jegyeket, bérleteket. Leszállás a motorról, sisakot le, iratokat keresni. Minden rendben van – természetesen – majd mikor úgy érezzük megszabadulunk, a napszemüveges eddig háttérben álló rendõr megkérdezi, na és ugyan van e elsõsegélycsomagunk – mellesleg szépek a motorok és mennyi a végsebességük. Az enyém szakadékban hátszélben 110-et megy, Ghost-é nem publikus. Az én segélycsomagom van már egy éves – tehát megállapítják, hogy lejárt, majd kioktatnak, hogy ezzel már nem tudnám ellátni a sebeimet pl. ha elvágom az ujjam így pótoljam a hiányosságot. Ghost rosszabbul jár, az õ német bontatlan szabvány Louis-os segélycsomagja nem felel meg az elõírásoknak (…), de most az egyszer elengedik.
Ezekkel az intelmekkel a zsebünkben indulunk tovább, Abony-Kõröstetétlen-Nagykõrös útvonalon Kecskemét felé. Semmi érdekes nem történik, nagy a forgalom de tudunk haladni, én elöl, Ghost meg lohol utánam. A Kecskemét-Dunaföldvár közötti 50 km-es teljesen egyenes útszakaszt nagyon élveztük (bár állítólag van benne egy kis törés, nem vettük észre), jó nagy szembeszél és pár kamion tette még izgalmasabbá 90-100 kmh-s tempónkat. Végül sikerült pontosan 10-re megérkeznünk az Agip kúthoz Dunaföldváron, Gyurm@ épp akkor csörgetett, hogy hol vagyunk már. Sokan vártak minket, Novi, Hamza, Anita, Gyurm@ és Vera, Takizmus, TZRider illetve egy szervíz autó (kollega még nem rakta össze az MZ-t így családostul jött) 🙂 Tankolás után indultunk tovább délnek a 6-os úton, a sok MZ nagy feltûnést és torlódást keltett az út során. Szekszárdon Obi várt minket a MOL kúton, rövid pihenés után tovább indultunk Szálka felé.
Végre hegynek felfelé vitt az út, azonban az autópálya építés miatt rengeteg kamion hordta a földet, esély sem volt a kanyargásra, a táj szépségeinek élvezésére. A szálkai templomnál újabb pihenõ következett, nagyon szép volt a látvány a dombtetõrõl, gyorsan készítettünk is egy csoportképet. Ezután irány Bonyhád, itt Sub-ee és párja, ill. Xtremer várt minket. Miután jól megvizsgáltuk Sub-ee elektronikával erõsen megpakolt MZ-jét tovább indultunk az orfûi kempinghez. Az úton odafelé már sokkal jobban tudtunk haladni és az erdõben haladva nagyon kellemes volt. Minden gond nélkül érkeztünk meg a kempinghez – két csoportban, ugyanis néhányunk egy kissé elõreszaladt és a többiek késve érkeztek meg. Gyurmáék és a safety car még Pécsre is ellátogattak egy rossz irányba kanyarodás után 🙂 A kempingben már péntek óta táboroztak FeriVp, Nerbi és Judit, ill. Pandagyík és párja, õk délután nem is tartottak velünk, hanem elmentek az abaligeti cseppkõbarlanghoz. Bejelentkeztünk, felvertük a sátrakat és elfoglaltuk a faházakat, majd 5-en elmentünk ebédelni az „étterembe”. Az étteremtulajdonos fia egészen késõ estig egy 4 kerekû benzines kismotorral rótta a köröket, nagy zajt és vidámságot keltve az MZ-sek között (rendes köridõt sajnos nem sikerült mérnem mert mindig megállt tankolni vagy játszani a kutyával). Rántotthúst ettünk sült krumplival, jó nagy adagot kaptunk. Mire végeztünk mindenki megérkezett (vagy visszatalált :P) majd elindultunk Pécsre, megtekinteni az éger-völgyi tavacskát.
Nagyon szép környéken terül el ez a kis tavacska, melyet jópár forrás táplál, mégsem ez volt a fõ szám, hanem a tóban fürdõ németjuhász kutya, akit a gazdája arra bíztatott, hogy keresse meg a faágat a víz alatt. Errõl sok képet és videót készítettünk, átverekedtük magunkat a „frizbizõ-sütögetõ” családok között majd a csapat elindult a helyi Tesco-ba nyársalnivalót-innivalót vásárolni. A sok MZ a fél parkolót elfoglalta, majd tanakodni kezdtünk, ki maradjon vigyázni a motorokra, cuccokra. Ugyan egy helyi „Visszavihetem-a-kocsit?” munkás-ember felajánlotta (Montoya-nak neveztük el), hogy vigyáz a dolgainkra, végül csak maradtak páran felügyelni. Miután mindenki megvette amit akart, befutott Bambi és Kriszti az ETS-el. Velük kiegészülve értünk vissza a kempinge, gyorsan nekiláttunk fát gyûjteni az erdõben a nyársaláshoz. Sajnos nagy hajlandóságot a társaság nem mutatott a fagyûjtésre így Gyurma, Obi, Ghost és én indultunk neki (persze a lányok segítettek fákat kihordani). Sok kiszáradt fát és gallyat szedtünk össze (ill. én egy kullancsot) majd a kocsival érkezett raklap is áldozatul esett a tûzrakásnak. Ezúttal is szeretnénk megköszönni, hogy a nagy Trophy nem állt még készen az útra és a kedves motoros barátunk autóval érkezett, mert hozott raklapot, favágó szerszámokat, nyársaláshoz hozzávalókat stb. 🙂
Felállítottuk Gyurm@ igen komoly hangrendszerét (akár tavaly a Gyurm@ túrán), mely egy kis laptopból és két aktív hangszóróból állt, egész este zenét szolgáltatva nekünk. Jó hangulatú nyársalás vette kezdetét, a tûz néha igen magasra csapott a ráhelyezett raklapok miatt – a parázsra várók nagy bánatára – de ezt pl. TZRider úgy küszöbölte ki, hogy a nyársbotja kb. 2 méter hosszú volt, égési sérülés nélkül is tudott szalonnát sütni! 🙂 Volt, aki szalonnát – mi baconbe tekert grillkolbászt – vagy serpenyõben grillhúst sütött és volt, aki a füst elõl menekülve percenként változtatta a helyét a tûzrakó körül, hogy levegõhöz juthasson. Fél 1-ig beszélgettünk majd mindenki a fáradtságtól elálmosodva elment aludni. Reggel 7-tõl 9-ig mindenki sikeresen felkelt, néhányan kisebb, mások nagyobb fejfájás kiséretében. Összetakarítottuk a szombat este otthagyott romokat, rendet tettünk és felpakoltuk a motorokat. Kijelentkezés után megérkezett Piki24 és családja, RR_Zozy és Gyuri. Kb. 20 motoros indult újra a Tesco-hoz, hogy találkozzunk Sub-ee-val és a többiekkel, akik nem aludtak a kempingben velünk.
Átvágtunk Pécsen és meglátogattuk a TV adótornyot, mely tele volt rakva mobil antennákkal de térerõ nem volt. Fentrõl nagyon szép volt a kilátás, az egész környéket be lehet látni onnan. Újabb csoportkép következett (ekkor voltunk a legtöbben), elköszöntünk az autós kisérõinktõl és tovább indultunk a siklósi várhoz. Mire odaértünk kezdtek gyülekezni a viharfelhõk felettünk, ezért Ghost, Obi és én úgy döntöttünk elindulunk, mert sokára érnénk haza (délután 2 volt) így elköszöntünk a többiektõl és a felhõkkel ellentétes irányban Villány felé mentünk. A Fülemüle étteremben ért minket az esõ, a kiadós ebéd után végig áztunk majdnem Pécsig. A túratervben az szerepelt, hogy a siklósi várlátogatás után egy kiruccanás következik a horvátokhoz, de a többiek is meggondolták magukat az esõ miatt így megint találkoztunk velük hazafelé menet. Mivel õk még nem ebédeltek, Szekszárd után lemaradtak éttermet keresni így Ghost-al ketten haladtunk hazafelé a 6-os úton.
Pont két viharfelhõ között sikerült mennünk így nem áztunk már meg aznap. Az 50km-es egyenes szakasz most rövidebbnek tûnt, Kecskeméten megálltunk kinyújtózni és tankolni még egy utolsót, majd 6 órára Újszászra értünk, Ghost továbbment Szentlõrinckáta felé. A hétvégén 640 km-ert sikerült megtennem 4,8-5,2 literes fogyasztással, minden probléma nélkül. Mellesleg az egész túra problémamentesen telt, senki nem esett el, szerelni nem kellett és senki sem tankolt dízelt 95-ös benzin helyett 🙂 Mindenki nagyon jól érezte magát a visszajelzések alapján, köszönjük a szervezést Gyurmának, az útmutatást a helyi MZ-seknek (Obi, Sub-ee, Xtremer stb.) és a támogatást a kisérõ kocsinak, reméljük jövõre ismét lesz alkalmunk elfedni a Mecseket kék füsttel!
Samu
2008.05.20
www.mzclubhungary.com
