Zala túra… Mi jut róla eszembe? Buli, Zubrovka, kanyarok, Mézes-Vilmos, naaaagy adag jóóóóféle kaja, és jó társaság. Tehát tavaly nagyooon jó volt, emiatt aztán amint tisztázódott, hogy szabad leszek-e idén augusztus 26-28 között, azonnal fel is jelentkeztem a listára. Méghozzá nem is akárhogy, ugyanis Orsival együtt, mivel bevállalta az asszony, hogy eljön velem megnézni milyen is egy MZ-s túra. 2 nappal túra előtt megjött az ebayről rendelt rádióm, amit rohammunkával a túra előtti napon applikáltam fel a Nikire. A pakolás-készülődés az utolsó nap estére maradt.
Az igazi MZ DELUXE felszereltség
Pénteken délután munkaidő vége előtt 10 perccel már húztam haza, egyrészt mivel Orsit vártam a busszal, másrészt még szivargyújtós hosszabbítót kellett gyártanom, meg még a motor sem volt felpakolva… Ennek fényében érthető, hogy a fél négyre tervezett indulás helyett fél öt után ültünk csak fel az ETZ-re, de utána aztán rendületlenül haladtunk lefelé. Sajnos a GPS most is elkezdett rendetlenkedni, az IGO többször is lefagyott, jó lenne már rájönni, hogy mi a fene baja van neki… Keszthelynél a temetőnél meg is volt az első ilyen kényszerpihenőnk, akku ki-akku be, és már mentünk is tovább. Kb 1 km-t mert ekkor megint lefagyott az IGO… buszmegállóban félreállás, gyors gps szerelés, közben elhúz mellettünk két motor felpakolva, egyik MZ, gyanúsan ismerős… Két kilométer múlva utolértük őket, aztán ők fordultak balra, minket meg jobbra vitt a navi… Gondoltam jó, ha navi szerint erre gyorsabb akkor próbáljuk meg. Innen egészen Nagykanizsáig meg sem álltunk, de mivel már fájt a hátsónk, ezért a kanizsai MOL kúton pihentünk egy negyed órát. Indulás után egy km-t se megyünk, ott áll 3 MZ az út szélén.
Ha nehezen is de csak utolértük egymást
Gyors visszafordulás, HLaciék és Actionék voltak. Gyors üdvözlés, felcihelődés, majd a hátralévő 15km-t Becsehelyig együtt tettük meg. Ami viszont poén volt: én akinél volt GPS, így tudtam hogy merre kell menni, hol mentem? Hát hátuuuul… 🙂
Boge-éknál – volt még hely a sátraknak.
Becsehelyen Boge-éknál már többen is ott voltak, de szerencsére sátorhely bőven volt, kilőttünk egy szimpi helyet aztán gyors sátorállítás mielőtt még besötétednénk. Az új matrac, a pumpa, és az újravezetékezett szivargyújtó aljzatom jól vizsgázott, kényelmes helyet sikerült varázsolnunk. Az este jó hangulatban telt, majd korán aludni mentünk a hajnali kelés meg a stresszes indulás miatt. Alvásról persze szó sem volt, a sátorban levő kb 40°C-os hőmérséklet miatt. Oké, akkor kinyitjuk az ajtót, a szúnyoghálót, és máris jó szellőzésünk van. Király, lehet aludni. Egy óra múlva arra ébredek hogy valami mászik rajtam. Meg máshol is. Meg más valahol. Mi a….? Lámpát kapcsolok… Hangyák mindenhol… Lehet hogy mégsem volt olyan jó ötlet kinyitni a szúnyoghálót???? Meg valószínűleg egy hangyaboly lehetett valahol a sátor alatt…
Reggeli készülődés
Reggel kb. 3 óra alvás után korán ébredtünk, összecuccolás, reggeli, mentünk tankolni, majd találkozó a Polai templomnál Becsehelyen. Szép régi templom, amely átvészelte a török időket, belseje egyszerű, csupán egy magyarországon egyedi díszes rózsaablak díszíti. Nem sokkal később Horváth Gábor plébános úr ismertette velünk a templom történetét, majd motorszentelés következett. Ennek nagyon örültem, már korábban is szerettem volna ilyenre eljutni de valami mindig közbejött…
Motorszentelés
Motorra pattantunk, felmentünk a kilátóhoz, majd elgurultunk Zalabaksára, út közben egy díszesen felfestett olajkutat is láttunk. Baksán a Czupi csárdában ebédeltünk, és veteránmotor-gyűjteményt lehetett megnézni.
Ebéd, Czupi csárda… avagy káosz a köbön
A motorok viszont érdekesek voltak
Az éttermi kiszolgálás enyhén káoszba fulladt, több mint fél órát kellett várni az ebéddel, de semmiféle logika nem volt a kiszolgálásban, volt aki már a másodikat is megette miközben sokan még a levest sem kapták meg. A kiírással ellentétben az egyik menühöz nem járt leves, a másikon meg a salátát és a sütit spórolták meg. Azt hiszem a Czupi csárdával úgy leszek mint Pécsett a Família kempinggel: messzire el fogom kerülni… Ebéd közben befutott két szlovén motoros, akik megígérték, hogy levezetnek minket Lendvára, ugyanis a fő tér bográcsfesztivál miatt le van zárva.
Találkozó a szlovén motorosokkal
Tehát ebéd után irány Szlovénia. Ha nem láttam volna az egykori határátkelőhely bódéját, akkor is tudtam volna, hogy valami nem stimmel… Ahogy átgurultunk a bódé mellett, eltűntek az utaktól a kátyúk! Ki érti ezt???! Szép utakon utakon gurultunk Lendváig, közben csatlakoztak hozzánk Lendvai motoros navigátoraink is. Első utunk a kápolnához vezetett, jó keskeny, meredek utakon mentünk, de megérte, csodálatos kilátás tárult elénk.
Lendva – volt egy fajta panoráma
Lehetett volna 1.5 Euroért lehetőség múmiát nézni, de én ezt inkább kihagytam. Inkább a tájat és a kilátást nézegettük, majd újra motorra pattanva legurultunk a belvárosba. Itt éppen nagy banzáj volt, a belváros le volt zárva, bográcsozók végig a fő utcán, nagy füst, kirakodók, ott volt egy standdal a motoros klub is jelen volt aminek a tagjai odavittek minket.
Lendva fő utcája – éppen bográcsfesztivál volt
A rendelkezésre álló 30 percben elnyaltunk egy fagyit, és végigsétáltunk az utcán, aztán indultunk tovább.
A Mura – egy kis nyugalom
Ezután megnéztük az örvénylő Murát és a kompkikötőt, aztán visszamentünk Becsehelyre ahol már várt minket a vacsora. Finom csülkös bablevest kaptunk, akkora adagot ami két ebédre is elég lett volna. Ekkor fél nyolckor még arról volt szó, hogy gyorsan együnk, mert majd indulni kell borkóstolóra és csillagvizsgálót nézni.
Na ez egy emberes adag csülkös bab volt – felével bírtam csak
Hamar be is kaptuk a kaját, aztán 5 percet beszéltem az otthoniakkal. Mikor felhívtam őket még jó idő volt. 5 perc múlva le kellett tennem, mert az udvar olyan volt mint egy felbolydult méhkas, fújt a szél, mindenki szaladgált valamivel a kezében. Hamar kiderült, hogy a csillagvizsgálós program a vihar miatt elmarad. Én meg már söröztem előtte, úgyhogy a borkóstolóra sem mentünk el. Maradtunk tehát páran, és a viharos szélben az udvaron egy sörrel vigasztalódva vártuk hogy visszajöjjön majd a borkóstolós csapat, és tudjunk fürödni menni. Közben a szél fokozódott, meg kellett erősítenem a sátor lekötését, aztán bemenekültünk a garázsba, olyan szintem hordta már a port, homokot a szél.
Ide menekültünk a vihar elől – Niki az EZRES mellett!
Míg vártunk, a garázsban beszélgetve lassan múlt az idő, közben néztem neten egy időjárást: 3 óra alatt 18 fokot esett a hőmérséklet! Aha, akkor nem véletlen fáztunk… Ekkor a viharból furcsa hangot hallottunk… egy MZ.. kinézve a homokviharba láttam, hogy Frici érkezett meg… RÖVIDNADRÁGBAN! Hiába, mikor elindult, még jó idő volt… Időközben az eső is elkezdett csöpögni, mi beljebb húzódtunk a garázsban, volt a lányok közül aki el is aludt a padon fekve. 11 óra körül visszaértek a borkóstolósok, így kinyitották a házat, és be tudtunk menni fürödni. A szél még mindig fújt és csöpögött az eső, mikor bemenekültünk a sátorba, minden lehetséges ajtót és cipzárat bezárva. A kinti hideg után egész kellemes klíma volt benn a sátorban, ezen az éjjel jól aludtunk, bár fél hétkor már felkeltem hogy össze tudjunk mindent időben pakolni. Az idő jelentősen hűvösebb volt mint előző nap, úgy vasárnap nem kellett izzadástól tartanunk (ÉN még az esőruha nadrágját is felvettem – hiába no: fáztam).
Laci már felpakolva, nekünk még fejtetőn a sátor
Reggelire kaptunk finom kalácsot, ami baracklekvárral párosítva jelentősen hozzájárult a nap energikusabb folytatásához. Felcihelődtünk a motorra, aztán elmentem megitatni a lovat, 9 órakor pedig elindultunk traktormúzeumot nézni Borsfára.
Hamar szétszéledtünk a traktormúzeumban
Hát, nem semmi amit az illető csinál! Még egy motort felújítani sem kis meló, de azokat a traktorokat így rendbe szedni… Minden elismerésem! Megcsodáltuk a gépeket, aztán tovább gurultunk Vígh István birtokára, itt lehetőség nyílt lovagolni, íjászkodni, sétálni – kinek-kinek kedve szerint.
Az íjászkodás sokaknak tetsző program volt
A következő megálló a kápolnapusztai Bivalyrezervátum volt, ahol sok mindent megtudtunk a bivalyok elterjedéséről, láttunk szürkemarhákat, szabadon kószáló (kajáért kuncsorgó) kecskét és szamarat is.
Szürkemarha és a borjú – sok mindent megtudtunk róluk
Itt páran akik jobban megnéztük a látnivalókat időben megcsúsztunk, így mire kijöttünk a kapun már csak a csapat hátulját láttuk ahogy elgurulnak Zalavár felé. MrDok maradt ott velünk, gyorsan felugrottunk a lovakra, aztán irány Zalavár, Katica Csárda. Itt lett volna az ebéd. Igen, odaértünk Zalavárra, aztán a táblánál megállva tanácstalanul megálltunk, senki nem tudta merre van a Csárda. Gyors segítségkérés, majd gurultunk vagy 100m-t mivel annyival volt az úton előrébb az étterem. A tegnapi tapasztalatok után kíváncsian vártuk milyen lesz az étterem. Nos – felemás tapasztalatokkal.
Én a cicával – háttérben a „nem túl kedves” pincér
Az étteremben lakó kiscica nagyon aranyos volt, a zsíroshajú, bunkó módon (erről Sunbim tudna mesélni) kioktató pincér, aki a félig teli poharat is elviszi az ember (illetve az asszony) elől, na meg asztalon a macskaszőr már nem annyira. Az adag itt is elég kicsi volt, és a saláta pedig itt is extrának számított, de ezzel a kalóriaszegény ebéddel is legalább tettünk róla, hogy az MZ klub tagjai egészségesen éljenek, ne hízzon el senki. Ebéd után búcsút vettünk egymástól, majd elindultunk Tapolca felé. Nekünk ez jelentéktelen távolság volt, de azért Keszthelynél volt egy incidensünk: a szembejövő teherautóról egy kb 3 méteres ketteslétra esett elénk az útra – szerencsére le tudtam lassítani és ki tudtam kerülni. Gyenesdiáson Frici került el minket, más esemény nem volt.
A túra nekem 476km volt, amit 9 óra 29 perc alatt tettünk meg. Fogyasztást 4.6L/100km, ez felmálházva, utassal szerintem elég jó érték. Nekem a programok közül szombaton Lendva, ill összességében a vasárnap volt szimpatikusabb nap, akkor valamivel haladósabb tempót mentünk, mint előző nap.
A túra nagyon meg volt szervezve, egyedül az időjárás tett keresztbe kissé, meg az éttermekben volt némi kavarodás. Úgy gondolom ez egyik sem róható fel a szervezőknek, viszont a tartalmas programok, és a profi lebonyolítás az nekik köszönhető. Köszönjük tehát a szervezést és a helyet Boge-éknak, nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a társaság.
Gabsic
2011. Szeptember 14.
www.mzclubhungary.com
