Komoly verseny várható mivel itt dől el hogy Bán levente megtarthatja e örökre a Finta béla vándorkupát. Ehhez három egymás utáni évben kell nyerni az emlékfutamon, ebből kettő teljesítve. A győzelmére legnagyobb veszélyt Kutrik Zsombor(308) és Baló Tomi(386) fogja jelenteni. Levi még a hengert is lehúzta a motorról, ami nem vall rá mivel évekóta nem nyúlt hozzá, le is esett az állunk. De azért nem hazudtolta meg magát amikor „Jóóó’ ez még!” mondat hagyta el a száját.
„Máriapócs? Az meg hol a pocsába van?”
Pénteken a tervezett időtől jócskán eltérve, későn kb fél egykor indultunk el ténylegesen. Már nagyon be voltunk sózva Grafival (361), de az M3-as unalmas hosszúsága és a 40 fok körüli hőmérséklet tett róla hogy a punnyadás úrrá legyen rajtunk.
A pálya megkeresése információk nélkül nehéz. Másnap kiderült ott mentünk be ahol nem is volt bejárat. Már amikor a depóban gurultunk figyelmes lettem egy szúk alagút szerü átjáróra a töltésben ami a pályára vitt és nem láttam benne csak aszfaltot. Enyhén döntött a pálya, és szintkülönbségek is vannak. Király! Enyhe para és izgalom fogott el, végre nem sík a terep.
A kezdeti óvatoskodást hamar felváltotta a bevállalós motorozás, mert nagyon adja magát a pálya. Almási Ottó [303]után eredek hogy lessek valamit az öregtől, de egy két lassú kőr után kikerültem.
Róla annyit kell tudni, hogy az Mz Kupa Michael Schumacher-e mivel volt magyar bajnok 1992-ben és ezen a versenyen tér vissza sok év kihagyás után. 10-15 kör után már mindenki leszivárgott, és az árnyékban próbálta magát összeszedni. Kovács Gábor (327) nem is vörös volt, hanem lila, üres tekintettel bámult maga elé. Utólagos elmondása szerint úgy ugráltak előtte a vörös pöttyök, mint egy Túró Rudi reklámba, 40 fok és bőrruha, „A motorsport nyári sport”. Második vagy harmadik „menés” alkalmával egy visszafordító után megdobott a motor és a hátsó-fék pedál eltűnt. A diagnózis hamar megszületett a depóba: A Hátsó-fék támaszból kiesett a csavar, és az erős fékpálcának köszönhetően mind a két fékkarnak a ricnije simára kopott, sőt az egyik el is szakadt. Azt hiszem, ez gondot okozhat holnap a gépátvételen.
A Fantába oltott sörös keverék ízlelgetésére helyeztem a hangsúlyt, nem foglalkozva a holnap problémáival. Estefelé, hozva Bobek Kalocsai pörköltös (315) szintidejét, húst sütöttünk Tas Zoli (379) kolléga vezetésével. Amit jó hangulatú sörözgetéssel párosítottunk. Lefekvéshez készülve akkora szél támadt, hogy a sátrunktól 10 méterre egy leszakadó ág gondoskodott róla hogy senki ne érezze magát biztonságba az éjjel. Bambi közölte kikapcsolja a telefonját, és ne zaklassuk azzal hogy bekéredzkedünk a szállásra. Az eső vékony harmatként hullt az arcomra, mert átesett a sátramon, nem baj, reggeli mosdás pipa.
Szombat reggel, majdnem a nappal együtt keltem csak én nem úgy ragyogtam, mint ő. Éledeznek a versenyzők, Nulladik lépés: Kávé! Bambinak is hoztam [hátha simábban megy a gépátvétel], letettem elé és közöltem ez a legfinomabb, amit valaha ittam. Azt a választ kaptam, amit reméltem: -Na? Nem hozod a motorod? Valójában a kávé egy igazi 2 másodperces remekmű, az apró csörrenésétől a „viszont látásra” feliratig. De nem vártam meg míg rájön…
Bobek meghozta a fék alkatrészeket, rossz érzés fogott el, amikor közölte hogy a pincéje erősen beázik. És tényleg, antikolásra már nem volt szükség hogy beilleszkedjen a veterán versenyek világába. Dea rozsda nem befolyásolta a rendes működésbe. Enélkül nem indulhattam volna, így Bobeknek mindig lesz cigim ha éppen kér.
Első szabadedzésről lecsúsztam gyújtásproblémák miatt. De nem csak én küzdöttem, mert rendesen körbejártak a trafók, kondik a mezőnyben, mikor kinek mi kellett. És kezdtem megérteni amit Ottó sporttársam mondott: „Egy Mz sosincsen kész”
Első időmérőre sikerült feljutnom a pályára, az ismerkedést folytattam, ami meglátszott az köridőmön is. Nem így tett Czuczor Gergely (311) aki kapásból árbocot bontott, mert sikerült találnia egy vizes árkot ahova becsapódjon. Még a sportbírók elismerését is kivívta magának, aztán szóltunk neki, mi nem a kék szalagér megyünk. Második időmérőn egy kicsit keményebbre vettem a figurát, volt is lökdösődés. Legnagyobb meglepetésemre a négyes fogatunkból (Máté, Tigris, Stravkó, és én) legnagyobb meglepetésemre én voltam a leggyorsabb (52,641), mivel ilyen még nem volt, az arcom alig fért a sisakba. Meglepődtem meg nem is, amikor Ottó idejét megláttam, kb. 2,5 másodperccel gyorsabb, mint én. Ami rengeteg, de akkor tegnap altatott minket? Mint kiderült épp beállításokat tesztelt, az én versenysebességemen, vicces.
A Rajtot sikerült rendesen elkapnom nem későn, de nem is korán (mert akkor Máté(287) bátya tuti kinyír) Kettővel előttem Mihu(354) beragadt, de Tas Zoli(379)val hamar kikerültük, az első jobbosba mind elfértünk szépen. Az utána következő balos visszafordító aggasztott inkább mert az igencsak szűk 18 motornak, de addigra széthúzódott a mezőny annyira hogy ne legyen baj. Az első kőrben elég jót futottam kapásból nem úgy, mint Stravkó aki 6mp-el lassabb volt a tiszta körénél, a szokásos kezdeti tülekedés miatt. Egész jól mentem de az időmérőn elkövetett időmet még nem sikerült elérnem. A harmadik kőrben Mihu lépet el mellettem, nagy tempóba próbálta behozni a lemaradást, amit vesztett a rajtnál. A következő kőrben az 5ös balos visszafordítónál épp az ívet néztem hogy hol is fogok elfordulni de egy Levit is ki kell kerülnöm aki a földön fekvő motorja mellett ál, átfut egy „Szegény Levi!” az agyamon és megyek tovább. Imádom a célgörbét, a befele döntött koromfekete aszfalton teli gázon lehet fordulni nagy sebességgel, rá egy egyenesre ahol még egy fokozattal feljebb kapcsolva egy jobbosba érek ahol nem látszik a belső ívről hogy hova fordulsz, fantasztikus érzés. De egyik alkalommal Máté nagyobb íven és nagyobb tempóval kívülről elment mellettem, Tigris(364) nyomába eredt, aki már előttem haladt. Ezzzzzaz, üldözni és féktávon beszúrogatni az előttem haladónak úgyis jobban szeretek. Végig a nyomukban haladva vártam az alkalomra, a hármas kanyar alkalmasnak tűnt ők túl szűken fordulták, háhá akkor én középen, de nagyobb tempón, a következő szűk balosba úgyis jobb belül lenni. És akkor megláttam az ívemen, a földön fetrengő Mihut és Tast. Útelágazódáshoz érkeztem , jobbra vagy ballra kerüljek? Utóbbit választottam, azonnal meg is bántam, rettenetesen lelassultam és leszakadtam Mátékétól rendesen. Elég kevés különbség van köztünk így ekkora hátrányt csak koncentrált motorozással lehet sok körön át ledolgozni, hát akkorra már csak a nyál volt koncentrált a számban, de én nem. A helyzet csak fokozódott amikor kék zászló miatt elengedtem egy pár lekörözőt és közöttük Stravkót akivel versenyben voltam. Déjà vu, tavaly Kecskeméten is ezt adta elő és már akkor is kiakasztott. Ideges lettem, de nagyon, ettől csak jobban szétestem és egy reménytelen kóválygás vette kezdetét a pályán. Rendre lecsúsztam az ívekről, elváltottam magam. Csak az utolsó előtti kőrben sikerült a célgörbébe külső íven lehagynom, ez lett a leggyorsabb köröm is.
A depóba Levit faggattuk, hogy mi történt. Czuczor(311)t kapta el hátulról, aki éppen a váltót rugdosta, de mivel ezt a belső íven tette el lett találva. Levi a tőle megszokott higadtságal betudta a sors akaratának, hogy nem viheti haza a Finta Béla vándorkupát. De azért éreztük, hogy szarul van.
A díjátadón a megszokott rendtől eltérve az első három helyezés díjazása után minden Mz-st felhívtak a pódiumra és Béla anyukája átadta a vándorkupát az elsőként végzett Kutrik Zsombornak. És könybelábadt szemmel, elcsukló hangon megköszönte a szervezőknek, versenyzőknek hogy: „Életben tartjuk fia emlékét” ezzel a kupasorozattal. Jó érzés töltött el hogy ilyen módon is lehet örömöt szerezni valakinek azzal, hogy motorozunk egy pályán…
Szilágyi Frigyes (393) (Krepp)
2011. Július 27.
www.mzclubhungary.com
Fotók: Samu
