Pénteken délután fél 5-kor indultam el Újszászról, kapkodva pakoltam össze a dolgaimat amik a túrán kellhetnek. Sátor, matrac, vékony hálózsák (úgyis meleg lesz este), esőruha végszükség esetére, de biztos nem kell majd! Aham. Dunaföldváron megálltam tankolni, aztán kellemes emlékeket felidézve gurultam végig a Balaton felé vezető úton: láttam, ahogy 6 évvel ezelőtt Nemo-ék, Pet2 az öreg Trophy-val és Samu a kis ETZ-vel kigurul a MOL kútról és tovább terelgeti a kék füstöt az első Bakony túra helyszíne, a garázssor felé. Nagy kaland volt, sosem felejtem el. Aztán otthagytam őket – 80-al se mentek – és én még sötétedés előtt oda akarok érni.
Egészen addig jól mentem, amíg el nem követtem azt a hibát, hogy a GPS-re bíztam magam. Levezényelt a 8-as útról Veszprém után, mondom ez biztos jobb út, talán kanyargósabb és tudja, hogy nekem az jobban bejön mint a monoton egyenes haladás. Hogy mennyivel volt jobb arra menni azt nem tudom, csak a rossz, hullámos útra emlékszem, a szép erdős részekre, a kellemes esti napsütésre és a két szarvasra amik átsiettek előttem az úton, biztosan vacsorázni mentek. Végre megérkeztem Ajkára olyan 9 óra előtt, innen már emlékezetből ment a navigálás. Magyarpolány felé az útra kétméteres betűkkel felfestve az MZ felirat, Brian is büszke lenne rá meg a rómaiak (filmajánló: Brian élete).
A halászléből még maradt egy kevés, visszafogott partihangulat uralkodott a vendégházban. Gyorsan sátorállítás, már nagyon dörög az ég. Még jó, hogy egyszer sem aludtam benne a két este alatt, mindig volt hely a házban. Éjfélig beszélgettünk, volt szó mindenféle vicces kamionos vs. részeg biciklis, motoros rendőr vs. MZ-s történetről miközben szépen elkezdett szakadni az eső. Megkerestük az alvóhelyünket, volt aki vendégszálláson, volt aki sátorban aludt. A vendégházban Frici az asztal tetejét választotta, én a földet és a matracot, Kiszsebi pedig a falakat rengető horkolást. Nagyárpi még a szomszéd szobában sem tudott aludni.
Szombaton reggel 7-kor keltem – ekkor már szépen esett az eső – nem sokkal később pedig motorra pattantunk, hogy bevásároljunk a 30 méterre található kisboltban. A motorok jól mentek, nem volt meghibásodás! A fogyasztást később közlöm, még dolgozik a tizedesjegyeken a számológép (próbálok Perecnél vagy Alfánál is pontosabb lenni). 9.30 körül indulás, mindenkin esőruha, megérkezett az egész csapat aki reggelre jött (kb. 35-40 motor lehetett). Elsőnek Wetzla gépe állt meg, sajnos nem tudott tovább jönni velünk (ahogyan Zozy is tippelte, leesett a karburátorban a főfúvóka). Kis forgolódás után rátértünk az erdei utakra, ezzel egy időben a köd is megérkezett közénk, kb. 8 fokra hűlt le a levegő. A Kőris hegyen megálltunk a szokásos kilátónál, végül a köd miatt nem kerestük meg és nem is láttuk, lehet már nincs is ott. Yofo és Zolee-G motorja rakoncátlankodott. A cseszneki vár kimaradt, csak a forró levesre gondolt mindenki. Zirc környéki étteremnél álltunk meg ebédelni, esőruhák száradtak mindenfelé, MZ-k töltötték meg a parkolót.
Nagyon jó volt az ebéd, és a kiszolgálás. Miután mindenki végzett és teli hassal, elégedetten üldögélt, Frici még mindig a maradékokat vadászta össze az asztalokról és próbálta megkönnyíteni a mosogatós dolgát. Tudjuk, kajában nincs kérdés nálad! 🙂 Fizetés után indultunk tovább Ajka felé, 1 óra alatt értünk a Tesco-hoz. Itt már ki-ki sütött a nap, de még elég borongós volt. Jött a hír, hogy csak megtartják nekünk a motoros bemutatót, irány a pálya. Egy CB500-al mutatták meg, hogyan kell nagyon kis köríven megfordulni (stabil gáz és hátsófék) és 8-ast leírni. Anita ki is próbálta, bár az utcára nem vihette ki a rendszám hiánya miatt, amit nagyon sajnált. Frici, Alfa, Zolee-G is megpróbálkozott, ügyesen mentek a bólyák között, Alfa még külön pályát is kialakított magának, azt hittük másnap reggel is ott fog körözni ha mi elmentünk, annyira belejött. Oldalkocsis menet is volt, de túl kicsik voltak a körök így legfeljebb a bólyagyűjtést lehetett volna bemutatni 🙂 Lujo is próbálkozott, majd az oktató is végigment a kék bukókeretes MZ-vel. Megköszöntük a produkciót az oktatóknak, majd visszaindultunk a szállásra. Tárcsa már be volt indítva, előkerültek a sütnivalók és az innivalók.
Tüzet gyújtottunk a környéken talált fákból, Frici szórakoztatott minket (hogyan kell székre ülni stb.), jól éreztünk magunkat. Mindenki elfáradt a hosszú és esős nap után, éjfél körül én már lefeküdtem, a padlástérben találtunk helyet magunknak. Sajnos az éjszaka nem volt kellemes, nagyon fáztam (ugye a nyári hálózsák…), sokat nem aludtam. Vasárnap 7-kor kelés, verőfényes napsütés. Mindenki összecsomagolt, 9 körül indultunk az ajkai Hőerőműbe. Megnéztük mindkét részét, az új és a régi erőművet is, óriási a különbség. Az új egy nagyon modern, kis területen lévő rendszer, tisztaság és rend mindenütt. Kicsit viccelődtünk a vezérlőben a windows-os gépeken (kékhaláltól nem féltek?), de nagyon tetszett. A régi erőművet ezzel nem is lehet összehasonlítani, erdőket láttunk kivágva az udvaron, óriási a fafelhasználás. A fát apróra dolgozzák, összekeverik biomasszával (ha jól emlékszem) és úgy égetik el kazánokban. A régi technikát kombinálják a modernnel, a kapcsolótáblákba LCD-k, digitális számlálók vannak beépítve. A látogatás után Devecser felé vette az irányt a csapat, én mentem hazafelé, 4 órás út várt rám. A 8-as úton Frici ért utól, majd hagyott ott. Biztos kaja volt a dologban.
Megálltam egy Shell kútnál enni valamit, Zozy-t és Zsakit láttam elhúzni. A Balatonnál egy motoros csapattal találkoztam, egy ideig vezettem a japánokat, majd megelőztek. Kanyarokat nagyon szögletesen és lassan vették – biztos még gyakorlók voltak – persze egyenesben elhúztak. Dunaföldvár után egy jó nagy gólya gondolta úgy, hogy átsétál a szemközti békáshoz. Kényelmesen fellépdelt az árokparton, pont előttem. Kb. 90-el jöttem félig bealudva a nagyon izgalmas útszakaszon (Kecskemét-Dunaföldvár a legjobb, teljesen egyenes 50km hosszan), első gumi csúszkál az aszfalton. Ekkor gólya balra néz, látja a satuzó motorost (a szemei kigúvadva), majd kényelmesen, szinte hanyag módon felszáll. A lustaság fél egészség! Hova sietnénk. Kecskemét után már csak 70-80-al mentem egészen hazáig, teljesen belassultam.
Közben elkészült a kalkuláció, a túrán a fogyasztásom kb. 3,97618498635416 liter lett 100 km-en, kb. 700 km-t tettem meg összesen. Nagyon jó túra volt, köszönjük a szervezőknek, a kísérő autós csapatnak, az útszéli integető statisztáknak és mindenkinek aki csak ott volt!
Képeket itt találsz a Képtárban > > >
Samu
2011. Május 30.
www.mzclubhungary.com
