Igen! – azt hiszem az egész ötlet egy megbeszélős sütögetésen jött, Gyurmánál. Jó pár sör lecsúszott, amikor is jókedvűen mondtam: „Kellene egy éjszakai tájképnézegetős, fürdős, végig motorozós túrát szervezni!”
– Éjszakai „tájképnézegetős”? – kérdezte Samu… az meg milyen?
– Hát, amikor keresünk szép tájakat és megnézzük sötétben!
– Sötétben? Hát akkor mit látsz a tájból?? 🙂
No de megfogadtam, hogy megszervezem. És mivel a fórumba kiírva volt is rá érdeklődő, kaptam egy saját topikot erre a célra. „I. Éjszakai teljesítménytúra” címmel!
Először az útvonalat kellett meghatároznom. Olyan utakon szerettem volna, hogy menjünk, ami valóban szép sötétben. Nagyjából mindenkinek elérhető távolságban legyen a túra útvonala. Így alakult ki a Budapest–Balaton útvonal. Találkozási pontnak szerettem volna, ha megnézzük fővárosunk, ha mondhatni legszebb arcát : a Gellért-hegyet.
Talán már mindenki látta, ment el mellette, felnézett rá a hidakról. De nem mindenki járt fönn a Szabadság szobornál. Főleg nem éjszaka, kivilágítva csodálatos a város. Kötelező egyszer mindenkinek megnéznie.
Oké, megvan, honnan indulunk. Balatonba csobbanunk, de hova érkezünk?
Kértem segítséget a klubban, tud-e valaki olyan hegyet, dombot ahonnan lehet látni a napfelkeltét? Dénes javaslatára Tatabányán a Kő-hegy lett a nyerő végpontja a túrának. Megvan tehát az indulás, megvan a végpont, és megvan a köztes rész, Balaton.
Zsakfos ( az Office ajánlására „zsákos” 🙂 ) klubtársunk vetette fel az ötletet: mi lenne, ha átkompoznánk az utolsó komppal Tihanyba Szántódról? Kitűnő,azt hiszem kevesen kompoztak éjszaka a Balcsin. Így teljesen kikörvonalazódott az útvonal.
Mindenképp szerettem volna, ha van egy központi része a kirándulásnak, ahol kicsit együtt vagyunk, beszélgetünk, eszünk, iszunk. Időben kb. a felére akartam tenni, pihenés gyanánt is. És kb. ekkora éhezünk meg kellőképpen, erre is megfelelő volt a Balaton.
Nyár lévén a turizmusnak köszönhetően elég sokáig nyitva is vannak a vendéglátósok. Kinéztem egy szimpatikus éttermet Balatonalmádiban. Felvettem a kapcsolatot a tulajjal, aki nagyon elcsodálkozott, hogy ilyen későn akarunk oda menni és ráadásul motorral… Fogadkoztam, hogy jó szándékú társaság vagyunk, minden berendezés a helyén marad! 🙂
OK! Szívesen lát minket, miattunk meghosszabbítja a nyitva tartását. (Azt hiszem nem bánta meg). Időpontnak az év leghosszabb napját néztem ki: június 19-et.
A túra útvonalát a feleségemmel végig kocsikáztuk előtte. Igyekeztem olyan tempót menni, amit aztán csapatban motorozva is tudunk tartani. Sajnos 2010 nem volt a motorosok éve csapadék szempontjából, mert folyton esett. Több klubtúránk is elmaradt sajnos, ez alól ez sem volt kivétel. Arra a napra is megkaptuk az égi áldást, esett. Nagyon esett. Többen jelezték, hogy ahol ők laknak most éppen nem esik, és hogy induljunk el! Az igazság az, hogy nem ilyennek gondoltam ezt a túrát. Oké, hogy nem vagyunk papírkutyák, és hogy motoroztunk már esőben is. De valami olyasmit álmodtam meg, hogy kellemes nyári meleg este motorozunk a Balcsi partján… mikor a hajnal ránk talál, lefekszünk a fűbe… pihenni…
Nem szerettem volna, de lemondtam. Bíztam benne, hogy kapunk még szép időt. Lemondani semmit nem kellett, csak az éttermessel beszéltem meg másik időpontot. Rugalmas volt a túra ilyen szempontból. Kitűztünk egy új időpontot,amikorra sokkal jobb, sőt azt kell, hogy mondjam tökéletes időt kaptunk. Talán többen is jelentkeztek rá, mint az eredeti időpontra. Mégiscsak lesz túra! Motor felkészítve, vadriasztóval felspécizve… hátha ér valamit.
De nekem is fel kell ám készülnöm fizikálisan az útra. Nincs is jobb, mint szombaton a finom ebéd után aludni egy nagyot! Meglepő módon összejött. Bár nagyon vártam az indulást, ezáltal izgultam, de sikerült pihennem. Este nyolc óra volt megbeszélve találkozónak a Citadellán, mire odaértem a messzebbről érkezők már ott voltak.
Mindenki eljött aki fel volt iratkozva, sőt még többen is voltunk! Gyurma is kilátogatott de ő aznap dolgozott, így nem tudott velünk tartani. Elmentük, megtekintettük a szép kilátást, sajnos nem lett addigra sötét. Így elmaradt az éjszakai kép a Dunáról…
Még világosban
Indulás, végre kezdődik a kaland. Kb. 10 km-t mehettünk, mire valaki mellém jött és szólt : Alfa nincs meg! Kb. tíz percet vártunk mire utolért minket. Lényeg, hogy megvagyunk. Megyünk tovább a 7-es úton. Odafelé sajnos sietnünk kellett, mert a kompot el kellett érnünk mindenképpen, különben borul minden, az egész útvonal. Amit nagyon nem szerettem volna. Műszaki probléma nem nehezítette utunkat szerencsére, talán egy jelentéktelen, nyakasnak kellett gyertyát cserélnie. De az a két perc pihenésnek is jó volt. Hamar ránk sötétedett, a forgalom az utakon lassan elfogyott, csak mi maradtunk talpon. Aludni tértek az emberek.
Viszont megjelentek az éjszaka urai! A vadállatok.
Láttunk jócskán belőlük, a 7-es úton például egy róka szaladt át előttem és a sünik is előbújtak odújukból. Nagy veszélyforrás ez a motorosoknak. Igyekeztünk az út szélétől kicsibb beljebb haladni, ha már a forgalom engedi. Hagyva egy kis menekülő utat magunknak, és egy kis reakció időt, ha elénk tévedne egy öngyilkos, életét megunt… dög. 🙂 Útközben találkoztunk Zsakival, és Yofóval, akik elénk jöttek, csatlakozva a túrához. Ahogy közeledtünk a Balaton felé úgy növekedett a repülő rovarok száma. Akik összekoszolták a sisakunk plexijét, nem kicsit! Nagyon! Emiatt többször is meg kellett állni, hogy visszanyerjük a látásunkat.
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
Amikor az útra már nem tudtam figyelni, mert nem láttam ki a sisakomból, azon gondolkoztam, vajon mit gondol az, aki minket lát? Húsz motoros éjszaka túra felszerelés nélkül… Hova mennek? Kergetik őket? Vagy ők kergetnek valakit? Valahol olcsóbb a benzin? És egyáltalán, apu mióta tud sütni? 🙂 – Áh, biztos a Balaton Soundra mennek! (Pont azon a hétvégén került megrendezésre.)
Igen, valóban oda mentünk… Balcsi előtt Zsakinak átadtam a vezetést, mégiscsak ő a helybéli. Jó úton is mentünk, de aztán a nagy tempóba megszomjazott a lova. Szólt, hogy előre kell mennie tankolni. Követtem a táblákat, komp jobbra.
Igen megtaláltuk! Dübörög a zene, sorokba kígyózó autók, sok fiatal… Balaton Sound!
Nem tudtunk átvergődni köztük ezért visszafordultunk a főútra ahonnan jöttünk.
Zsaki utolért minket, és elvitte a csapatot a kikötőbe. Még ott a komp! Sikerült!
Nagy kő esett le a szívemről, de nem lehetett hallani a koppanást a zene miatt. Meglepetésünkre gyarapodtunk még ekkor is! Gyurmi meggondolta magát és utánunk jött, mégiscsak aminek nagyon örültem! Láttam én, hogy jönni akar, jól tette, hogy így döntött.
Kedvezményes kompbelépőt váltottunk Zsákinak köszönhetően. 😉 Kompon fényképezés, nyílnak az üdítős dobozok. Jó a hangulat, azt kell, hogy mondjam. És ez nekem nagyon jó visszajelzés volt. Megnyugodtam.
Amint kikötött a komp a túloldalt, elindult szerintem a túrának a legszebb szakasza. Laza kanyargás a vízparton, csodás volt. Végig pecásokkal az út mellett, akiknél az asztalokon kis lámpás világított…. Hangulatos és felejthetetlen volt. Balatonalmádiban már vártak minket. Tudták, hogy az utolsó komppal jövünk át, és egyenesen hozzájuk megyünk. A teraszon volt számunkra hely előkészítve. Az asztalokat egy sorba tették, egy nagy asztalt alkotva belőlük.
Végre pihi, étel ital, és főleg KÁVÉ! Finom, friss étel volt, nagyon jól esett. A kávé kellőképp erős, volt aki rögtön két kávét kért. Kellett a koffein nagyon. Sikerült mindenkinek feltöltődnie.
Irány a part! Fürdőzni szerettem volna és még sokan mások is. A fórumon előtte megbeszéltük, hogy milyen jót fogunk fürödni a balcsiba. De… őőő… talán a… áh, nem mentegetőzök inkább! Nem fürödtem. Csalódást keltve a két bátor Schirillának akik, bizony betartották a szavukat. Dénes és MzCs megmentettek, volt fürdés. Nekivetkőztek annak ellenére, hogy két csinos fiatal leányzó ült a parton pezsgősüveggel a kezükben.
Szerintem meglepődtek, mármint a lányok. (Most gondoljatok bele! Kimennek a partra éjjel egykor egy jót romantikázni, beszélgetni, amikor mindenki alszik. Jó kis feeling lesz. Erre nem ott terem 20 motoros?! 🙂 Wazzee éjjel van!!!)
Mi a fene volt ott? Vannak benne halak tényleg???
No de vissza hideg vízbe. Mármint csak a partra… ugyebár. Ami nem is volt olyan hideg. Dinosz egész messzire bemerészkedett, mondhatjuk „úszott” egyet. Előkerült nyakas égpásztája a zsákjából. Bekapcsolta… mire elindult a túloldalról a vízirendészet, a halak kiugráltak a vízből! 🙂 Így helyeztük még jobban reflektorfénybe a két fürdőzőt.
Nehogymá neee. Méé? Há persze! Igaz Sanyika?
A zene szolgatatást Zolee-G intézte, remek volt a hangulat. Simán lenyomtuk a Balaton Soundot. Majd amilyen gyorsan jöttünk, olyan gyorsan is távoztunk. Se puszi, se pá! Persze voltak felajánlások a lányoknak, van még a hely a motorokon. De aki egyedül jött, egyedül is folytatta útját… Irány a Turul madár.
Talán ez a szakasz mosódik nekem össze a legjobban. Ennek két oka is van:
– első: nem fél évvel a túra után kellene írnom a beszámolót
– második: fáradtam. Valahol ilyentájt lehetett nálam a holtpont.
Ezt onnan is tudom, hogy már másodjára rontottam el az utat. Kisbocsi segített navigálni. Köszönöm neki.
Próbáltam énekelni a bukó alatt, valahogy ébren tartani magam. A fáradtság nem győzhet le. Egyre több állat bandukolt át előttünk. Őzike, vaddisznó, róka. zsiráf, hiéna. Na jó, van két kakukktojás, amiket lehet, hogy csak én képzeltem oda. A magam szórakoztatására. 🙂 Kanyargós, kifejezetten jó minőségű utakon mentünk. A főútról direkt nem tértünk le. Ott legalább van közvilágítás. Megérkeztünk Tatabányára. Dénes lokálpatriótának adtam át a vezetést, aki felvezetett minket a kilátóhoz. Megmásztuk a kilátó lépcsőit. Mi az nekünk korán reggel!? Persze a tériszonyom miatt én csak az első részig mentem.
Lefelé menet éreztem a savasodást a combomban. Begörcsölt. Le kellett kicsit ülnöm. Itt ért minket a napfelkelte. Átmotoroztunk a Turulhoz. Ami a domb másik oldalán van. Murvás hegyi turistaúton mentük. Végre kapóra jöttek a terep gumik, amiket az előző tulaj tett a gépemre. Az út szűkös volt, és tele éles fordulókkal. Kifejezetten élveztem, meg kell vallani. Fenn valaki említette, hogy egy egész vaddisznó család vonult át előtte. 🙂 Reggeli séta…
Több fénykép készítése, és egy kis beszélgetés után a csapat szétvált, és hazaindult. A szervezett résznek itt volt a vége. Reggel van, a nap felkelt. Ott és akkor ért minket, ahogy azt szerettem volna.
Irány haza. Ki-ki amerre lakik. Mi jöttünk vissza Pestre az 1-es úton. 60km volt az út. Szép lassan leváltak tőlünk akiknek másfele kellett haza menniük. Pesten aztán én is észak felé vettem az irányt. Azon gondolkoztam, hogy Samu Újszászig és Revlimit még Miskolcig megy, nyakas pedig Törökszentmiklósig!
Boldogan, kellemes fáradtsággal gurultam hazafelé, végig a rakparton. Nézve a sirályokat, és az ébredező tájat. Furcsa ez a fordított lét. Belegondoltam, hogy amíg mi motoroztunk ők aludtak. Szeretek korán motorozni. Annyira más minden. Talán a legjobban a hajnal illatát és a csendet szeretem. Úgy érzem jól sikerült minden. Amit elterveztem, azt mind meg is valósítottuk.
Teljesítmény túra volt a javából! Nem csak azért, mert este nyolctól másnap reggel nyolcig motoroztunk, de azért is, mert majd 400km- egy éjszaka alatt. Revlimit Miskolcról több mint 700km-t tett meg 12óra alatt!
Bízom benne, hogy a következő Éjszakai Teljesitmény túrára is lesz érdeklődő!
Kobra
2011. január 13.
www.mzclubhungary.com
