A Gyurm@ túra az Mz Club-ban már komoly hagyománynak számít, immár 3. alkalommal lett megrendezve (bár nekem az elsõ volt) és igen nagy sikernek örvend…(nem mintha eddig találkoztam volna sikertelen Club-túrával :-)) Jómagam különös várakozással tekintettem az esemény elé, mivel a 2007-es Alföld túrát követõen végre elérkezett a 2008-as szezon, gépem sem mozdult sokat és a csapat is hiányzott már…ezek már bõven elég érvek lennének a túra „kihagyhatatlan” besorolása tekintetében, innentõl már csak hab a tortán hogy a Börzsöny nagyon szép vidéke Magyarországnak, ahol még motorral soha nem jártam.
Elõzetes egyeztetést követõen hárman vágtunk neki az útnak (Piki, Suhi és jómagam). Yofo és Piki egyeztettek MSN-en arról, hogy mehetnénk már pénteken Székesfehérvárig, és nála aludhatnánk…elkerülendõ a szombat hajnali indulást Kaposvárról.
Így történt, hogy a túra hivatalos kezdete elõtti napon cuccoltuk fel paripáinkat, és a szántódi úton lévõ Mobil Petrol benzinkúthoz beszéltük meg a talipontot 16:00 órára. 16:00 elõtt 5 perccel be is futottam, Suhi már várt az NSR 125-öse társaságában egy kis bónusz ámulattal hogy miért a másik irányból jöttem, mint ahonnan egyébként várta volna. Adtam is a választ, de ekkor feltûnt Piki gépe. Hamar telecsorgattuk tankjainkat és útnak indultunk.
Elsõ megállónk már-már kötelezõ jelleggel a Kõröshegyi völgyhíd volt (spontán gurulásaink alkalmával itt szinte mindíg megállunk). Önkioldós fényképezkedés és a motorom általam történt majdhogynem felborítása (kösz Piki hogy megfogtad! :-)) után meg sem álltunk Polgárdiig. Itt Piki beizzította PDA-ját, amely szinte csont nélkül Yofo-hoz navigált minket. Yofo-nál azt éreztem mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig akkor találkoztunk elõször. Lecuccolás és egy kis sörözés következett, közben Yofo párja Pircsi pizzával lepett meg minket. Forgott a szó a motorokról a Clubról stb. stb. aztán alvás.Reggel 7:00 körül indultunk a fehérvári Tesco elé, itt Feri_Vp és Matthej csatlakozott, így 7 fõre és 6 motorra duzzadt konvojunk elindult a 70-esen Budapest felé. Aggódva tekintettem az égre, sötét felhõk gyülekeztek, de végül sima utunk lett Érdig, ahol megálltunk tankolni.Tankolás után épp indulóban voltunk, amikor egy 50 év körüli „úr” lesajnáló tekintetek kíséretében megjegyezte: „MZ-k…..jó nagy sz@rok voltak ezek annak idején!” Épp a személyi igazolványának az érvénytelenítését fontolgattam villódzó tekintetem kíséretében amikor elhangzott: „Na jó, azért a P20-asokkal sokkal több baj volt” 🙂
Piki ismét PDA-t izzított és hamarosan befutottunk Budakalászra a Cora melletti McDonalds parkolójába. Egymás üdvözlése és ámulat-bámulat követketett a sok új túrázó láttán. Füstös Jawás Zsolti indulás elõtt bevetette a tõle megszokott „kék köd két kéménybõl” címû show-jelenét :-)) Kísérõ autónk is akadt, mivel Pocok és családja 4 keréken érkezett. Gyurm@ vezetésével elindultunk Dobogókõre. Felmenet biciklis versenybe futottunk…szegények biztos boldogok voltak az éltetõ kék füsttõl 🙂 Felérve örömmel konstatáltam hogy Nerbiék már várnak minket,sõt TZRider clubtárs is feltûnt a csapatban menet közben.
A csapat egy része elindult a kilátóhoz, néhányan viszont maradtunk, kv, cigi stb. Gyurm@ pedig letesztelte Yofo 300-asát.
Következõ állomásunk Esztergom volt, ahol volt egy tankolási lehetõségünk, majd irány Szlovákia, Párkány át a Mária-Valéria hídon. Egy röpke 10-15km-es kört tettünk meg a tótoknál, és szintén ugyanott tértünk vissza Magyarhonba, ahol elhagytuk azt. Visszatérve Kóspallag felé fordítottuk a kormánycsöveket, és szép kanyargós utakon jutottunk el szálláshelyünkre a Kisinóci túristaházhoz.
Becsekkolás, lepakolás után az irányt a nagybörzsönyi kisvasút felé vettük. Az elsõ kanyarok után furcsa látvány került elém, miközben az elõrébb haladók mit sem sejtve igyekeztek a kisvasút indulási helyére. MOTOR AZ ÁROKBAN! A fenébe, ez TZ Rider gépe! Kissé elmért szegény Józsink egy kanyart, így a sekélyke árokban landolt. Mire a szürkémet letámasztottam, már több társunk fáradozott a motor kiemelésén, hozzájuk magam is csatlakoztam Kárlista: óratartó törés, lábtartó&váltókar görbület, tankhorpadás, grátiszként a balos visszapillantó és a bal hátsó iránjelzõ búcsúzott el. Lényeg hogy TZ Ridernek nem történt baja, és hamarosan közös erõvel újra járóképessé tettük a pótul járt vasat. Bizonyítékot is kaphattunk miért kell(ene) mindíg zárt sisakot viselni.
Az elöl haladók közül többen visszafordultak, õk nem is sejtették mi történhetett. A kisvasutat lekéstük, így a következõ járat indulásáigvisszatértünk a szállásra. Obival elõre sompolyogtunk, aminek az lett az „eredménye” hogy picit elmértem egy kanyart, de szerencsére meg tudtam fogni a motort és nem történt baj. A szálláson elrendezkedtünk a horkoló és nem horkoló szobák kijelölésre kerültek 🙂
Ghosti inkább a sörre szavazott, így õ már nem motorozott vissza a kisvasútazni. Páran átruccantunk Királyrétre, majd vissza. Piki blokkjának zörgése itt már minha csöppet hangosabb lett volna…..
Újra felmotoroztunk a kisvasúthoz. A Pocok család autóját kineveztük sisaktároló központnak, a motorokat lezártuk, és a viteldíj megfizetését követõen vonatra szálltunk és kedvünkre gyönyörködhettünk a tájban.
Menet közben folyt a szó mindenrõl, ment a hülyéskedés szokás szerint 🙂
Élményekkel telve visszamotoroztunk szálláshelyünkre. A motorokat volt lehetõség a kerthelyiség fedett színje alatt elhelyezni, éltünk is a lehetõséggel. Következõ napirendi pontunk a „nyelvoldószerek” fogyasztásának megkezdése volt, melyhez néhány dobozos sörrel és házi pálinkával járultam hozzá, de pálinkából egyikünknek köszönhetõen egész arzenál került felvonultatásra 🙂
A vacsorát már vártuk, rántott húst kaptunk körettel melynek igencsak megvolt a helye a fárasztó de annál kellemesebb nap után. Vacsora közben megérkezett Bambi, Zsandi és Hamza. Az este és éjszaka további része a már megszokottak szerint zajlottak, nagy átlagban a „lealjasodás” elég lightosra sikerült ezúttal, de ez most így volt jó 🙂
Másnap reggel ismét Királyrét felé vettük az irányt. Ezt követõen egy szakaszon a 2-es fõútra is felmentünk, Gyurm@ és Skeke rakétaként húztak az élre, de Füstös sem finomkodott a kétkéményûvel 🙂
Rétságon megálltunk a benzin mellett dízelolajat is árusító rétsági ÖMV kúton, ahol TZRidernek csak a „fekete sor” maradt és ha már ott volt, csorgatott is 6 litert a tankba a feketepisztolyosból áúúúúú……(bocs Józsi, nem akartalak ezzel a mondattal megbántani).
Természetesen le kellett engedni az 1/3 rész gázolaj – 2/3 rész keverékbenzin mixet. Közben a hosszúra nyúlt pihenõ alatt Matthej nekiállt szerelni, Blue és Tigris kipróbálták egymás vasait……
Diósjenõn át Kemencéig álomszép úton motorozhattunk, igazi csapatós-döntögetõs szakasz fahídakkal spékelve. Ez egy igazi csemege volt, amiért önmagában is megérte ez a túra. Kemencére érkezésünk után Nerbiékhez Hasonlóan kis háromfõs kaposvári csapatunk hazafelé vette az irányt. Így elköszöntünk és nyugis tempóban elindultunk visszafelé, majd rátértünk a 2-es fõútra.
Piki haladt az élen, de a tempónk kissé alatta volt a megszokottnak, sõt egyre lassultunk. Amikor már 65-tel mentünk, rosszat sejtettem…. sajnos Piki gépe megragadt. Egy kis elágazóban tudtunk megállni……szinte rögtön tudtuk hogy ez a motor így már nem fog mozdulni. telefonon hívtuk Gyurm@t, hogy hol vagyunk és mi történt. Jött is a csapat ahogy tudott. Páran ottmaradtak a motor mellett a csapatból, Piki felült mögém, cuccait is átraktuk, és a csapat Budapest felé indult, közülünk Gyurm@ az utifutis autóért, mellyel az Üllõi úti HJC-be beszállította a megbetegedett motort..köszönet illeti e nemes cselekedetért. (Piki másnap vitte haza a motorját utifutin).
Fót mellett lementem picit a térképrõl ezért a jól bevált PDA-s GPS-sel bedrótozott az utasom 🙂 Mocskosul nyomta a fülemet a cucc, de nagyon bevált most is.
Kissé erõltetett tempót diktáltam hazafelé Bp-t elhagyva, mert a mielõbbi hazaérés lebegett már elõttem……sajnos így nem voltam kellõ tekintettel Pikire akinek jól elege volt utasként, fõleg mert Siófokon volt csak a következõ megállónk. Suhi már aggódott mert NSR-je (és ekkor már az MZ-m is) igancsak inni akart.
Siófokon tankolás, Suhi olajtartályának feltöltése. Szántódnál balkanyar, innen hazaút Kaposvárra, közben egy kis élvezkedõs nyélgázas 4-ben húztás a bonnyapusztai emelkedõn még belfért 🙂
Végre itthon! Össz km-eim száma 748! A váratlan malõr ellenére épségben hazaértünk mindhárman. Remélem sokat fogunk együtt túrazni ezzel a csapattal,de egy biztos: erre a túrára mindíg emlékezni fogok.
Köszi Gyurm@ a szervezést!
RR_ZOZY
Kaposvár, 2008. május 25.
www.mzclubhungary.com
