Túrabeszámoló – Mecsek túra II.

12-én reggel egyedül indultam otthonról, mivel GrafUr és apukája csak késõbb tudott elindulni Egerbõl. Fél 8kor indultam el és nagyon bíztam benne, hogy megúszom az esõt. Nem jött össze. Miután kétszer tévedtem el abban a városban ahol mindig is éltem, elkezdett szakadni az esõ. Persze a vadiúj magyar utángyártott fordulatszámmérõ spirál (amit elõzõ este tettem fel) kb. 500 métert bírta, a mutató nagy csapkodások közepette végleg kilehelte lelkét és megpihent a 0-ás fordulatszámon.

Két évvel ezelõtt, mikor az elsõ Mecsek túránk volt szeptemberben, egész szombaton esett az esõ. Az idei túra elõtt úgy tûnt most szerencsénk lesz… de nem lett. Kecskeméten már nagyon esett, ráadásul elterelték a fõutat valamiért és alig bírtam átvergõdni a városon. Szerencsém volt, viszonylag gyorsan megtaláltam a Dunaföldvárra vezetõ, hihetetlenül izgalmas 57 km-es egyenes utat (hazafelé megszámoltam a „kanyarokat”, kb. 8 volt összesen). Felvettem a 100-as utazót és fél 10kor már Dunaföldváron voltam a megbeszélt benzinkútnál.

Elállt az esõ és megérkezett Sanyi is, kissé átalakított 250/1-esével. Elmesélte mi történt vele tavaly, hát nem egyszerû… Elütötte egy traktor amikor ment az úton Simsonnal és 6 hónapig volt kórházban, összevissza van szegelve a lába. Aztán lassan megjött Gyurma is, majd fél 11 körül elindultunk a 6-oson Pécs felé. A 6-os utat éppen felújították, nagyon sok helyen meg kellett állnunk a lámpák miatt.

Fél 12kor érkeztünk meg Szekszárdra, ahol csatlakozott hozzánk Obi (ETZ 125) és Wetzla fiával, Gergõvel (ETZ 250 Standard). Megtankoltunk, beszélgettünk amíg esett az esõ. Bambit próbáltuk hívni, hogy ugyan merre jár – elvileg 10kor indult Pestrõl – de nem vette fel, ezért tovább indultunk. A 6-os mellett csatlakozott hozzánk Gyõzõ (TS 250/1), majd Xtremer is (ETZ 251). Sanyi eközben valahol elhagyta az oldaldeknijét, mert lecsavarodott a biztosító anya… Gyõzõ szerencsére megtalálta, hozta utánunk. Szerencsére a dekni alól nem vesztek el a szerszámok stb., minden ott maradt a helyén. Visszatettük és mentünk tovább Komló felé. Idõközben z25z hívott engem, megálltunk és visszahívtam. Nem voltak feliratkozva a listára, hogy jönnének – ha jól tudom a költségek miatt – de amikor meghallottam, hogy nemsokára õk is a kempinghez érnek, nagyon megörültem. Meglepetésnek szánták, hát összejött 🙂 Nélkülük nem is lett volna igazi a Mecsek túra…

Ahogy megérkeztünk a kempinghez egybõl kisütött a nap, elállt az esõ és többet nem is esett a hétvégén. Éppen akkor ért oda z25z és Móni is, ekkor már 8 MZ volt a csapatban… Bejelentkeztünk, majd következett egy kis gyújtásállítás Sanyi motorján – mint kiderült feleslegesen, nem is az volt a baj. Újabb tagokkal bõvült a csapat, Nerbivel (ETZ 250), Tiborral (ETZ 251) és Prandesszel (Yamaha FJR 1300). Õk Gyõrbõl jöttek, szép kis utat tettek meg… Felvertük a sátrakat, elfoglaltuk a faházakat és  lakókocsikat. Megérkezett Bambi, majd elindultunk csoportosan Pécsre a Tesco-ba.

Itt megvásároltuk az estéhez szükséges enni és innivalót. Végre megérkezett GrafUr és apukája is. Én már alig láttam az éhségtõl, egész nap nem ettem semmit, gyorsan ettem egy kis Tesco gazdaságos sajtos kiflit. Bambinak vennünk kellett valamilyen tömítõ anyagot, mert a motor falsot szívott a karbi mellett a szívócsonknál, beszereztük ezt is (Tesco gazdaságos persze). Sanyi hazafelé indult miután elbúcsúztunk, mi pedig vissza a kempingbe. Gyurmával és Bambival kicsit meghajtottuk a motorokat a hegyen, nagyon jó volt az út és élvezetes a sok kanyar. Egyszer egy kanyarban – teljesen gyanútlan – kívülrõl megelõztem az elöl haladó Bambit, aztán az egyenesben rájöttem, hogy semmi esélyem nem lenne a 69-es ETS ellen ha komolyan gondolná… nagyon megy az a gép 🙂

A kempingben kipakoltuk az enni-innivalót és a szokás szerint kilyukadt sörösdobozok támadását védtük ki. Elmentünk fáért az erdõbe, Obi, Gyurma és én egész fákat csavartunk ki puszta kézzel. Valójában az elszáradt fákra és ágakra álltunk rá, több-kevesebb sikerrel 🙂 de pont elég lett a tüzifa a nyársalás idejére. Összeültünk a nyársaló körül, majd elkezdtünk iszogatni. Megbeszéltünk sok minden dolgot a klubbal kapcsolatban (hamár ilyen sokan voltunk) és a következõ túrák sorsát is. Az Alföld túrát nem tartjuk meg, hanem helyette Nerbi túrát szervezünk, ami Gyõr környékén lesz majd augusztusban. Éjfélre már egy kicsit elfáradtunk, még elénekeltük a Himnuszt (mint minden Mecsek túrán) aztán lassan mindenki elment lefeküdni.

Reggel 8 körül ébredtünk, már akkor nagyon meleg volt, összepakoltuk a sátrakat és megreggeliztünk. Beélesítettem a kamerát a motoron, egész nap videóztam menet közben amerre csak mentünk. Kijelentkeztünk a kempingbõl és elindultunk az abaligeti cseppkõbarlanghoz. Épp elértük a 11 órás csoportot, jópáran bementek közülünk. Mi páran leültünk a szokásos helyen meginni egy kólát. 12 után érkeztek vissza a többiek, összegyûlt a csapat a parkolóban és elbúcsúztunk egymástól. Egy darabig együtt mentünk, aztán szétváltunk… Mi megpróbáltunk eljutni Mánfára, de valahogy sehogysem sikerült 🙂 Ezt Bambi nem is bírta türelemmel és elindult haza.

Eljutottunk Pécsre, ahol megtankoltunk. Ekkor elbúcsúztunk Nerbiéktõl, Obitól és Gyõzõtõl, Gyurmával ketten elindultunk Dombóvár felé a 66-os úton. Nem volt kedvünk hazafelé a feltúrt 6-oson menni, ezért mentünk arra. Eleinte nagyon jó volt az út, kanyargós és szép tájakon ment át… Aztán jöttek az unalmas egyenesek, egészen Dunaföldvárig. Itt elbúcsúztunk, majd mentünk hazafelé egyedül.

Összefoglalva a túrát annyit tudok mondani, hogy ismét nagyon jól éreztük magunkat és egy remek társaság jött össze. Továbbá nagyon örültünk neki, hogy ilyen sok új tag csatlakozott hozzánk, várunk mindenkit vissza! Az biztos, hogy jövõre is megyünk a Mecsekbe 🙂