Túrabeszámoló – Homz túra II.

Szombat reggel, kellemes tavaszi idõ…9 órakor érkeztem Hatvanba a találka helyszínére felpakolt motorral.Ezután érkezett meg Éva az õ kis ETZ 150-esével. 10 éve motorozik és 1 éve olvasgatja a fórumunkat, de idáig csak lopakodó üzemmódban olvasgatott 🙂 de végre csatlakozott hozzánk. Majd megérkezett Kisss is, SV 650-el (nyilván õ a leglassabb ezért jött késõn). Még vártunk 15 percet aztán elindultunk a 3ason. Sajnos sokan lemondták a túrát még az elõzõ napokban, de volt ez már így sokszor 🙂 Kellemesen sütött a nap, csiripeltek a madarak és kb. 30 perc alatt ki is jutottunk Hatvanból. Felvettük iszonyatos utazósebességünket, a 85öt.

A 3ason sok minden nem történt, nagy kanyargást nem rendeztünk az biztos. Megálltunk tankolni egyszer Szihalmon, felhívtam Petiéket hol tartanak, õk Salgótarján felõl ketten közelítettek Miskolcnak. Persze megállították õket mert valami jótékonységi rally-verseny volt. Megbeszéltem Homz-al, hogy Nyékládházán találkozunk, onnan megyünk együtt tovább. Aztán Mályi-ban találkoztunk, várt ránk Homz és Zolika MZ-vel. Elmentünk Homzék házához, ott lepakoltunk, már várt minket Homz édesanyja és a kedvese bablevessel és friss süteménnyel 🙂 Bemutatkoztunk, ettünk-ittunk, kicsit csocsóztunk Tibivel (õ Homz bátyja) aztán lóra pattantunk és irány a benzinkút.

Feltankoltunk majd felmarkoltuk a csapat újabb két tagját Miskolc határában. Petivel (TS 150) és Bakacsannal (ETZ 250) kibõvülve mentünk tovább az ónodi várba. Elõször megnéztük a tájházat, majd magát a várat. Jó alaposan körbejártuk, mindent megvizsgáltunk amint a képeken is látni… voltunk a várbörtönben is, ahova az off-motorral érkezõ klubtagokat szokták zárni 🙂 Ezután következett az ebéd, nagyon finom volt a bableves és a sütemény.

Idõközben megérkezett Éva bátyja is egy BMW 1150-el és csatlakozott hozzánk még egy Harley-Davidson Sportster is. Kisss felültette maga mögé a Suzukira Tibit aztán mentünk megnézni a diósgyõri várt. Ingyen mentünk be, amit ezúton is köszönünk Homznak és ismerõsének 🙂 A vár nagyon szép állapotban van, megnéztünk minden kiállítást ami ott volt. Tibi kipróbálta a kalodát, Bakacsan motorozott egyet a falóval én meg pénzt vertem a verdében. Volt kísérõnk is, kinek hangját 100 méteres körzetben mindenki jól hallotta… Ezután megtekintettük a muhi-emlékmûvet, ami tulajdonképpen a magyar és török katonák tömegsírja is egyben.

Elérkezett az este és egyre  többen lettünk a háznál. Jött Pannónia, oldalkocsis katonai Trophy, mindenféle motoros, én egy idõ után nem tudtam követni ki kicsoda; mindenfelé kis csoportokban beszélgettek az emberek. Csocsóztunk, nyársaltunk és beszélgettünk… Megnéztük a Homz-ékról készült kisfilmeket melyet odakint készítettek, sokat mesélt a katonaéletrõl. Jól éreztük magunkat nagyon, majd éjfél körül hármasban meglátogattuk Pistit, akinek kb 40 Trophy és mindenféle MZ van szétszedve a mûhelyében, sok érdekes dolgot tudtunk meg tõle. Lassan mindenki elment aludni, senki nem aludt sátorban, volt hely bõven a házban bent, persze volt akinek a kiskonyha jutott, édeskettesben maradtak 😀 (Peti és Bakacsan) Reggel 8ra mindenki ébren volt már, kivéve én. Én még 7kor felébredtem, de a kutya visszaaltatott, úgy horkolt a konyhában, h nem tudtam ébren maradni 🙂