Az illegalitás folytatódik, avagy a 3-ik illegális Mz Klub tali 🙂
Hát igen, itt van az õsz itt van újra… De valami akkor is hiányzott, fõleg így a bükki túra után. Hát persze!!! Motorozni kéne vagy mi?!!! A lánc lógása vészesen megközelítette az 1 hetet! Nosza próbáljuk ki mennyire fejlõdött a klubbunk 🙂 Szedjünk össze pár embert és irány a Dunántúl, azon belül Pumukli barátom kis hazája: Paks…
Persze az ötlet nem volt ennyire friss és hirtelen, Seminek már pesti találkozásunk alkalmával felvetettem az ötletet, de ennek alapját még az elsõ nem hivatalos klubtali alkalmával Pumuklival beszéltük meg! Szóval nem egyszerû! Tehát szervezkedtünk és megpróbáltam egy hivatalos klubtalit összehozni, amire nem éppen kedvezõ reagálásokat kaptam… Egyesek nem szóltak hozzá, mások a szocimotoros talira mentek. Hû túratársunk Tib meg a végsõ pillanatban adta be a kulcsot, mondván – néki túl sok az a 400 valahány km egy napra. Szomorkodás ide vagy oda, de végül is meglett a „kemény” mag: Pumukli, és Fisi kedvese Dorka.
Hát nem valami nagy csapat gondoltam, de aztán eszembe jutott az MZ Klub oldalon található térkép! Na nézzük csak!! Lám, lám két tag is a közelben!! 🙂 Az egyik a csornai Dracke, a másik a kiskõrösi Angyal. Fel is hívtam õket, de Dracke valami buli közepén járt és csak homályos ígéreteket tett a jövetelre. Angyaléknál pedig anyuka vette fel a telefont, és idétlen makogásomra (miszerint egy Angyal néven regisztrált Mz klubtagot keresek – thanks Semi!!!), nyilván azt hitte valami idétlen hülyegyerek szórakozik?! Na mindegy meghagytam a telszámomat és nevemet – majd nem túl nagy reményekkel bújtam tovább a netet. De lõn csoda, 5 perc múlva egy kellemes nõi hang szólal meg telefonom hallgatójában és már megy is a diskurálás Angyallal – alias Edittel. Fel is villanyozódtam és örömmel tárgyaltuk Pumuklival az elkövetkezendõ napot. Persze azért nehogy jól menjen minden pénteken este Edit még elküldte smsben, azt hogy csak a kompig tud velünk jönni, mert a család sajnos közbeszólt… Mindegy azért csak talizunk egy kis dumálásra ez a lényeg!!!
Szombat reggel 7 óra. Készülõdés, hogy elérjük a 9-es kompot. Angyallal negyed 9-re volt tali megbeszélve a kalocsai buszmegállónál, tehát azért igyekeznünk kellett, ha kényelmesen oda akarunk érni mindenhova. A buszmegállónál összefutunk új klubtársunkkal, egy kis ismerkedés – beszélgetés, kis mûszaki duma után elindultunk Géderlakra. Tempósan haladtunk, Edit nem kímélte a 150- est, 80-90-el haladtunk úticélunk felé, melyet kb. 20 perc múlva meg is láttunk. Szerencsére volt még kb. 20 perc egy kis etye-petyére,melyet ismerkedésre és egy kis klubélet ismertetésre használtunk fel.
Jó volt látni-hallani Angyal lelkesedését és kisebb kuriózumként hatott az, hogy – mint mondta – kb. 10 éve motorozik! 🙂 Kicsit szomorkodva vettük észre az idõ múlását, de megbeszéltük búcsúzás elõtt, hogy szorosabbra vonjuk a kapcsolatot és majd sûrûbben rendezünk kisebb-nagyobb talikat!!! Közben befutott a komp is és ráözönlöttünk azzal a nagyobb csoporttal együtt (a helyi falvak iskolásai voltak leginkább+ egy-két pecás), akik a paksi atomerõmû nyílt napjára igyekeztek – nyilván abban a reményben, hogy ezentúl éjjel-nappal világító szemekkel térhetnek majd haza otthonukba!? 🙂 Miközben a kompon álltunk-vagy komponáltunk (???), sok kis diák csodálta az öreg MZ-t és kérdezgették mennyivel megy??? Itt bevallom, nem említettem kopó dugattyúmat ezért kapásból rávágtam a 130-at, mire legnagyobb megdöbbenésemre a kissrác azt felelte: „Az elég!!!!” Pedig már rá voltam készülve a fikázó beszólásokra… 😀
A túlparton Pumukli már várt minket és nagy örömmel fogtunk kezet újra. Mivel magunkkal hoztuk a korábban megbeszélt krómozott elsõ sárvédõt, csere üzlet bonyolítása címén legelõször Miklósék lakáshoz vettük az irányt. Itt rövid szerelés után elindultunk a megbeszélt úticél – a Szálka-i tó felé. Elõtte még azonban Manónk tankolni indula – és mi követénk. Miki a kúton vadul fotózta a gyújtógyertyáját – mivel vad motordiagnosztikába vágta a fejszéjét vagy mi??!! 🙂 Aztán csak elárulta, hogy veszett fogyasztásmérésbe kezdett és most aztán hajszálpontosan megméri etc… Azért örültem, hogy a múltkori eszme hirdetésem jó talajra hullott és Pumi fullszint olajjal kevergéli keverékét eztán!!:) Tehát elindultunk, füstöltek a gumik izzott az aszfalt…. Fenéket!!! Ehelyett Pumukli majdnem elsodorta nagy gonddal, féltve polírozott kipufogómat! Miután túl voltunk ezen a megrázkódtatáson is, megnyugodva engedtem elõre a Klub manóját, aki meglepõen fürgén véve a kanyarokat (fõleg a múltkori tali után), megindult Szálka irányába a szebbik kanyargósabb szakaszon Dunaszentgyörgy, Fadd irányába. Pumukli nyilván vérszemet kaphatott mert egy szakaszon már 110-el nyomta az Etz 150- nek!!! 🙂 Én meg addig ólálkodtam körülötte, míg majdnem a padka, meg egy bukta megnyerése lett a jutalmam!!! Dorka nem gyõzött letolni, de a tapasztalat azért újra kihúzott a csávából és gond nélkül immáron nagyobb odafigyeléssel mentünk tovább.
Szekszárd határában átvettem a vezetést, mivel itt már ismerõsebben mozogtam. A belvárosban megálltunk a FullGas Suzuki szalon elõtt, gondoltam nézelõdünk egy kicsit, de sajna az üzlet szombaton zárva tartott. Nembaj, a Tesco már innen csak egy köpés és beugrottunk ide is. Miklós egy szép zöld mûanyag benzineskannával gyarapította eszköztárát, amit persze én cipelhettem az egész túrán… Szekszárdtól már nem volt messze Szálka, tehát nemsokára már gyönyörködhettünk a kellemes tájban. Az elárasztott völgy gyönyörû látványa azonban nem feledtette el velünk azt hogy 12: 00 van, és igencsak ebédelni kellene!…
Tehát felkerestük az egyik helyi étkezdét, nevezetesen a „Horog Csárdát”.Itt elidõztünk kissé, a jó ebéd mellet bõven volt mirõl beszélni. És Pumukli ismét szexfotókat készített a gyújtógyertyájáról… Amely fittyet hányva gazdája gondoskodásának ismét korom fekete volt! Miklós lógó orrát kissé feltuningoltam egy kis demagógiával, bár végül is nem hazudtam. Csak a városi tötyörgést hoztam ki a hiba okának. Végül is felkerekedtünk és ismét Szekszárd felé vettük az irányt.
Itt kissé eltévedve, de el nem veszve elmentünk a kilátóba, élmény volt a meredeken felfelé kanyargó szakasz, amit Pumukli boszorkányos döntögetésekkel rohamozott meg – én csak nyugisan lassan kullogtam utána nem csak Dorkám miatt, hanem a béna kanyartechnikám miatt is… A kilátó maga gyönyörû, csak a sok grafiti nem csúfítaná el annyira!! Kis fotózás, és az utánunk nem sokkal késõbb felérõ 250-es Kawasakisnak köszönhetõen végre egy igazi csoportkép amin mindenki rajta van!!! Miután legördültünk a hegyrõl, a 6-os úton közelítettünk Paks felé. Na itt aztán megértettem azt miért is nem akart Massino lejönni erre!!! Még én is pilledeztem kissé a hosszú monoton egyenes szakasz miatt, de a csúcs az volt amikor Dorkám sisakjának koppanását éreztem a sisakomon!!! Elaludt a egy pillanatra a szentem!!! 🙂 A további szakaszt is csak Miklós egyik hajmeresztõ elõzése dobta fel és sikeresen megérkeztünk Paksra.
Itt rögtön a benzinkútra mentünk, ahol is Miki félve nyomta a pisztolyt a tankba. Félelme nem is volt alaptalan, ugyanis a kis Etz fogyija 5,8 literre jött ki!!! Háááát ez kissé soknak tûnt és rögtön gyújtógyertya nézésbe kezdtünk… Miután kiderült hogy kb. az 5 lityi jött ki nekem a fogyasztásra (egyébként 2 személy ide vagy oda nekem is soknak tûnt a fogyasztásom, fõleg a kemény 60 km/h- s átlagot tekintve; jó, volt hegymenet is..) igyekeztem szomorkodó klubtársamat felvidítani nem sok sikerrel. Mivel volt még idõnk, megtekintettük Paks nevezetességeit – köztük a Makovecz – féle templomot is. Felugrottunk
még Pumukliékhoz is, ahol nagyon kedves fogadtatásban részesültünk, és finom szendvicseket kaptunk!!! Egy kis netezés (bocs Pumi az elcseszett számgépért!), megnéztük Miklós könyvgyûjteményét, áttöltöttük az általam készített képeket – ugye aki gyújtógyertyákra pazarolja a memóriakártyája szabad helyét? – és még ismerkedtünk egy kicsit.
Sajnos az idõ viszont nem áll meg ezért lassan el kellett indulnunk, hogy az esti 7-es komppal vissza bírjunk jutni az innensõ partra. Itt Mikivel még tárgyaltunk egy kicsit fogyasztásról, nagyobb motorról stb. Hála istennek, manónk marad MZ-fan továbbra is!!! Kissé szomorúan búcsúzkodtunk és megbeszéltük, hogy nemsokára õk jönnek hozzánk. A visszaúton már csak a kompos ürge rajongása, csodálkozása a szerinte (de szerintem is, csak nem akarom polírozni itt magam:) gyönyörû Etz-re volt ami kissé említésre méltó, meg az ,hogy kipróbáltam a Tib által rajongott B8HS NGK gyertyát és hát mit mondjak az eddig fürge Mz-m egybõl lajhárrá változott!!! Szal demagógia, vagy sem de az én Tz- m nem megy az istennek sem ezzel a japán csodával!! Ezek után szerencsésen hazaérkeztünk, és kissé fáradtan de boldogan mostuk le magunkról az út porát. 🙂
És újra! Veletek nemsokára ugyanígy! Sõt! Remélhetõleg a többi klubtaggal is!
Fisi 2004. 09. 04
