Megkerült a kismanó- azaz Pumukli nyeregben
/ 1. nem hivatalos Mz Klub találkozó/
Hol is kezdjem??! Talán ott hogy volt egyszer mz.uw.hu oldal, ahol jómotoros Mz-sek eldumálgattak. Itt derült ki, hogy Pumukli fedõnéven egy paksi srác – rendes nevén Dóczi Miklós is a társaság tagja. Azóta megalakult Semi oldalának alapjain, illetve szervezésében a klubunk, errõl azt hiszem már mindenki tud?!
Tehát beszélgettünk, hülyültünk, tárgyaltunk és felvetettem, hogy mi lenne ha találkoznánk ha már ilyen közel lakunk egymáshoz?! Miklós – alias vagy inkább aljas 🙂 – Pumukli egybõl rákattant a dologra, már csak az idõpont kitûzése volt hátra. Végül kisebb sms csata után kitûztük 2004-07-24.-t. Mivel Miki kíváncsi volt a Szelidi tóra és a barátai úgyszintén – meg persze a 34 C° fok hatására – erre a helyre tettük a tali helyszínét.
Mivel a társaságuk nem csak mocisokból állt, hanem voltak bringások is – akik így a korábbi komppal jöttek át – már délelõtt átkomponálták magukat az innensõ partra. Mi kedvesemmel Dorkával éppen a bõséges ebéd utáni sziesztát tartottuk amikor a galád manó – vagyis Pumukli megcsergette a telefonomat, érdeklõdve azután, hogy mikor lennénk oly kedvesek kitolni a képes felünket a tóhoz??! Na elõször is azt sem tudtam merre menjek! 🙂 Mármint a hirtelen keléstõl 🙂 Mikoris végre nagy – nehezen megtaláltam az ajtót meg a motoromat, útra keltünk. Hála a „kedves és elõzékeny” autósoknak, akik a motorosokat nem engedik el, hamar kiértünk Dunapatajra a sebmérõ 110- es állása mellett.
Az ottani Agip kút volt a tali kezdõpontja, ahonnan is Miklóst megcsörgettemés nemsokára oda is értek kedvesével Szalóki Lívivel. Rövid bemutatkozás, puszi-pacsi, és már hasítottunk is Szelid felé. Mivel Miki akart elõre menni – meg mi szinte minden hétvégén ott lógunk – örömmel vettem az ötletet, hogy õ menjen elöl. 5 perccel késõbb már megbántam a nagylelkûségemet, mert a Pumukli vezette 150-es ETZ-hez képest egy harckocsi álcázó berendezése kutyagumi lehet – hála a MOL által a benzinbe kevert (SZ)AROL 2T olajnak. Miki egyébként derekasan vette a kanyarokat (kb. kettesben és 40-el), így kivédte a késõbbi kritizálásaimat – mármint, hogy pörgesse azt a 150-est, kell annak az 5000-es percenkénti fordulat. 🙂 Na megérkeztünk azért a tóhoz de még elõtte menet közben taliztunk a társaság biciklis hölgy tagjával Theobald Klárival. A belépõk befizetése után (külön köszönet a parkolós hölgynek aki a kedvezményes jegyet adta nekünk – ezúton is köszönjük!!), már bent is voltunk a strandon. Itt megismerkedtünk a társaság többi tagjával Tokaji Sándor ( Yamaha XV 250 Virago) easyriderrel és az örült(mód) – mint késõbbiekben kiderült 35 km/h-val száguldó – Borbély Tomi versenybiciklistával. 🙂
Mivel lõn nagyon meleg, egybõl a víz felé vettük az irányt én közben aktívan zaklattam szexuálisan(a’la b****ogatás) Miklóst a MOL és egyéb galád cégek miatti szerelméért és melegen ajánlottam neki egyéb nívós cégek jó minõségû fullszint olajait. A víz nagyon jó volt, kedvesem egybõl csobbant is bele nemsokára én is követtem. Sajna a nagy lubickolásban elhagytam a 12 éve hû társammá szegõdött karórámat aki most már a Szelidi tó vízében méri merülõ eleme által még engedélyezett idejét 🙂 Jót tárgyaltunk a vízben, mindenféle Mz-rõl meg alkatrészekrõl váltogatván a szavakat. Itt árulta el az Mz Klub galád manója, hogy fenomén kanyartechnikájának a nem sok, mindössze 2500 Km-es futásteljesítmény az oka, mire megnyugtattam hogy fog ez még így sem menni! 🙂
Egy kis elméleti km-óra szétszedõ tanfolyam után felvetettem, hogy gurulhatnánk egyet a környéken. Újdonsült klubtársam csak kisebb unszolás hatására állt kötélnek – amit elnézõen kezeltem tekintettel fiatal éveire, meg arra ha idén minden klubtagot kinyírnék akkor jövõre ki szavazna a topicban??! 🙂 Sándor barátunk félretéve motoros mivoltát, nem csatlakozott hozzánk, mondván hogy MZ klub-buli van (na meg mint utólag kiderült éppen a másnaposságát heverte ki a beachen 🙂 )!? Tanulván az elõzõ menetbõl, én mentem elõl és vittem kis társaságunkat Újtelek-Szakmár (ahol is megmutattam a szakmári találkozó helyszínét) Homokmégy-Halom-Kalocsa útvonalon.
Halomnál Miki felvetette, hogy gyorsan vissza kéne érnünk – mert a vonat, izé a komp nem vár – ezért „Told akkor annak a motornak!” – felkiáltással felvettem a szerintem 150-nek is jó 90-es tempót. Aztán Halom után 3 km-el – minthogy Miklósék eltûntek a visszapillantóból, kezdtem rájönni hogy itt biza 80-nál nem fogunk gyorsabban menni, fogjuk rá – Miki lapos hátsó gumija miatt 🙂 Közeledvén újra Patajhoz, a most már kedvessé fõtt autósok sûrûn integettek, hogy a rongyõrök az út mellett ásták be magukat traffipax-al felszerelkezve! Erre egybõl bevillant, hogy Pumukli csak egy személyt vihet, ezért bevártam õket és szorosan magam mögé intettem, ha engem meg is állítanak akkor õ elmehet még!?? Szerencsére a zsaruk éppen veszettül írni tanultak vagy mi, így el sikerült elkerülni õket. Így már megnyugodva téptünk vissza a többiekhez Szelidre. Itt egy kis csoportkép után mi a helyi büfében oltottuk a szomjunkat, Lívi és Miki pedig a többiekhez ment vissza. Én már akkor is úgy terveztem, hogy galád módon megvárjuk õket és visszafelé velük megyünk a géderlaki kompkikötõhöz.
Ez egy fél óra múlva meg is történt és együtt mentünk velük Géderre. Közben megnéztük és lefényképeztük Ordason a híres tölgyfát ami alatt anno Rákóczi Ferenc fejedelem pihent meg. Ezután már Géderlak következett ahol is a paksi csipet-csapat felszállt a kompra – igaz több részletben, mi még vissza mentünk Borbély Tomiért sürgetve hogy tekerjen gyorsabban mert már el akar indulni a komp. Na itt mértem a híres 35 km/h- t igaz nem fotocellával, hanem az MZ halálbiztos órájával!
A végére már csak az integetés és a hazamenetel maradt, na és a fogadalom: „Nemsokára mi megyünk Hozzátok!”
Fisi – Kalocsa 2004-07-25
