Előzmények
Végre eljött a nagy nap! Igaz péntek van és 13-a, de ez mellékes. Kicsivel több, mint 1 éve várok/várunk erre, hogy ismét napkeletre induljunk az MZ-k nyergében, és hogy megérte-e? A kis irományom végére ez is kiderül majd.
Tavalyi Erdély túrán Parajdon voltunk épp, és a többiek alászálltak a sóbányába. Nyaki, Samu és én kint maradtunk a parkolóban, és szóba került a következő évi esetleges nagy külföldi túra. „Menjünk le a Duna Deltába!” javasolta Nyakas, mivel vagy 10 éve már járt ott motorral.
Ebben maradtunk tehát. A szervezés terhét ismét a Nyakas-Samu sikerduó vállalta fel.
0. nap. Július 13.
Indulásom napja, szabadság lezsírozva, de a motor fogyasztásával még előző nap sem voltam megelégedve…..lévén a 8 liter /100km erősen benzintemető kategória…ehhez képest a Ladám is szinte éhségsztrájkoló…tehát itt gáz van, mert már mindent végigpróbáltam, sebaj, majd viszek 4 literes kannában benzint, elfér a túradobozban….aztán súbertűt cseréltem, de már csak a túra közben tudtam tesztelni.
Pakolással, rendezkedéssel telt a délelőtt, aztán du. 2 körül a várva várt indulás! 268km várt rám Törökszentmiklósig Kaposvártól. Cecei benzinkúton nagy kő legördül, fogyi jócskán 5 liter alatt, ez igen jó kedvre derített utam hátralévő részében.
Az úton a tavalyról szedett emlékeim szerint mentem és majdnem csont nélkül (ugyanis Szolnok city fogja lettem, sikerült bekavarni a belvárosba…de hamar pályára álltam ismét).
Törökszentmiklóson teletankoltam aztán irány a Nyakas-porta, ahová kb. fél 7-re értem oda.
Nyakinál már rotyogott a vadmalac pörkölt és hűltek a sörök, Nagyárpi és Samu már előttem odaértek, sőt egy beható csatos karburátor beállításba csöppentem épp. Hamar összeállt Árpi karbija, ebben megnyugodva fogyogattak a serek, meg egy kis pálinka. Végül elkészült a pöri, s mint „vérszagra gyűl az éji vad”, befutott Bluerider is Szolnokról taxival, hogy együtt vacsorázzunk 🙂
Azt hiszem első osztályú volt az étek. Nem tudom eléggé megköszönni!
Este 11-re TéZé is megérkezett.
 |
 |
|
|
|
1.nap Július 14.
Könnyed ébredés után Nyaki elhúzott a lángosokért, miközben Édesanyja készítette elő a reggeli kellékeit. Reggeli közben TéZé feltalálta a mézes lángost. Vettük magunkba az energiát, elvégre vagy 400km várt ránk aznap.
Sorban befutottak a többiek, először Nyakas BMW-s ismerősei: Pista egy GS-sel és Sala egy német ex-rendőrmotor 750-essel. Sala perfekt román nyelvtudásának sokszor nagy hasznát vettük a túrán. Végül Bambi és Kriszti is megjöttek. TéZé elugrott tankolni (még jó hogy rájött hogy ez sem árt)… várunk, várunk, nem jön… nagy nehezen visszaért, kiderült hogy rendetlenkedik az akkuja. Végre indulunk!!
Gyula-Arad-Karánsebes útvonalon Árpi gép másodszor áll le… kiderült, hogy a taiwani-klón csatos beállíthatatlan, a gépe 7-8 liter körül eszik, Bambinak is volt egy leállása, ugyanis a akkura helyezett szerszámkészlet rövidre zárta azt…
Nucsoara-nál „elfogy az út”, de valami nagyon hirtelen… majd Sala egy pásztor bácsit vallat, hogy merre is kellene mennünk a lefoglalt szállásunkra a Retyezát Nemzeti Parkba. Ezután jött kb. 5-6km-nyi, Samu szerint Vértes-Gerecsét meghazudtoló murvás hegyi szakasz, miután megérkeztünk a Cabana Codrin-ba.
A tulaj rendkívül jó fej volt, magyarul is értett egy keveset, lévén Magyarországon tanult, de többnyire angolul tudtunk vele beszélni. Neje pedig amerikai.
Becuccolás után nem sokkal már cicegtek is a dobozos Ursus sörök, Saláéktól előkerült egy üveg konyak is….
Vacsora: csülkös bab…ecetes hagymával…ez „zenés” estét vetített elő pozan-szólóval, függönylobogással 🙂
 |
 |
|
|
|
2.nap Július 15.
Ébredés, szoba szellőztetése 🙂 majd reggeli. Ma nem motorozunk, gyalogtúrázunk a Nemzeti Parkban.
El is indultunk felfelé, egy szép vízesésnél csoportkép is készült, időközben megmosakodtunk a patakban, majd egyre meredekebb szakaszok jöttek. Az elhagyatott IFA teherautónál Bambiék vissza is fordultak. Úgy 3 órát gyalogolhattunk, mire 1480m-re értünk. Itt a csapat egybehangzólag úgy döntött, hogy visszafordul.
Összefutottunk egy budakalászi családdal is, sajnos Neszvedáékat nem ismerik.
Kellemesen elfáradtunk mire visszaértünk az „alaptáborba”.
Árpi gépén akartunk alakítani, kisebb-nagyobb sikerrel, aztán estébe fordult az idő szép lassan.
Ekkor befutott Roadkill kolléga is, elég könnyen megtalált minket, pedig rendesen eldugott helyen voltunk itt a messzi Hunyad vármegyében. Este szokásos iszogatás után hamar elpilledt a csapat, lévén gyalogoltunk egy keveset.
 |
 |
|
|
|
3. nap Július 16.
Ma kb. 300km-t motorozunk. Hátszeg – Targu Jiu – Curtea de Arges – Oestii a mai program. Árpi gépe párszor gyertyacserére szorul, TéZé akkuja is a végét járja. Curtea de Arges-ben megállunk gyertyát és akkut venni… miközben megpillantunk egy magányos biciklistát, albán lobogóval… na ez a kemény…
Néhányunknak már ismerős a 2011-es túráról mai szállásunk, Oestii-ben a Meridián panzió. Az Arges patak és a cigánysor szomszédságában egy csinos kis panzió, olcsó árakkal. Beültünk a vendéglő részlegbe, árak több mint barátiak (Ciuc sör jéghidegen, vendéglőben eléd rakva 240Ft például). Estére a kis pavilon kiülő részre telepedtünk ki, és Roadkill kollégával egyetemben 2,5 literes Albacher sör társaságában 🙂
A sör elfogyott és billiárdban vereséget szenvedtünk Samuéktól, Bambiéktól 🙂
Motorokat gondosan lezártuk, biztos ami biztos….aztán alvás….meg egy kis rejtvény a Kedves Olvasónak az alábbi első képen 😉
 |
 |
|
|
|
4.nap Július 17.
A túra egyik fénypontja jön ma! A transzfogarasi út, melynek csúcsa 2500m! Ezúttal a déli oldalról támadunk!
Ma kb. 280km-t motorozunk, Kovásznáig.
Felfelé örömmel tapasztaljuk, hogy a tavalyi kátyúktól hemzsegő út szinte teljesen a múlté, sok szakaszon teljesen új a kopóréteg, borogattuk is a vasakat lábtartótól lábtartóig. Megállunk a Vidra tónál, csoportkép, miegymás.
Következő megállásunkkor nagy döbbenet. Épp egy bicikli szerű izé hátsó kerekéről törölgeti az olajat egy láthatósági mellényes öregebb úr….
Kiderült, hogy a motorbicikli egy 1910-ben(!) gyártott belga FN típus, a pilóta pedig Ron Fellowes, aki Brisbane-ből (Ausztrália) indult vele februárban….pofánk leszakadt…hasonló motort én esetleg képről láttam eddig, nem ám működés közben, ráadásul egy túrán amin a harmadik kontinenst járja a pilótával…és még mi vagyunk a kemények hogy 30 éves motorokkal csinálunk 3000km-es túrát…
Meghallgattuk a gép hangját, ami meglepően kultúrált volt, majd segédkeztünk az indítási procedúránál, utána búcsú… később láttuk ismét megállni. Épp Magyarországra tart, terv szerint augusztus 5-én lesz (volt?) a Közlekedési Múzeumnál. Célja Belgium, de utána a honlap szerint Párizsba megy, majd London a végállomás, ide Karácsonyra szeretne érkezni.
Honlapja: www.oldblokeonabike.com
Mi folytattuk utunkat a csúcs felé, persze meg kellett állni fényképezni, ezt a látványt kihagyni nem szabad!
Itt beért minket a budapesti csatlakozó motoros csapat (Nyaki ismerősei) egy része, kisebb nehézségek után, melyeket itt inkább nem részletezek…
A csúcson az alagút után a várható ködös, hideg idő fogadott minket, a parkolási díj leszurkolása után szétszéledtünk szuvenír vásárlás céljából.
Az északi oldalon néhányan leállított motorral gurultunk le, ezt én kb. félúton meguntam és beröffentettem az erőművet, lent találkozott a csapat a Lukoil kútnál. Kellemes pörkölt motor- és égett gumiszag áradt, én nem láttam senkinek a papucsán majrécsíkot 🙂
Irány a rendkívül jó minőségű Brassó-Bukarest főút, majd Kovászna felé vettük az irányt, annak is a főterére, ahol már vártak minket Robiék, valamint Hajdú Bandi és Doki Varadero-kkal a Felvidékről. Együtt folytattuk utunkat a György Panzióig. 2.sz. csapat rögtön sátrakat állított, mi becuccoltunk, Samu pedig talált egy trombitát, ráadásul játszani is tudott rajta, és mennyire jól, b_zmeg!
Nyaki Robival elment a vacsoránkért és a Harghita sörökért.
Vacsora: BAB :)) A kettes csapat egy része ezt kiváltképp értékelte, főleg hogy 3 napja sólet konzerven éltek :)) Az estéről egyébként sokat elmond, hogy Robiék 2 liter pálinkája elfogyott 🙂 Én hamar eldőltem aludni (mindössze 3 sör után), igaz rövid időre bekapcsolódtam előtte Bambi élménybeszámolóiba, amin nagy hangsúlyt kaptak a madarasi 24 órás versenyek. Köszönet a legendás székely vendégszeretetért Robiéknak, reméljük lesz még benne részünk általuk!
 |
 |
|
|
|
5.nap Július 18.
Robiéktól, Kingáéktól búcsú, sűrű köszönöm-özés, jövőreújrajövünk-özés közepette, majd irány Zágon-Papolc…..majd pedig egy durvább off-road szakasz Bodzafordulónál :)) Fel sem merült, hogy ezen az „úton” bárki jöhet szemben….de jött…egy piros Dacia….szerencsére időben észrevettük.
Buzau felé rendületlenül haladtunk tovább, jó minőségű szerpentinek, néha asszimmetrikus visszafordítók színesítették utunkat 🙂
Következő megállónknál Samu megkérdezte Salát, nem-e lehetne-e feljebb venni a rendőr BMW súbertűjét, mivel feltartja az MZ-seket :))) Na szóval ment a vérszívás egész túrán, mindünknek volt benne része oda-vissza 🙂
Durvábbnál érdekesebb falvak jöttek mentek, miközben kúszott be alánk az aszfaltcsík…majd végre elértünk Buzau-ig, ahol tankoltunk.
Innen tovább irány Braila! Roadkill motorja néha bedurrog, enyém is itt ott lámpáknál durrog/meg-megáll (később kiderült: a gyertya volt a hunyó).
Braila-n átvergődtünk a Duna partjáig, ott kis bizonytalan megállásunkat látva a parti kocsmából integettek helyi elemek, hogy hajtsunk csak fel nyugodtan a katamaránra! Így tettünk. Indulás? „Hááát, az akkor lesz ha a hajó megtelik”…na csesszék meg! Aztán hamar megtelt, félelmetes magabiztossággal hajtott fel végül két nyerges szerelvény is.
Menet közben leszurkoltuk a viteldíjat, ami 1motor+1főre 7 RON (kb. 440Ft) volt.
Rövid kis ringatózás a Dunán, ezután ismét öltözés, indítás. Innentől már Tulcea megyében motorozunk!
Nagyon jó utakon haladtunk, kellemes meglepetés volt ez! Jó kanyarok, sima aszfalt… ez tényleg Románia?? 🙂
Tulcea városába értünk ahol leálltunk itatni egy benzinkúton…nos itt bizony kipattant pár dolog, amit nagyrészt a hosszú úton előállt kisebb feszültségek számlájára írnék… Kezdtem én: leszálltam (ugye balról) a motorról, mire az a következő pillanatban a jobb felére dőlt 🙂 1 db fékkar mínusz. Aztán TéZé miután tankolt, Árpi vasa mellé állította a sajátját úgy 23,5 cm-re…ezt Árpi sérelmezte, melynek hangot is adott okkal-joggal, ment a cívódás amivel együtt az idő is… a benzinkutasok pedig már a biztonsági kamerát is visszanézték, mert a 3-as kútfejen valaki tankolt…de nem fizetett. Tézé volt a „tettes” mert a kis közjáték lefoglalta 🙂 Ja és Roadkill-nek sikerült Motorina-t tankolnia (ez Romániában a gázolaj…) de a dízel MZ feltalálása helyett inkább lefejtette azt, majd a keresztségben a „Dízeltequila”nevet kapta a pilóta.
A csapat kissé normalizálódott, megnyugodott, majd tovább indultunk… Tulcea-ban hol átlósan átfutó nyílt villamospályák, hol a folyton megszűnő és visszatérő macskaköves részek közti átmeneteknél lévő kátyúk tartottak minket ébren (vagy a KV-k?).
Rendkívül tetszett hogy minden km kőnél tudtam…mennyire van még Murighiol… szép, érdekes nevű falvak… Bestepe… aztán többek közt Victoria (itt fotóm is van!) után kisvártatva feltűnik a Murighiol tábla!!! Rögtönzött örömtánc a nyeregben! 🙂 Megérkeztünk utunk legtávolabbi pontjára!
Balkanyar, egy kis szórt köves utcába, majd érdeklődésünkre, hogy hol is lehet a Kati Vendégház… nos nem éppen jutottunk bővebb infóhoz, Sala pedig bevetette román nyelvtudását is… na ez a híres román segítőkészség… biztos tanultak valamit a franciáktól…
Aztán ugyanebben az utcában továbbhaladva hamar megtaláltuk! Kitárt nagykapu, hargitai rendszámú autó az udvarban! ÓÓÓÓigen, megvan!! A Kati vendégház, mely a Fülöp család tulajdona, akik gyergyóremeteiek. Katika és Édesanyja fogadtak minket, Robiékéra hajazó székely vendégszeretettel.
Gyors bemutatkozás, majd felcuccoltunk a padlástérbe. A mobil légkondi azt hiszem most életet mentett 🙂
Aztán szilvapálinkával koccintottunk, Katika elvitt pár embert bevásárolni autóval (Ő NEM IVOTT ALKOHOLT!), így aztán nem maradtunk pl. sör nélkül sem. Vacsora, majd szabad program, iszogatás….alvás…
 |
 |
|
|
|
|
|
|
6.nap Július 19.
Elég korán ébredtem, 4 körül. Szobatársaim hatalmas „örömére” szöszmötölni kezdtem a törölközőm és egyebek után a táskámban, fürdés után pedig nekiláttam a törött fékkarom cseréjének (ezért vigyetek magatokkal pót fék- és kuplungkart). Később Bambi is csatlakozott, leellenőrizte a motorját, kihasználandó azt, hogy most erre volt épp idő.
Ma nem motorozunk, csónak túrázunk a Deltában! Bááár nekem volt egy kóbor gondolatom, lemotorozni a csónakázás helyett legalább Konstancába a tengerhez, vagy akár Bulgáriáig ezen a napon DE nem bántam meg hogy végül nem tettem!
Nyaki nem kelt fel! Itt valami gáz van… és sajnos tényleg… egy időnként elő-előjövő idegbecsípődés-szerű nyavaja jött elő nála, így aztán ágyban maradt, sajnos nem tudott hajózni a csapattal 🙁
Igazi székely reggeli után Katika volt ismét a sofőrünk, aki levitt minket a partra, ahonnan indult a két motorcsónak, hogy kb. 6 órás túra keretében nézhessük meg a Deltát. Előtte felvásároltuk a helyi szupermarket kalapkészletének jelentős részét, védekezendő a napsütés ellen ami a vízen még fontosabb. „Vigyázz, mert túristák jönnek, csak saját szemüknek hisznek…” énekelte egykor a P.Mobil 🙂
Indul a túra, kattognak a fényképezők! Marhacsorda legelészik a parton, majd jönnek sorban a madarak: sirályok, kormoránok… és néha egy kis üzemszünet a csónakmotorunk köhögése miatt. Bambiék fullextrás csónakot kaptak minden földi jóval, zene is volt benne, a Mester pedig néha el-el bubukált 🙂
Ami a legszebb volt, az a tavirózsás rész. A fotók nem adják vissza milyen gyönyörű!
Árpi elé beül TéZé a csónakunk orrába, had őt nézze már a motoros társa, ne má a tájat :))
Szűk kis kanálisokban néha feltelt iszappal a lapátkerék, vagy egy úszó fát talált meg…
Aztán mocsaras részek mellett hajóztunk, majd elértünk az Uzlina tóig. Az ide bevezető kanális előtt a visszaúton megálltunk egy kicsit, ittunk valamit… szép helynek látszott ahová bementünk, igaz vendég az nem volt benne, csak mi 🙂
Mindenki megitta a sörét, üdítőjét, majd „haza” vettük az irányt a kikötő felé. Innentől Florin, a pilótánk bemutatott néhány remekbe szabott trükköt a csónakkal. A másik csapat által felfodrozott hullámokon keresztben átmentünk, ez jól megdobta a csónakunkat 🙂 Aztán még jópár trükköt bevetett a szórakoztatásunkra 🙂
Az indulástól számított kb. 5 óra múlva érkeztük a kikötőbe, élményekkel telve. Kb. 5000Ft körüli RON-ba került ez a kirándulás fejenként.
A parton vártuk meg Katikát aki visszaszállított minket a vendégházba. No persze a szupermarketet ismét útba ejtettük, mindenki bevásárolt amit akart, én most borotvát is vettem, lévén lassan úgy nézek ki, mint Robinson Crusoe.
Visszaérve örömmel látjuk, hogy Nyakas már lényegesen jobban van.
Este ismét kis iszogatás, vacsora, iszogatás, bejelentkezés az MZ Club honlapra, ahol Samu helyzetjelentést adott le. TéZé meglepte a csapatot egy üveg borral és kólával. Köszönet érte!
Komoly élményeket adott a mai nap, holnap sajnos már hazafelé indulunk….
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
7.nap Július 20.
Reggel már nem ébredtem olyan korán, mint tegnap… hanem úgy fél 6 tájban. Sétáltam az udvarban, valami megmagyarázhatatlan nyugalmat éreztem… persze ez a teljes túrára igaz volt mert távol voltam problémáktól, munkahelytől… de ez mégis valami más. Roadkill elsétált ki az utca végéig, le a partra.
A többiek is ébredeztek rövidesen. Katikáék pedig elkészítették a reggelit. Ezúttal miccset is kaptunk, ami többféle hús keverékéből készült specialitás (kicsit a mi fasírtunkhoz hasonló), kötelező kipróbálni annak aki Erdélybe vagy Romániába látogat. Az asztal bal szektorában (ahol én is ültem) nagyon fogyott.
Finom is volt, meg a többi is amit reggelire kaptunk….nade a miccs majd később lesz érdekes.
Szép lassan szedelőzködtünk, ma 360km-t motorozunk, egészen Gyimesbükkig.
Fizettük a megbeszélt összeget a szállásért, ellátásért, majd megköszöntük mindent, ezután egy csoportképre is összeálltunk. Duna Delta! Sohasem feledünk el!
Braila-nál keltünk át ismét a Dunán, majd néhol úttalan utakon motoroztunk (a kürtöt el is hagytam). Bambiék töltésjelzője kigyullad…na most mi van? A 30 éves forgórészen egy szál elszakadt. Felháborító! 🙂 Kb. 40 perc szerelés következett sikerrel Bambi&Nyakas ko-produkcióban. Végül elértünk 1000 éves országhatárunkig, azaz megérkeztünk Gyimesbükkbe, Bákó és Hargita megye határához közel. Bambi nem volt túl jó bőrben, már út közben említette…
Itt található a 30.számú vasúti őrház, a Rákóczi vár tövében, mely a történelmi Erdély egyik legkeletibb települése. A vasútvonal Erdélyt itt hagyja el, és lép át Moldvába. A vasúti őrház teljes felújításon esett át 4 éve. Megérkezésünket követően a társaságunk egy része a szuvenír árusokat, továbbá egy büfét vettek célba. Összesen négyen indultunk az őrházat és a Rákóczi várat megnézni (én legalábbis ezért jöttem). Nagyon szépen berendezett vasúttörténeti kiállítást hozott itt létre Bilibók Ágoston. Az MZ Club nevében bejegyzést tettem a vendégkönyvbe.
Ezután felkerekedtünk a lefoglalt szálláshelyünkre, a Deáky Panzióba… én kicsi fáziskéséssel indultam, a csapat már elhúzott… túl is mentem a bázison, de hamar útba igazítottak derék székely emberek.
Bejelentkezés, szoba elfoglalás, én már ekkor furcsán kezdtem érezni magamat….
Kiültek már páran sörözni, csatlakoztam, aztán jött a vacsora: káposztaleves, majd csigatészta gombapörkölttel. Jó volt… ezután ismét sörözés…
Bambi már elment szundítani… én egyre pocsékabbul éreztem magamat, node Kriszti, Roadkill és Samu rábeszéltek, hogy tartsak velük egy kis gyalogtúrára hegymászással vegyítve (papucsban!). Komolyan minden bajom volt ekkor már, de úgy tűnt helyre rakott kissé ez a mini túra.
Ami ezután jött… na azt nem részletezem, de az összhatás indítója a reggeli miccs evészet volt, így jártam… azért remélem a többiek legalább jól aludtak 🙂
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
8.nap Július 21.
Reggel ismét korán ébredtem, „valamiért” nem ment a reggelizés, de a személyzet igen rendes volt hozzám, mentateát főztek (kaptam az útra is) nomeg égett pirítóst csócsálhattam… Nyakitól pedig széntablettát is kaptam, óóó yeah. Oké, azt hiszem a mára betervezett 360km-t csak lenyomom valahogy a csapattal út közbeni humán megállási kényszer nélkül 🙂
Roadkill elbúcsúzott, mert innen már egyenesen hazamegy Nyíregyházára, egy nap pihenője így még lesz, mielőtt hétfőn munkába állna Budapesten.
Irány Csíkszereda, ahol megálltunk tankolni. Innen a gyergyói medencébe vettük az irányt, nevezetesen Gyergyószárhegyig, ahol a Lázár kastélyt tekintettük meg. Út közben Mádéfalván megálltunk a Mádéfalvi veszedelem emlékművénél. A szemben található kisboltban feltankoltam hazahozandó 2 literes Harghita sörből (ez, és áfonyapálinka nélkül nem térhetek haza Erdélyből).
Gyergyószárhegy után Borszék felé vettük az irányt, ahol kedvünkre feltölthettük vízkészletünket.
Következő megállásunk helye Gyergyóalfalu volt, mivel Nyaki törökszentmiklósi szomszédja, Pista bá innen származik, és épp itt van, meg kellett tehát látogatnunk.
Ásványvizet, aprósüteményt és kávét is kaptunk, köszönjük szépen 🙂
Továbbhaladva Parajdon át Szovátáig mentünk a Bucsin-tetőn keresztül. A Bucsin kátyús rossz útja rég a múlté, nagyon jó minőségű aszfalton, lapogatós kanyarokban élvezkedhettünk ismét lábtartótól lábtartóig… Haladt a csapat előtt egy nagyon rosszindulatú autós, aki ráadásul a mögé kötött tréleren egy másik autót szállított. Nem akart elengedni minket, de hiába erőlködött, mind megelőztük.
Szovátán ismét itatás. Samu, TéZé, Bambiék és én elhúztunk Korondra, szuvenírt venni, itt egy gyenge eső ijesztgetett minket. Megvásároltam a haza szánt dolgokat, köztük áfonyapálinkát, majd visszahúztunk Szovátára, ahol ismét együtt folytattunk utunkat.
Torda felé vettük az irányt, ahol a már néhányunknak ismerős teló-felkoppantós úton közelítettük meg a hasadékot egy csoportkép erejéig.
Nos, ha már belekóstoltunk ismét a román mellékutakba, maradjunk edzésben, irány Magyarlóna, Kolozsvártól 12km nyugatra… de az Iara-Baisoara út amin elértük, na az nem volt akármennyire sz_r…
Megérkeztünk Magyarlónára, egy kisbolt elé kavarodtunk be, kaptunk némi útbaigazítást.
Itt Sala (a 750-es rendőr BMW-s kolléga) elköszönt a csapattól, Nagyváradon éjszakázott már aznap, a rokonainál.
Hamar megtaláltuk a Gyöngyvirág vendégházat, ahol a Tóth házaspár várt minket. Nagyon kultúrált volt ez a szállás is, nem lehetett rá panasz. Vacsorával, reggelivel együtt ~4500Ft/fő fizettünk. Vacsora előtt a csapat koccintott egyet Nyaki túrazáró pohárköszöntőjét követően. Vacsora után mind kaptunk egy-egy dobozos sört, én az enyémet átengedtem TéZének, bár nagyjából helyrejöttem a tegnapi események után…
Közben sms jött Roadkill-től, hazaért kisebb viszontagságok közt, de rendben.
Kicsit még beszélgettünk az étkezőben, de aztán hamar elment mindenki aludni… holnap utolsó túranap… repül az idő… DE 24 óra múlva remélhetőleg mindannyian otthon alszunk már.
 |
 |
|
|
|
9.nap Július 22.
Este esett egy kis eső, ez új színfolt, mert ritka vendég. Reggel lehoztam a kapu elé a gépem, majd pakolni kezdtem, többiek is csatlakoztak idővel. Aztán reggeli, majd a szállást rendeztük. A jövőben ha Kolozsvár környékén szállást keresünk, csak ide jövünk!
Itatás következett még Magyarlónán, majd célba vettük Nagyvárad irányát, kedvenc település-nevem ezen az útvonalon: Kutyfalva (románul: Ciucea) Maros megyében. Kőrösfeketetón még megálltunk Nyaki román cimborájának házánál beköszönni…de sajnos nem voltak otthon (biztos mise volt).
Élesd után tovább haladtunk rendületlenül Nagyvárad felé, itt ismét tankoltunk, összefutottunk egy sportmotoron érkező párral, ők bugaciak voltak, Segesvárról jöttek épp.
Itt Pista (GS 1200-as) elköszönt, meg nagyjából mi, többiek is egymástól, lévén innen már mindenki saját lakhelye felé veszi az irányt a legrövidebb úton.
Belépés a határon. Juhéjj! Itthon vagyunk! Igaz, hogy Gyimesbükk óta már idehaza motorozunk, de ez mégiscsak lélektani.
Berettyóújfalun végleg leadta a forgalmit a gyertyám (közel 10 év MZ-zés alatt most először jártam így, de Bambi szerint nem biztos hogy a gyertya, hanem lehet más elektromos probléma okozta… ezt még kivizsgálom itthon).
Nyakival és Árpival együtt betértem Törökszentmiklósra. Tankoltam, majd elköszöntünk egymástól. Köszi, jó volt, jövőre? Naná! Már most várom… stb.
Egy capuccino után nyeregbe pattantam ismét, majd irány haza! Lassan fogynak a km-ek, pedig szúrom neki 🙂
Dunaföldváron a híd mellett kicsit megálltam nyújtózkodni a parti sétányon, majd a hátralévő távot már egy seggel letudtam. Ismét földöntúli öröm a Kaposvár táblánál 🙂
A házunk elé bekanyarodva leállítottam a motort, és máris gyermekhangokat hallok…nézek a bejárat felé és meglátom a pici unokahúgomat és unokaöcsémet ahogy futnak felém…
Sejthető volt hogy ez a túra is nagyon jó lesz, az MZ és a Csapat ismét hatalmas élményt adott, egyben a technika újabb tiszteletet vívott ki magának. Rövidesen be is léptem a fórumra, látom szép lassan bejelentkeznek a többiek is, TéZéről nem tudok semmit, remélem szintén rendben hazaért.
 |
 |
|
|
|
Pontosan nem tudom mennyi km-t mentem az órám meghibásodása miatt, de 3100-3200 között van.
Összköltség részemről pontosan 131.000 Ft volt.
Fogyasztás: kb. 1 hátipermetezőnyi sör az egész csapatra vetítve.
Mindenkinek, mindenért köszönet!
Még 1 napot kihasítottam magamnak pihenni, a hétfőt, aztán keddtől ismét meló. ILYEN ÉLMÉNYEK UTÁN?? Brrrrr 🙂
Még több kép a galériában > > >
RR_Zozy
2012. Augusztus 25.
www.mzclubhungary.com
