-„Hey man, this was my place! Do you wanna fight?”
Persze poénnak vette. És mivel úgyis pakoltam, eltekintettem a magyar virtus bemutatásáról. Kezdõdött a motormustra. Õk valami igen retro ötvenes évekbeli HD-kkel érkeztek, nem vagyok hozzáértõ, úgyhogy nem tudom megmondani mik voltak pontosan.
– „Öhm this is Jawa..?”
Ekkor a féknyeregre mutattam, lévén nincs matricám:– „Áhm EMZET!”
Egykét szó még a motorokról, köbcentikrõl, szigetrõl és hogy mit érdemes megnézni. Majd nekikezdtem pakolni. A kempingben egyébként egy fiatal magyar pár sátrazott mellettem, tõlük kaptam kanalat a babkonzervem elfogyasztására… köszi. Miután felmálháztam visszaindultam Baskára, a megspórolt kempingpénzemet elenni, elinni. A csövelõhelyemet már korábban kinéztem, nem is volt messze a várostól. Bár az egész nyaraláson motoron ültem, rendõrt nem láttam a szigeten, ezért bevállaltam pár korsó sört, pizzát, salit…fejedelmi vacsora volt, amit a tengerparti étteremben fogyasztottam el. Elõzõ számításaimat meghazudtolóan a Nap mégsem keleten nyugodott le (?), ezért a naplementét a hegyeknek köszönhetõen mégsem láttam. J
Már sötét volt, mikor visszamentem a susnyásba aludni. A neszezések alapján mások is igénybe vették a vadkempingezést, de mindent összevetve egész jól aludtam.
2009. július 29. szerda:
Reggel ismét a melegre keltem fel. A hátramaradt városba indultam körülnézni. Elõször belógtam egy kempingbe feltölteni a vízkészletemet és igénybe vettem néhány más szolgáltatást is.
Majd kimentem reggelizni a világítótoronyhoz.Itt elhatároztam, hogy a fogytán lévõ kunám miatt hazafelé indulok. Na, nem egybõl haza, hanem kiérve a szigetrõl (mivel már mindent láttam, egyedül egy cseppkõbarlang maradt hátra, de olyan itthon is van) szépen délnek a tengerparton. Ja, amúgy érdekes, hogy hazafelé sokkal többnek tûnt a cuccom, pedig elvileg fogyott is belõle.
Kiérve a kontinensre Zengg (Senj) felé vettem az irányt. A szél kezdett viharossá válni, mellettem több tíz méteres szakadék, korlát nincs csak néhol kõbucka, felettem sziklák tornyosulnak. Nem volt nehéz betartani a 60-as sebességhatárokat. Néhol még a 40 is soknak bizonyult felpakolva a viharos szél miatt. A rendõrök egyébként 5km-enként mértek kis kézi mûszerrel, tehát érdemes is volt ésszel közlekedni. Na, nem így közlekedett néhány f*szt*risznya velem szemben. Kezdve egy kamionost elõzõ kisbuszossal, akit nem is érdekelt, hogy ott vagyok én is, a szakadéktól 40 centire.A másik pedig egy szép nagy fürt szõlõt dobott ki az ablakon (szembe velem). Nem is kell mondanom, hogy a szõlõ a lábamon, és a hengeren csattant szét. Kész. Nem tudtam, hogy mi az, csak annyit láttam, hogy egy nagy zöld tárgy közelít felém. Ha kemény, akkor szakadék… ha csúszik, akkor is. Szerencsére az ijedtségen kívül nem volt nagyobb baj, eltekintve a szõlõmagokat az egész motoron.
Egybõl megálltam egy kiugrónál, ahol a helyi kékek mértek szorgalmasan. Rendes volt a kollega, mondta, hogy hol találok autómosót. Õ azt hitte, hogy valami olaj csöpög a motorról, de elmagyaráztam neki, hogy ez csak szõlõlé… finom ám.
Lefordultam (Crikvenica) városához, körülnézés, fürdés, pihi. A házak itt is gyönyörûek. Pálmafák, virágok, kaktuszok. A strand jól felszerelt, minden van itt. Motoros vitorlázós izé, ugrálócuccosok, búvárkodási lehetõség, vizibanános cucc… sok minden.
Túljutva a nehezén már lendületesen haladtam hazafelé. Egy kis pénzt még tartalékoltam, hátha pályára tévednék, és akkor tudjak fizetni érte. Zágrábig nem történt semmi különös, így eltankoltam a maradék pénzt is.
A benzinkúton megállva egyszercsak felgyullad azaz utálatos piros lámpa az órán. Húha, kezd sötétedni, nekem meg itt nincs töltésem, és még kunám se. Nem jó hír.
Leszedtem a deklit, nézegettem a szénkeféket (egyáltalán nem vagyok elektro guru), mozgattam a vezetékeket, de minden jónak tûnt. Szétnéztem a biztosítékok környékén hátha kihúzódott valami, de minden stimmelt. Kezdek izzadni… sosem jó jel. J Nyugi… ennivalóm van, vizem van, tartalék euró is van nálam. Nem fog senki megenni.
Jöhetett, amit a legjobban nem szerettem volna. Sötétedik, én meg a cuccokat pakolom le a motorról. Le kell szedni az ülést, ott is körülnézek.
Itt sincs semmi probléma, megmozgatom az egyik piros J vezetéket és lõn töltés…f*sza. Kicsit csiszolom a sarut, egy kis WD-40.
Ülés cuccok vissza, mehetünk. Egy nagyobb kátyú után megint világít a piros! Óóó a …
Ülés le, nézegetem, közben próbálkozok, nyomogatok, taszigálom az ülést. Rájövök, hogy valami letestel az ülés által.
Ezt már nem derítem ki, hogy mi és hol. Az ülést kihúzva a helyérõl csak úgy ráteszem a vázra. Így már pár centivel magasabban van, és semmihez nem ér hozzá. Szükség hozza, de hazáig megbírja. És így is lett.
Egy kisvárosban eltévedek, rossz felé fordulok. Egy helyi, idõsebb hölgyhöz fordulok segítségül, mutogatom neki a térképet. Összesereglik az utca és kézzel-lábbal mutogatják, merre menjek. Jól esik a segítõkészség. A helyiek is örülnek, hogy segíthetnek. Bárcsak minden ilyen simán menne a világban.
A határig óvatosan vezetek, mert fogytán a benzin és szeretném kibírni az elsõ magyar kútig. A határon a vámos kinyittatja a dobozomat: egy pár surranó, egy guriga WC-papír, fél kiló száraz kenyér, búvárszemüveg… nem vámköteles, mehetsz, csá. Amúgy jól megy az MZ? Kúton tankolok, volt még 5 liter benzinem. A holmimat rendbe hozom, eszek, iszok, a kilazult köteleket meghúzom, innen már nem játszadozok. Egyes csattan, tõgázzal indulok haza, Tatabányára.
2009. július 30. csütörtök:
Szerencsére a Balatonnál kifogok egy sietõ kisbuszost, felzárkózva mögé (így nem lát a rendõr) hamar letudtuk a balatoni 70km-et. 110-el nyomultunk át Fonyódon, Siófokon, jól van, megy ez.
Fehérváron eltévedek. Mivel Zámoly – Tatabánya úton mennék, de egyik sincs kitáblázva. Harmadik városcentrum-körgyûgyû utat lejátszottam, gondoltam nem érdekel, megyek Bicske felé, ami ki van táblázva. Pár kilométer után meglátom a Zámoly balra táblát, ja, tudom, hol vagyunk. Fehérvártól majdnem hazáig fel van túrva az út. Prizmák nincsenek, felfestés sincs. Az út nagy része szépen párhuzamosan felmarva. Mintha defektem lenne, úgy utazok 50km-t.
A reflektor fényében szempárok, agancsok tûnnek fel. Satufék, nyikorgás, megáll.Elõttem 6-8 méterre egy megtermett szarvasbácsi néz rám boci, izé szarvas szemekkel. Én nyomom a dudát:
„Öhm.. Mr. Szarvasúr, megkérném Önt, hogy szíveskedjen lefáradni az úttestrõl.”
Komótosan megfordul és visszatér az erdõbe. Hazáig már csak 60-al merek menni. Meglátva a Tatabánya táblát, elmosolyodok. Itthon vagyok, megcsináltam, az én öreg motorommal, baj nélkül.
Egy kis adalék:
út hossza: 1500 km
benzinárak: 7kuna (280ft)
fogyasztásom: (300cc+bing) 4l
hídpénz: 18 kuna (700ft)
kempingárak: (1fõ, 1 sátor, 1 motor, 1 éj) 105 kuna (4000ft)
Csomaglista:
Ruha, gyógyszerek, kempingcucc, enni-innivaló.
Alkatrészlista: (a kötelezõ tartozékokon kívül)
gyújtótrafó, megszakító készlet, vezetékek, gyújtóvezeték, pót belsõgumi, gumiragasztó szett, gyújtógyertyák, karburátor-tömítés, gyorskötegelõk, bilincsek, csavarok, alátétek, anyák, benzincsõ, küllõk, anyák, kuplung- és gázbovden, olaj, WD-40, csiszolópapír, holtpontmérõ óra, elõtét ellenállás feszültségszabályozóhoz, pár szénkefe, szeleptûk, törlõrongy.
Nedermann Dénes
www.mzclubhungary.com
2009.10.18.
