Gyerekkoromban mindig arról álmodoztam, hogy majd egyszer a tengerparton fogok motorozni: hegyek, völgyek, sós levegõ illata, pálma és fügefa, szúrós bokrok, csillogó tenger. Mióta szert tettem életem elsõ „nagymotorjára” már semmi sem állíthatta meg a beteljesedést. A kérdés már csak az volt, hogy merre menjek? Olaszország? Róma, Nápoly – szívesen mennék, de sajnos messze van és nem álltam túl jól anyagilag.

             

Így maradt Horvátország, közelsége miatt. Az Isztrián már többször jártam (bár nem motorral), ezért most egy hasonlóan közeli, de más útirányt keresgéltem a mûholdképeken. Áh, itt egy sziget és még kompozni sem kell, elég nagy is, tehát nem lesz „bezárt” érzésem, valószínû van elég látnivaló a szigeten, így hasznosan tudom eltölteni a nyaralásra szánt 3-4 napot.
Na, de hol szálljak meg? 3 éjszakát még kempingben sem engedhetek meg magamnak – jó, akkor marad a vadkemping. Bár mondták otthon, hogy ezt tiltják, de hát sátor nélkül nem kemping a kemping, csak fekszek a fûben… na, majd meglátjuk.
Mikor menjek? Felmentem pár meteorológiával foglalkozó honlapra és bõszen tanulmányoztam a sokévi átlagokat, kiemelten figyelve a csapadékeloszlást. Július közepe, ez a legjobb.
A motoron egyedül leszek, ez tiszta sor. Nem kínozzuk szeretett ETZ-nket, de jó lenne néhány útitársat találni. Dolgozni kell, nincs szabadság, nincs pénz, rossz a motor… így nehéz lesz.

2009. július 25. szombat:
Holnap indulok, ideje összepakolni. Mivel egyedül megyek ezért bõven van hely az MZ-n. Doboz, tank, hátsó ülés, 2db vegyvédelmi táska (szimatszatyor) oldalra. 4 napi ruha, némi konzerv és szendvics az útra. Felesleges ennivalót nem akartam vinni, mivel kint is hasonlóak az árak, akkor meg minek cipeljem.
Az egyik táska alkatrészekkel, olajjal tele. Na, nem mintha nem bíznék hûséges társamban, de az ördög nem alszik. Sátor, hálózsák, kempingfelszerelés, km-es hosszúságú gumikötéllel összetartva. J
A motorral túl sokat nem foglalkoztam, mivel nem rakom el úgy, hogy valami kínja lenne. Azért reggel lemostam, áttöröltem. Bár tudom, van némi akut hibája, amivel már kezdek nem foglalkozni (egyébként hipochonder vagyok). Az olaj csöpög a lánckerék tengelye mellõl, valószínû a csapágyfészek van kiverõdve (legalább a láncot nem kell kennem), a vezetékeknek is van baja. Majd télen megoldjuk. 

A motorom felpakolva

2009. július 26. vasárnap:
Úgy tervezem, este indulok, nincs meleg, virradni a tengert övezõ hegyekben fog, vagyis az érdekes részeket már látni fogom, nincs nagy forgalom, nyugisan lehet közlekedni, tájékozódni. Viszont valószínû mindenféle nyulak, õzek, szarvasok fognak boldogítani út közben, ha valami gond adódna, meg kell várni a nappalt a szereléssel. Ezen kívül a térképkezelés is macerás lesz éjjel (gps-em nincs).
Este 7 óra környékén felmálháznom a maradék cuccost, ennivalót. Felöltözök a motoros ruhába és nekiindulok a nagy útnak.  A napi úti célig nagyjából 700km-ert kell levezetnem. Autópályára ha lehet nem megyek.
Tatabányától a határig megállás nélkül megyek, határ elõtt tankolok és eszek. Meglepõen tapasztalom, hogy csak 9 liter benzin fér a tankba, ami alig 4 literes fogyasztásnak felel meg. (300as henger+bing!) Még sohasem fogyasztott ilyen keveset az ETZ. Bár nem is hajszolom.
Ahogy a Dráva kanyarog úgy követi a folyót az út is. A levegõ kezd hûlni, a meleg vízbõl felszálló köd miatt szinte nulla a látótávolság. Teljesen sötétben vezetek, nincs a környéken egy település sem. A fasor szélérõl világító szempárok sora bámul rám értetlenkedve, hogy mi ez a büdös, hangos fénycsóva. (ugye a köd)
Egy útbevágáshoz érek, felettem a töltésen egy egész csorda szarvas tekint le rám. „Ah, szevasztok, majd légyszi ne most ugorjatok le. Köszi…” 

2009. július 27. hétfõ:
Ahogyan távolodom a Nemzeti Park vizes területérõl úgy oszlik fel a köd. Érdekes, hogy Horvátországban, a kisebb falvakban egyáltalán nincs közvilágítás, csak a nagyvárosokban.Zágrábig így utazom, az út szélét jelzõ prizmákon túl nem látok semmit. Volt, hogy 120km-ert vezettem úgy a falvakon keresztül, hogy senki nem jött szembe! Egy kicsit nyomasztó érzés.
Meg kell állnom, felvenni egy pulóvert, mert kezdek fázni. A zágrábi körgyûrû kijelzõi már csak 10 fokot mutatnak, mi lesz így a hegyekben? Az út egyébként nagyon jól ki van táblázba, szinte lehetetlen eltévedni még így a falvakon keresztül sem. Az egész túra alatt mindössze egy kisvárosban sikerült rossz irányba fordulnom, illetve Székesfehérváron hazafelé tévedtem el, nade ott csúnyán.
Már világosodott mikor Károlyvárosba (Karlovac) értem, elõttem hegyek magasodnak, gondolom most ide kell felmennünk. A gyér forgalom miatt nem kellett kapkodnom a szerpentineken, nem vagyok egy kanyarvadász típus, de pár km után egészen belejöttem. Néhol megálltam, inni egyet és melegedni. Mindössze 3-4 fok volt a hegyekben, elkelt az a sok ruha amit magammal vittem, már alig vártam, hogy kisüssön a nap.

2

Ezután 130km kanyargás következett egészen a tengerig. Eljött a holtpont, talán a kanyarok, vagy a jólesõ meleg miatt rámtört az álmosság. Gyakran álltam meg pihenni, inni, enni, fotózni.
Azután pár óra kínlódás után egészen rendbejöttem, mikor fentrõl megláttam a csillogó tengert.

Fiumén (Rijeka) átmotorozva egybõl a KRK – sziget felé vettem az irányt. Pesti forgalom, sokkal tuskóbb vezetõkkel. Még csak reggel 8 óra, de már most kezd gondot okozni a meleg, pulóverek visszakerülnek szépen a helyükre. Követtem a táblák utasításait és hamarosan megláttam a képekrõl már jól ismert hidat.

Sajnos a közelben megállni nem tudtam, így elmaradt az elõre betervezett híd-motor fényképezés. A belépõ 18 kuna volt (700 Ft), ami egy be- és kimotorozásra jogosította fel a szóló és oldalkocsis motorosokat egyaránt.
Mivel nagyon fáradt voltam, kempinget kezdtem el keresni a szigeten. Fürödnöm kellett és rendbe tenni magamat, nem akartam vadkempinggel nyitni. Az elsõ utamba került szálláshely nem hozta az elvárásaimat. Árnyék egy darab se, de legalább ocsmány volt a wc is, jó akkor ez nem nyert.
Irány a sziget fõvárosa, KRK, hátha ott jobb a felhozatal. BOR autocamp, nem is hangzik rosszul. 105 kunáért (4000ft) cserébe, ott aludhatok sátorostul, motorostul. Bár a tengerpart nincs túl közel, a kemping szép árnyékos, a fürdõhelyiségek tiszták, rendezettek.
A recepciós körbevezet, megmutatja hova pakolhatok, tisztázza a házirendet, éjfél után ne motorozzak a kemping területén. Ez, azt hiszem még belefér. J A portán angolul is beszélnek, nincs gond egymás megértésével (néhány éve, más helyeken ez nem volt elmondható).
Gyorsan lemálházok és nekilátok a sátram felállításának. Bár még sohasem nyitottam ki, elég hamar összedobtam, csak kalapácsot nem hoztam a cövekeknek. 15 perc sziklával való ütögetés után megsajnált egy idõsebb német úr és kölcsönadta a kalapácsát. Még az elhajlott cövekeket is ki akarta cserélni, merthogy neki van f*sza, megköszöntem, majd visszahajlítom.

Már 11 óra környéke lehetett, felhõ egy darab sem, 38 fok árnyékban. Alvást inkább halogatom estére, mert ha felborul a küklopszitémám (SP fanok elõnyben) akkor nyûgös leszek egy hétig. Megszabadulok a protektoros, jó meleg motorosruhától és körbenézek KRK városában.

KRK szigete:
Krk 410 km2 területével az Adria legnagyobb szigete. Tengerpartjának hossza majdnem 200 km. Legmagasabb pontja az 568 méter magas Obzova. Lakossága 17.000 fõ, amely a sziget 68 települése között oszlik meg. Krk lakosságának fõ megélhetési forrása a földmûvelés, szõlészet, gyümölcstermesztés, állattenyésztés és természetesen a turizmus. Éghajlata enyhe mediterrán. A nyári átlaghõmérséklete 22,8 fok. A szigetet, a napfény szigetének szokták nevezni, az évi 2500 órát is meghaladó napsütéses óráinak száma miatt.

KRK városa:
A 3000 lakosú Krk város Krk sziget központi települése, közigazgatási- kulturális és turisztikai központja. Rómaiak alapították Curicum néven. A római idõkre már csak néhány mozaiktöredék emlékeztet.
Krk harcias történelmét leginkább a XII. században az óváros köré épített erõdítmény jellegû bástyafalak jellemzik. A kikötõt védelmezõ ötszögletû bástya a XV. században a velencei uralom alatt épült.
Az óvárosban a Kamplin bástya mellet levõ városkapun keresztül juthatunk be. A bástya falában a Frangepán-címer maradványait fedezhetjük fel, melyen egy oroszlán kenyeret tép, és egy római sírkõmaradvány tanúskodik a múltról. Az óvárosi részben tipikus, szûk utcák és kulturális emlékmûvek sokasága találhatók.
Itt található Szent Quirinus-bazilikát érdemes megtekinteni, hiszen az oltár bal oldalán található a XV. századi Frangepán-kápolna és a szintén XV. századi Szent Kereszt kápolna. A püspöki palotától balra magasodik a Frangepánok négyszög alakú toronnyal megerõsített vára. Innen irányították a szigetet. Nyaranta elõadásokat, koncerteket tartanak itt.

KRK
KRK
KRK


Lassan másfél napja nem ettem értelmes ennivalót, így beültem egy pizzázóba. 39 kunáért (1500Ft) kapok egy normálméretû pizzát, amit jóízûen falatoztam a tengerparton. A napot a városban töltöttem nézelõdéssel, majd mikor enyhült a meleg, visszatértem a kempingbe és berúgtam az ETZ-t, nekivágunk körülnézni a szigeten.
A kopasz, fehér hegyek tájképi elem itt. Az út szélén megállok egy tüskés bokor árnyékában és nekiindulok a legmagasabb hegynek. A sós levegõ erodálta sziklák úgy vágnak, mint a borotva. Minden lépésnél figyelni kell, mert ha esek az olyan lesz mintha egy nagy sajtreszelõn csúsznék egy seggest.

A sziklák forróak, a hõség aszaló, de megéri feljutni:

Ezután Stara Baska nevû településre tartok, amit már sok útileírásban dicsértek a gyönyörû öblei miatt.

Stara Baska
Stara Baska egy kis halászfalu. Sok érdekesség nem található a településen, de annál érdekesebb és látványosabb az oda vezetõ út. Az út mellett gyönyörû türkizkék öblöket találunk. Ha lehetõségünk van rá másszunk le ezekhez a csodálatos öblökhöz és mártózzunk meg a kristálytiszta tengerben.


Sokat nem tévedtek az biztos:

Le is másztam a sziklákon, hogy megmártózzak a hûvös vízben. Na ja… nem is hûvös, inkább langyos-meleg. Búvárkodtam egy sort, volt némi hal, rengeteg tengerisün, uborka, egyéb élõlény, de kagylót, azt egy darabot se találtam.

Egyébként akárhol állítottam le a motort, minden cuccost nyugodt szívvel hagytam rajta, sisakot is csak gumiháló alatt, senki nem nyúlt hozzá. Parkolással sem volt gond, mindig találtam olyan helyet ahol tudtam ingyen, árnyékban parkolni és abszolúte nem pofátlanul. Fürdõzés után visszamentem a kempingbe, tusolás és evés után eltettem magam másnapra.

2009. július 28. kedd:
Reggel 7 órakor a borzasztó melegre ébredtem. Mára motorozást tartogattam a szigeten, sorban végignéztem az összes települést. Ezek közül kiemelném Baskát és Vrbniket.

Baska:
Baska a Krk sziget déli részén fekszik a baskai völgyben, két magas hegylánc ölelésében. A festõi környezetben található falucskát alapvetõen három dolog miatt szokták felkeresni. Az elsõ a közel 2 km hosszú finom kavicsos strandja. Ez az Adria egyik leghosszabb strandja.
Másod sorban azért, mert itt találták meg a híres Baskai kõtáblát, amely a horvát nyelv legrégebbi írásos emléke. Ma az eredeti – közel 2×1 méteres – kõtáblát a zágrábi Horvát Tudományos Akadémiában õrzik. A tábla gipszmásolatát a Baskától 2 km-re északra található Jurandvorban a Szent Luca templomban lehet megtekinteni.
Harmad sorban pedig azért ismerik és keresik fel Baskát, mert menetrend szerinti autóskomppal innen lehet eljutni a Rab szigeti Loparra.


Baska egyszerûen gyönyörû. Már az oda vezetõ úton sem gyõztem fényképezni. Itt jegyzem meg, hogy a sziget nem áll másból csak szerpentinekbõl, emelkedõkbõl. Nem ritka a 15-20%-os emelkedõ-lejtõ sem. Így aki nem rendelkezik hibátlan fékekkel az ne is jöjjön ide.

Hihetetlen érzés 2 kopár hegylánc között süllyedni a tengerig. A településen sok érdekes dolgot nem találtam, szállodák és apartman házak sora található csak. A kikötõben halárus pakolja ki az árut, mindenféle tengeri b*szbaszokat vesz a jónép. Egy cica is ott ólálkodik, próbál ellopni egy magához képest óriási halat. Szegényt mindig elzavarják.

A helyet megjegyeztem magamnak, a naplementét itt fogjuk eltölteni a parti étteremben, viszlát késõbb.
Továbbállok Vrbnik városába. Leteszem a motort az árnyékba, víz, fényképezõ, sapka elõ, körbeindulok gyalog.

Vrbnik
Vrbnik jellegzetes régi mediterrán falu Krk sziget keleti részén, Horvátországban. A településre a szárazföldet Krk szigettel összekötõ hídon, illetve hajóval lehet eljutni. A falu egyik jellegzetessége Horvátország szerte ismert, és számos díjat nyert Vrbnicka Zlahtina bor. Itt található a Viteziæ könyvtár közel 10 000 könyvvel. A számos templomának köszönhetõen a város spirituális központnak számít. A sok kis étterem szinte mindegyikének saját bora van, ahol jellegzetes horvát ételeket szolgálnak fel. Vrbnik a búvárok egyik népszerû merülõ helye.


Maga az óváros egy félszigetre épült, meredek, magas sziklákkal elválasztva a tengertõl. Néhány bátor ember innen ugrál bele a kristálytiszta vízbe. A sziklák néhol apró öblökkel tagoltak, ami ideális fürdõhely. Én is lemásztam egy ilyenhez és megmártóztam.



A városban sétálva magyar hangra lettem figyelmes (egyébként alig találkoztam honfitársakkal). Hat nõ (?) és két úriember, hogy mondjam… fényképezkedtek. Modellek nem voltak, mert ahhoz idõsek és rondák. Ruhamodell nem hiszem, mert ahhoz csicsás, k*rvás volt a ruci. Maradt a C opció… J
Magyarok, tengerparton, videokamerákkal….ez ám a tuti. Na, most küldjek be képet? Sikerült stikában képeket készítenem, jó lehet még késõbbi azonosításra.
A várost megnéztem, fürödtem. Mi legyen este? Arra gondoltam, hogy összepakolok a kempingbõl és maradva az eredeti tervnél: csövezek.

Folytatása következik!

Nedermann Dénes
www.mzclubhungary.com
2009.08.11.