/ 2005. április 9-10. Budapest-Szolnok-Alsózsolca /
És megéltük ezt is. Az MZ klub történetének elsõ, nagyobb volumenû túráját. Már a túra elõtt sokkal elkezdõdött szervezõdni a dolog. Egyik klubtagunk, Homz hazatérésének hírére úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk, és visszafogadjuk õt. Eleinte úgy terveztük, hogy Szolnokon várjuk és közösen megyünk el vele hazáig, de a dolgok úgy alakultak, hogy késõbb látogattuk meg.
9.-én reggel 11-re volt megbeszélve a találka Szolnokra, a Kossuth térre. Ekkor még úgy gondoltam, hogy nem tudunk 11:30-kor elindulni, mert a Pestieket Semi vezeti le Szolnokig, és Õ, mint sokan tudjuk, nem a pontosságáról híres. De csalódnom kellett, kevesebb, mint 10 perces késéssel megérkeztek. Addigra már ott vártam õket Bluerider-rel és Tigrissel, aki tett 1-2 kört a városban, mivel nem találta meg a térre bevezetõ utat. Végül mégis feltalálta magát, és egy gyalogosátkelõ felõl közelített meg minket. Mondjuk a Budapesti brigád is az egyirányú utcán jött be – szemben a forgalommal. Már majdnem elindultunk, mikor megláttunk egy adag MZ-t, akik – mily meglepõ – a Kossuth térre bevezetõ utat keresik. Õk, mint kiderült, Egerbõl jöttek Szolnokra, hogy egy ideig együtt motorozzanak velünk
Végül szép kis társaság gyûlt össze. Pontosabban: Semi és barátnõje Dóri, Zsandatara, Kiss Sanyi, Tigris, az egri 4-es fogat, Bluerider, és én (Gexxx). Bluerider sajnos csak pár km-ig tartott velünk, egy családi esemény közbejött neki. (még egy ember, aki nem tud jönni).
Idõben elindultunk, az elsõ megálló nem sokkal utána be is következett, mivel valakinek tankolnia kellett. (valakinek a motorba, valakinek az arcba). Nagy nehezen ismét elindultunk, pár km-rel késõbb Bluerider vissza is fordult. Számára a túra véget is ért.
Következõ megálló: Kunhegyes, benzinkút. Feladat: Lebeszélni a továbbiakat, mivel senki sem tudta, merre lett megbeszélve az elõre egyeztetett útvonal. Végül is, hála a technikának (GPS) megszületett a további útvonal, kis falvakon keresztül el is értünk Tiszafüredre, ahol ismét egy benzintyúkra be kellett menni. és még csak félúton jártunk. Poroszlón már z25z 'nevû' klubtagunk is várt a barátnõjével. addigra sikerült 45 perc késést produkálni a tervezettekhez képest. Bratyizás, fényképezgetés, úttervezés, és irány tovább.
Nem sokkal az Egriek elválltak tõlünk, így már csak 5 motor folytatta az útját tovább Alsózsolca felé. A megbeszéltek szerint hívtuk Homz-t, mikor odaértünk. Csak reménykedni tudtunk, hogy gyorsan odaér elénk, mivel a helyi dinoszauruszok igen csúnyán néztek minket. Végülis gyorsan odaért a vendéglátónk, gyorsan röffentettük a verdákat, majd menekülõre fogtuk a dolgot. Homz-éknál tárt kapukkal vártak minket. Lekászmálódtunk a motorokról, bemutatkoztunk Anettnek és Homz anyukájának, majd kezdõdött a társasági élet. Végignéztük a vasakat, Zsandi és Homz elmentek Miskolcra Zsandi 'utitársáért', majd mikor visszaértek megebédeltettek minket. Nem is akármilyen kosztot kaptunk. Gulyásleves, jó sok husival, utána pogácsa. még egyszer köszönjük!
Kaja után irány Miskolc. Homz egyik helyi barátja, a Trophy-fanatikus Pisti is csatlakozott hozzánk.
Miskolcon tankolással kezdünk (már nem is számolom az ilyeneket), indulásnál meg is történt az elsõ mûszaki bibi. vagyis nem is elsõ, mert korábban Semi hiperszuper járgánya csak tolásra volt hajlandó elindulni több esetben is. De most megmutatta, mekkora erõ rejlik benne, és a kipufogó végét kilõtte. Az autómosó mögül került végül elõ. Én meg kurvára megijedtem. mondjuk a gázpalackot cipelõ benzinkutas is. Bemotoroztunk a városba, Semi egy lámpánál ismét megállt, tologatták a fiúk egy sort, majd nem sokkal késõbb megérkeztünk a belvárosba. Leparkoltunk, irány a sétálóutca. Utána a kocsma. Már sötét volt, mikor visszaindultunk Zsolcára.
Miután visszaértünk, mindenki kapott feladatot. Zsandi fát vág a pincében, Semi kipufogót hegeszt, én felbontok egy sört. És idõközben Pisti is visszaért. most egy oldalkocsis Trophy-val. Bontódtak a sörök, valakinél elég gyorsan egymás után, égett a tûz, nyársaltunk, beszélgettünk. Még aznap este átmentünk páran Pistihez is, hogy megnézzük a mûhelyét.
Vasárnap reggelre leesett az esõ. Úgy döntöttünk, hogy az aznapi gurulás elmarad. DE így sem unatkoztunk. Végignéztük Homz összes fényképét, megbeszéltük az elõzõ este történteket. (jól kibeszéltünk mindenkit, fõleg engem, mivel sikerült megtalálnom elõzõ este a sötétben a komposzttárolót. magyarul sz@rba léptem, nem is kicsit.). És ismét el voltunk látva étellel, itallal. Aznap megismertük Homz testvérét is, õ is bekapcsolódott a beszélgetésbe, sok érdekes sztorit hallhattunk tõle is. 2 óra körül (asszem) elállt az esõ, úgy döntöttünk, hogy indulunk. Összepakoltuk a cuccainkat, felvettük az esõvédõket (ki a sajátját, ki Homz-ét), majd irány.
És ekkor kezdõdött el Tigris 'tündöklése'. Pár km után észrevettük, hogy nincs sehol. Azt az info-t kaptuk, hogy otthagyta a táskáját, azért ment vissza. Tovább mentünk lassan, hogy utol tudjon érni. Ismét pár km. Múlva azt vettem észre, hogy egy oldalkocsis gép minimum 100-zal húz el mellettem. Pisti volt, hozta Tigris cuccát. De õ még mindig nem volt sehol. Elcammogtuk a következõ faluig, leparkoltunk egy buszmegálló elõtt, és beálltunk a váróbódéba, hogy ne ázzunk. Telefonálgatások folytak, kiderült, hogy Tigris eltévedt, és visszament Homz-hez. Hurrá. Akkor nincs más választás, várni kell. Vártunk, autók jöttek-mentek, az egyik sikeresen be is terítette a motoromat vízzel, mert az idióta nem tudta kikerülni a pocsolyát. Még jó, hogy be volt zsákolva az összes cuccom. Végül Homz kísérte el Tigrist hozzánk. Mezõkövesden szétvált a banda, valaki ment tovább Bp. felé, mi mentünk Tiszafürednek, ahol az egyik pirosnál belémjöttek. Nem is akárki. Naná, hogy Tigris volt. Még jó, hogy semmi nagyobb baj nem történt, és sikeresen hazaért utána mindenki.
Összességében nagyon baráti kis túra volt, kár, hogy sokan nem tudtak eljönni. Legközelebb veletek ismét valahol. Sõt, többekkel is.
Gexxx – 2005. április 20.
