2013. Július 20.
Szombat reggel a megbeszéltnél korábban érkeztem a szolnoki útelágazáshoz, de nyakas – aki Törökszentmiklósról jött – már ott várt. Eljött végre a nagy nap, holnap után motorjaink hazatérnek oda, ahol születtek – Zschopau-ba, az egykori kelet-német városkába. Jó 60 évvel ezelőtt ez volt a világ legnagyobb motorgyára és innen származtak azok a versenymotorok, melyek ellenfelet nem ismerve nyerték meg az akkori motogp bajnokságokat – minden kategóriában (nem beszélve a „6 napos” sikerekről). A japán és más európai gyártók ekkor még csak a közelben sem voltak…
Pestnek vettük az irányt a 4-esen, hogy 9-re odaérjünk a találkozó pontra. Elsőnek értünk oda, majd bambi, Kriszta, zsaki és Killer is megérkeztek, összeállt a csapat. Kis tanakodás után Lepence felé vettük az irányt, a döntögetés után jött a kissé egyhangú szlovák országút. Zsakinak sikerült csak feldobnia az utazást egy gyertyapipa cserével, killernek pedig biztosíték cserével, majd mentünk tovább Brno felé. Kora délután odaértünk modrice-i szállásunkra, ezért bementünk Brno belvárosába. Kis kóválygás után sikerült éttermet találnunk, a parkolóhely helyes megválasztásában egy nagyon készséges cseh rendőr segített nekünk. Evés után kis sétát tettünk a környéken, szép város, érdemes szétnézni. Hazafelé bevásároltunk, majd késő estig beszélgettünk, iszogattunk.
Július 21.
Reggel unalmas út várt ránk Prágáig mivel úgy döntöttünk, hogy autópályán tesszük meg az utat – motoroknak ugyanis ingyenes. 3 óra alatt legyűrtük a távot és a Károly híd tövében parkoltunk le. Maradtam a motorokra vigyázni amíg a többiek várost néztek, autóztak. Tetszett nekik minden, bár elég meleg volt és nagyon nagy volt a tömeg az utcákon. Én eközben a motorokra felfigyelő túristákkal voltam elfoglalva, folyamatosan kérdezgették, ez milyen motor, hány köbcentis, mennyi km van bennük. Igyekeztem mindenre válaszolni, nem is unatkoztam a két óra alatt… 🙂
Miután visszatértek a többiek, útnak eredtünk a cseh-német határ mellett lévő szállásunkoz (Chbany). A GPS hozzájárult ahhoz, hogy az utolsó 10km ne legyen unalmas, isten háta mögötti helyeken haladtunk egy keskeny utacskán, ahol a lélek se járt. Aggódni kezdtünk, vajon hova lyukadunk ki a végén… szerencsére főútra, majd onnan egy mesterséges tó partjára, ahol tágas, szép szállás várt minket. A hozzá tartozó étterem már nem volt ennyire jó, a két alkalmazott csak kézzel lábbal tudta megértetni velünk, hogy nincsen semmilyen ételük, csak rántott sajt krumplival. Mindegy, nagyon éhesek vagyunk, jó lesz az is, kérünk szépen 6-ot. Kihoztak 4-et és meglepetésünkre kettő fasírtosat, gondoltuk biztosan most találták a mélyhűtőben… Mindenesetre jóllaktunk, ittunk egy sört is, mi baj lehet – elindultunk szétnézni a környéken. Sokat nem láttunk, viszont a szállástól 30 méterre egy másik éttermet igen, ahol mindenféle ételeket ettek az emberek. Olyat, amilyet csak akartak…
Július 22.
Eljött a várva várt nap, indulunk az MZ gyárhoz. Chomutov után átérünk a német határon és gyorsan megérkezünk Zschopau-ba. A gyár a bevezető főút mellett balra található, el sem lehet téveszteni. Sajnos az épületet már belakták mindenféle üzletek, KTM bolttól kezdve bowling teremig minden van. Semmi nem maradt meg, csak az elhanyagolt épület együttes és egy óriási parkoló előtte.
Fényképezkedünk, van aki a földre borulva hálálkodik Honeckernek, majd irány az MZ múzeum a Schloss Wildeck-ben, attól majd jobb kedvünk lesz. Szép kiállítás, bár nem minden típus van kiállítva. Veszünk MZ babát, dvd-t, pólót, mindenféle emléktárgyat. Rácsodálkozunk a régi, 20-as, 30-as években készült motorokra – ilyet már akkor készítettek? Vízhűtés, vázban elvezetett kipufogó gáz, gyönyörű kidolgozott részletek… ámulunk és bámulunk. Ennél jobb már nem is lehet. De lett.
Átmotorozunk a szomszéd városba, Augustusburgba, ott is van egy motor múzeum. Befizetjük a 15 eurót és leesik az állunk. Motorok egészen a kezdetektől fogva, az első Daimler Reitwagentől a wankel motoros MZ-ig. Minden korszakból találunk érdekességet, nagy részleg foglalkozik az MZ-kel, a német motorgyártással. Mindent lefényképezünk, levideózunk, izzanak az SD kártyák. Sokkot kapva hagyuk el a terepre készült MZ-ket, majd következik az igazi durranás. Egy terem telis-tele MZ és DKW versenymotorokkal. RZ 250-ek, wankel motoros DKW, áramvonalidomos gépek. Kísérleti és működő blokkok metszetei, történeti leírások, díjak, versenyzők képei a falakon. Kisfilm is van, tátott szájjal nézzük végig. Megszédülve megyünk a kijárat felé, az utat még több különleges motor szegélyezi. Sport simson-ok, amerikai motorok, 6 hengeres Benelli és wankel motoros Suzuki. Első kerékagyba épített csillagmotor. Az ETZ 250 prototípusa 1975-ből.
Az udvaron jól esik levegőzni, menjünk vissza, még egyszer látni akarunk mindent. De nem lehet, későre jár és még 280km van vissza a szállásig. Belehúzunk, sietni kell. 7 körül érünk oda a nyugati cseh- német határra Plzen-en keresztül, Hojsova Straz melletti szállásunkra. Szoci szálló vár minket, emeletes ágy és közös fürdő, de van pinpong asztal. Gyorsan alszunk el este.
Július 23.
Korai indulás, megyünk a Sasfészekbe! Átverekedjük magunkat Salzburgon, siessünk, mert bezárnak ha nem érünk oda 16.00-ig. Fél 2-re a golling-i szálláson vagyunk, lepakolunk, irány Berchtesgaden. Időben érünk oda, motorokat lezárjuk a parkolóban, megvesszük a jegyeket a busz pénztárban, rá van írva, melyik buszra kell szállni. És pont annyi jegyet adnak ki, ahányan a buszra fel tudnak ülni. Pontosan indul el a 4 busz felfelé az egy sávos lezárt hegyi úton, 1800 méterre mászunk fel. A látvány hihetetlenül szép, nagyon meredek a hegyoldal és körben messzire el lehet látni. Ez a bajuszos bácsi tudott élni. A fenti buszmegállóban mindenkit leszállítanak, regisztrálni kell a hazamenő buszokra, melyik időpontot szeretnénk. Innen egy hideg és hosszú alagút vezet be a hegy belsejébe, ahonnan egy nagy lift visz fel minket az étteremmé átalakított Sasfészekbe.
Jó időt fogtunk ki. A ház a hegygerinc alsóbb részén található, feljebb lehet sétálni a kősziklákon. Szuveníreket vásárolunk, megnézzük a fotókiállítást, bambi makarónit eszik. A teljes építkezés 1939-ben fejeződött be 17 hónap munka után, mai áron 113 millió euróért, hihetetlen technikai és emberi erőfeszítés árán. 1945-től az amerikai csapatok foglalták el és használták nyaraló helyként. Gyorsan elrepül az idő, már mennünk is kell a buszhoz, zsaki figyelmeztet minket – jó hajóskapitány módjára. Hazafelé bevásárolunk a boltban, majd a szálláson vacsorázunk meg az erkélyen.
Július 24.
Reggel borús idő fogad minket, épp’ nem esik. Sajnos hazafelé indulunk, a cél Türnitz. A túratervben csak 280km szerepel a mai napra, én viszont úgy gondoltam, hogy az Alpokon keresztül az MZ-kel, a nagy emelkedőkön és szerpentineken biztos rámegy majd az egész napunk és csak este érünk a szállásra. Már az elején feltűnt, hogy túl gyorsan haladunk, úgyhogy sűrűbben megálltunk, mint máskor. Egy csepp eső nem esett végül és szépen kisütött a nap is. Nagyon jó volt az út, szép a táj. Rengeteg motoros mindenfelé, néhányan hozzánk is csapódtak, mások nem bírták. Na nem a tempót, a füstöt… Türnitzben már nagyon meleg van, de korán érkezünk, bemegyünk a városba. Sehol egy teremtett lélek, kérdezzük a pincért, hol vannak az emberek. Azt válaszolja, mindenki a szabadstrandon, néhányan meg dolgozni. Tudnak élni. Kifizetjük a 3! eurós sört és miután kicsit drágálljuk a 12 eurós készételeket, elmegyünk a boltba. Szerencsére van okostévé a társalgóban, megnézzük a fotókat és videókat, amiket az úton készítettünk. Jól érezzük magunkat, sorra köszönnek be hozzánk az újabb magyar vendégek. Az egyik motoros pár ezt kérdezi tőlünk:
– Ti jöttetek ezekkel?
– Mármint az MZ-kel???
– Igen!
– Hú az nagyon jó, az egyik rokonunk minden nap nézi a fórumot és az oldalt, építget egy MZ-t és nagyon sok tanácsot megfogad ami ott le van írva. Van ott egy Bambi nevű ember, az nagyon vágja a dolgokat. Ekkor nagy röhögés tör ki köztünk, hogy hát itt ül előtted a Bambi. Nagyon megörülnek neki és már fényképezkednek is, csatlakoznak hozzánk. Ez a szállás annyira nem volt jó választás, sok a szúnyog és a légy a környéken, illetve eléggé le volt lakva és kicsit félünk a másnapi reggelitől, vajon mit kapunk. De azért el tudtunk aludni este.
Július 25.
A reggelit túléljük, nem vészes, bár a tea 100%-a cukor lehetett becslések szerint. Csepereg az eső, de Kriszta megígéri, hogy nem fog jobban esni. Ezért nem is veszünk esőruhát, nem is lesz rá szükség. Hazafelé hosszú az út, 450km. Útközben szépen egyesével elválunk egymástól, zsaki Siófok felé, killer Dunaharaszti felé, Bambiék Pestnek mennek. Mi nyakassal ketten vágunk át a kocsisorokon, kellene még 20 lóerő az MZ-be 🙂 Szolnoknál elválunk, ahogy hazaérek elkezd szakadni az eső.
2200km-t mentem végül, 4.0 liter körül fogyasztott a motor, műszaki hiba nélkül. Jó kis túra volt, abba a múzeumba vissza kell menni mindenképp!
Videó a túráról:
Samu
2013. Július 26.
www.mzclubhungary.com
