zsakfos írta:
Ettől függetlenül ahogy magamat ismerem,ha lenne Etz-m tuti én is megfúratnám 300-asra mert szeretek kisérletezni 
Ez az utolsó mondat nagyon tetszett, én is hasonló okok miatt adok még egy esélyt a 300-as szettnek. Számtalan álmatlan éjszakám volt azon elmélkedve hogy vajon miért ragadt meg? Ami tény: valóban elég vékony a henger fala ekkora túlfúrásnál és más a hőelvezetés. Bambi mesterrel is értekeztünk erről a deformáció/ragadás kérdésről. A gyári 300-asoknak tényleg vastagabb a henger fala, a deformáció lehet már az összerakáskor is jelentkezik, mert a tőcsavarok meghúzásakor akár hordósodhat is. Amikor a megragadt hengert elvittem a fúróshoz akkor tőle is kérdeztem, hogy mit gondol a hengerfal vastagságáról? Azt mondta, ha jó az illesztés bírnia kellene megragadás nélkül. Nem emlékszem már melyik, de van olyan motor amit nem is lehet fúrni, mert olyan közel vannak egymáshoz a hengerek, hogy egymásba szakadhatnának és mégis bírják. (bár lehet nem összehasonlítási alap a vízhűtés miatt).
A megragadás pedig általában a teljes gáz közeli állapotban történt. Sokkal valószínűbb, hogy helytelen a karburálás. Esetleg egy többlépcsős (gyorsítófúvókás) karburátor segíthetne a dolgon, hogy teljesen nyitott toroknál plusz üzemanyagot toljon be.
Itt visszakanyarodok a saját ragadásomhoz. Az első ragadásom után nagyobbra lett dörzsárazva a fúvóka. Nem is volt vele semmi baj járatáskor és utána egy darabig, de amikor már bátran nyeleztem észrevettem, hogy van amikor gond nélkül megy, van hogy besokall. (mintha egy kis szivatót húztam volna rá). Először csak próbaképp tettem vissza a gyári méretű főfúvókát 118 (tudjuk ez kb 110) és meglepően kurva jó lett, eltűnt az a besokallás jelleg végig jól forgott bárhol egészen 6300-ig. A gyertyakép szép világos barna lett. Így ezt hagytam benne. Szerintem ez bosszulta meg magát. A fogyasztásom is nagyon szép lett. Zsebi a tanúja, hogy a lenygel túrát 4,4 es átlaggal tettem meg ( 2500 km-en számolva) és ebben benne van keresztül a magas Tátrán és az autópályán is több 100 km-t mentünk bőven 100 feletti tempóban, rohadtul felpakolva. Ez a fogyasztás némelyik 250-esnek is becsületére válna olyan "kevés" nemhogy egy 300-asnak. Aztán jött egy hűvös nyári reggel és nyélgázon megszorult. Hondussal is értekeztünk, hogy a hőmérséklet változása is elég nagy hatással van a karburálásra.
Na szóval, a feldörzsárazott fúvókával annyi volt a gond, hogy sötét volt a gyertyakép és időnként besokallt. (valószínűleg hőmérsékletfüggő volt a dolog) Mivel általában a sebességhatárokat betartva közlekedtem (országút 4000 környéke) és a 300-as simán elment 2400-on is városban ezért bőven hatással volt az alapjárati rendszer.
A gyári fúvókamérettel meg szép volt a gyertyakép, nem sokallt be, de teljesen nyitott toroknál megragadt a f.szba. No meg az olaj is 1:60-1:65 be volt keverve. Hiába a csúcsminőség, ha egyszerűen kevés a kenés.
Ha jó az elméletem, akkor ezt úgy szeretném kompenzálni, hogy nagyobb fúvókát teszek bele, de lejjebb teszem a tűt. Ekkor a tű ugyebár alapjáraton elvesz belőle, de nyitott állásban meg már nem szól bele és meg lesz a többlet üzemanyag.
És szigorúan 1:50
A ragadásról még annyit, hogy amikor kezdett megszorulni akkor olyan volt, mintha levettem volna a gyujtást. Első reakcióm az volt hogy elvettem a gázt, és ezzel adtam meg a kegyelemdöfést a motornak. Elzárt torok, üzemanyag nulla egyenes út, hogy 2 másodpercen belül már visított és ragadt, akkor már hiába húztam a kuplungot.