Hazajöttem Lappföldről.
Eltöltöttem 23 napot, motoroztam több, mint 10 000 km-t, bejártam Szlovákiát, Csehországot, Lengyelországot, kis Oroszországot, Litvániát, Lettországot, Észtországot, Finnországot, Norvégiát, Svédországot. Bejártam Lengyelország észak-keleti részét, aludtam Kalinyingrád legelegánsabb szállodájában, izzadtam Litvánia és Lettország gyönyörű, de mégsem túlzsúfolt strandjain, javítottam defektet Észtországban, állítottam gyújtást Helsinkiben, láttam sok-sok rénszarvast, megismerkedtem Európa utolsó nomád népének, a számiknak (lappoknak) a kultúrájával, teáztam egy számi családnál, megismerkedtem sok motorossal, hírét vittem az MZ Klubnak, gyönyörködtem az éjféli napsütésben a kontinens peremén, a Nordkappon, megnéztem az altai sziklarajzokat, szörnyülködtem az árakon Tromsoben, megcsodáltam a Lofoten-szigetek hatalmas hegyeit és apró halászfalvait, áthajóztam Bodobe, láttam a trondheimi katedrálist, megmásztam a Trollstigent, gyönyörködtem a Geiranger-fjordban, keresztülmotoroztam a Jotunheim Nemzeti Parkon és még számos panorámaúton havas hegyek között, keresztülmentem a világ leghosszabb közúti alagútján, a 24,5 km-es Laerdal Tunelen, bőrig áztam Bergenben, sátoroztam -5 fokban és hóesésben a Haukelifjellen, Osloban megnéztem a Fram nevű hajót, amivel Amundsen először hódította meg a Déli-sarkot, átvágtattam Svédországon, hajóra szálltam, és a cél előtt 140 km-rel, Szlovákiában javítottam feszültségszabályozót sötétben, az erdő közepén.
De már itthon vagyok, és hamarosan elkezdem írni a túrabeszámolót sok-sok képpel kiegészítve.
Előzetesként pár kép:
Nagyon frissek voltak, rövid (kb. 1 órás) élménybeszámoló folytatták útjukat hazafelé.
Nem vagyok meglepődve! 
Szerintem valami durvát fogsz mondani! 
