| MZ ETS 250 újjáépítés II. rész |
|
Sziasztok, újra.
Elhoztam a 40 éves MZ történetének második részét, melyet szeretnék most veletek megosztani (aki még nem olvasta, tovább az elsõ részhez > > >). Sosem volt erõsségem a fogalmazás, kérem nézzétek ezt el nekem. Jómagamnak is el kellett olvasni elõzõ cikkem, hogy honnan is folytassam. Örülök, hogy még a napokban is akadt olvasója, de a lényeg, hogy valami olyasmivel hagytam abba, hogy a váz elõkészült festésre és kiegyenesítettük a lábtartót. Ezután a fejünk fölé gonosz felhõk gyûltek és jöttek a gondok. A sárhányók megannyi apró horpadást rejtettek, a baloldali oldaldekni alja olyan porózus volt a rozsdától, hogy papír módjára hajlott ide-oda. A gittelést csiszolás követte, majd ellenõrzés. Napokig folyt a munka és látszólag semmit sem haladtunk. (Csak a hétvégéken folyt a munka, máskor meg kellett keresni a rá valót J ). Az elemeket csukott szemmel, kézzel ellenõriztük a jelzõfesték után, hogy hibát keressünk a sima felületeken. Ezek után szórógittet kaptak az elemek, két rétegben, majd elkerültek a festõ mûhelybe. Két komponensû fekete festék, majd lakk. Ezidõ alatt elkészültek a krómozott alkatrészek. Isten ránk mosolygott, mert amit a világon bárhol kereshettünk volna hiába, az már a miénk volt. Tibi egy nap elõsétált a garázs mögül egy pár külsõ rugós ETS felfüggesztéssel és gyári minta alapján készített célszerszámok tömkelegével. Hasonlóan egy nap az internetet böngészve - azt hiszem nem reklám ha leírom, de mindent a v*tera.hu-ról vettünk - láttam egy gumiharang párt. SMS gyorsan Tibinek nézze már meg… és igen, az volt a miénk. Nagyjából képben voltunk a hozzávalókkal (állítottuk hetykén ha jól emlékszem), innen már csak LEGO az egész. De nem az volt… az elsõ csavartól kezdve mindennel volt valami apró hiba, amin igazítani kellett. A horganyzott keréktengelyek nem akartak a helyükre menni, vissza kellett õket csiszolni. Pár dolgot második körben kellett horganyoztatni, mert elfelejtettük. A hátsó sárhányó keresztben állt, az alsó rögzítõ csavar nyílást ki kellett bõvíteni. Lassan, de biztosan haladtunk utunkon, próbáltunk alapos munkát végezni. Közben megejtettünk egy-két börzét, gyári fém gyertyapipa és Budapestrõl 4 db fehér oldaldekni zárócsavar került beszerzésre. Mellékelt képen a piros alkatrészek fényezése, a tank már szárad, a lámpafej még várja az elsõ réteg festéket. Még az elõzõ cikk megírása elõtt beszereztük a tank emblémákat, mely közül az egyiket javítani kellett, egyszerû akril festékkel és 2-es ecsettel újrafestettem és hagytam megszáradni. 
Minden kis darabnak örültünk amikor elkészült és gyermekes féltéssel bántunk velük. Az elsõ nagy lépés, amit egy nap alatt kellett elérnünk az az, hogy a motor saját lábán álljon, össze kellett rakni a hátsó felfüggesztést - itt is szorult az újrahorganyzott hátsó tengely - lebiztosítani a csavarokkal, hátsó teleszkópokat összeszerelni, majd betenni, hátsó sárhányót is a helyére tenni, elsõ felfüggesztést beépíteni (az akksi nélkül nulláról készített tartó jelesre vizsgázott). Egy sima MZ teleszkópot összerak az ember ügyesen. De ezt - ez nem olyan. Ha kézzel akarod betenni, elfelejted betenni a lámpatartó vasat, alulról nyomni lehetetlen. De hát 40 éve kitalálták, valahogy csak rájövünk… a logika: mindent felépíteni gumiharangig, majd az alsó részt egyszerûen felölteni olajjal és rácsavarni, hát nem egyszerû? (Nekem nem volt az.) A kormányvégre házilag esztergáltatott Tibi dugókat, a mintában is egyezõ markolatok és lábtartógumik Kecskés Laci logisztikáját dicsérik, a szimmetriára mi törekedtünk. (Szerintetek is van kisugárzása, ugye?) 
A festés profi, de a gittelést sosem felejtjük el. A piros színt - lehet már mondtam - de egy eredeti festésû kis MZ-rõl vettük, ki hitte volna, hogy manapság a Subaru használja ezt a színt. 
A késõbbi képeken nem látszik, de a fék testkábelére is felkerült a kör alakú kis védõgumi. (A hátsó fékfalra egy egész napom ráment mire felcsiszoltam, a hidegöntés már csak ilyen, sok a folyás az anyagon.)
Az idõ és a nedvesség megteszi a magáét, a tõcsavarokon és a hajtókaron máris felületi rozsda jelent meg, finom olajozással zártuk el a levegõtõl ezeket az alkatrészeket. 
A kormányt annyira hajtottuk lefelé, hogy párhuzamosan álljon a bölcsõváz felsõ csövével. Sok polírozott alkatrész aprólékos felszerelése és hogy legyen mivel dolgozni, a kuplungkart tartó konzolban a csavar túl rövid volt, menetszakadás az öntvényben, valamint a gázbovdent tartó ház elforgott, egyetlen réteg szigetelõszalag és egy 15mm-el hosszabb csavar megoldotta a problémákat. 
Innentõl igazából annyira sokkolt minket minden egyes elem helyrekerülése, hogy fényképek nem készültek. A tank hatalmas, az üléspozíció meglepõ keveréke a sportosságnak, miközben az ember súlya nem nehezedik a csuklójára. A nyereg kényelmét számos nagy TS-t hajtó motoros társunk ismeri. Az elsõ teleszkópot takaró gumit csak alul bilincseltük meg, rozsdamentes bilinccsel J. A lábtartót katonai mintára oldaltámaszosra alakította a lakatos mester, hogy a hátsó lengõkart erõkarként használó utángyártott támasz ne tudja megcsavarni a motort (maradt egy eredeti lábtartó is). Az izzókat és a biztosítékokat megtakarítottuk a pontos kontakt miatt, a hátsó lámpába visszakerült a rendszámtábla világítás üvege (fogkefével a legjobb kitakarítani) és új motoron még sosem volt hátsó prizmát vettünk bagóért egy nemrég elhunyt motoros családjától. Csomagtartó került felszerelésre, melyre gyári csomagrögzítõ hevedert vettem Debrecenben a Péterfia utcai motorosboltban (minden van, amit el tudtok képzelni). Gyújtást beállítottam, karbi, kidörrentõ rendszert felszereltük, a légszûrõt sem nehéz összerakni. Láncot befûztük Tibivel, õ kivett a láncból pár szemet (mindkét láncvédõ gumi gyári), beállítottuk a hátsó féket is - menni kellene lassan a motorral. Kellene, de a sebváltókar felszerelése után kiderül, hogy nem lehet váltani. Ciki, nagyon ciki helyzet, ég a fejem és bújnék ahova csak lehet miatta. Rosszul raktam össze nem tagadom, emberbõl vagyok. Tûzoltó gyakorlat, a léptetõhengert biztosító golyó alátét nélkül ráfogott a hengerre és nem lett beakasztva a két kalapács sem, ami a léptetõvillát visszahúzná. Ez még egy plusz nap volt. Ez a nap majdnem pontosan 8 hónapra esett az elsõ munkanaptól, 2009. november 13-a volt, péntek. A motort beindítottuk és kipróbáltuk, hangfelvétel nem készült, de úgyis személyesen az igazi. Remélem szerencsés lesz ez a dátum a jövõben, én úgy tartom, hogy ez a motor péntek 13-án született. A jövõre nézve annyit, hogy tavasszal Miskolcra utazik - még teherautón - hogy megkapja veterán minõsítését és OT-s rendszámát, utána már reméljük minél többet az úton láthatjuk. Nagyjából ennyit szerettem volna leírni, anyagiakban én úgy tudom, hogy Tibi 200.000 forintnál kapcsolta le a számlálót a munkálatok kb. felénél vagy két harmadánál, de egy álom minden pénzt megér. Azt hiszem mindannyian hozzájárulnak a nevükkel a motorhoz, ezért egy rövid lista azokról akik nélkül nem sikerült volna: Dénes Zoltán – fényezés Zvara István – kerékfûzés Szabó Szilveszter – krómozás Mézes Attila – horganyzás Kecskés László – alkatrészek, fõtengely Baki Máté – vezetékköteg Zsuzsa néni – csavarok Belcord Kft. – gyûrûk A vaterás veteránosok – pótolhatatlan alkatrészek Cseke Tibor – méltóan büszke tulajdonos, lakatos munkák Geregai Péter – szerelés, polírozás Azoknak pedig akik végigolvasták még néhány grátisz kép az iromány tárgyáról:     
Geregai Péter (Egyházasgerge)
|
Hozzászólások
Gratulálok a géphez!
Én most szeretem be egy ilyen ETS-t,és a napokban álltam neki a restaurálásnak. A fórumot olvasva szerencsés embernek érzem magam hogy sikerült szert tennem egy ilyen vasra!
És megüt a guta hogy az enyémet 6000 ft-ért eladtam szinte tökéletes állapotban , igaz vagy 20 éve .Minden papírját örzöm , mint egy Rembrandt képet .Elkezdtem keresni ilyen motort és rájöttem : lehetetlen találni .Nekem 70 tavaszától volt még a kislámpás változat . Vigyázz rá !
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.