Tátra túra 2018

Idén (2018-ban) megtörtént a Tátra-túra is az MZ Club Hungary néhány tagjának szervezésében, amire az ETZ 251-esemmel mentem el.


Bevezetés és az előkészületek


Idén volt megszervezve a II. (szerk.: több az annál, korábban is volt Tátra túra :) - Gexxx) Tátra-túra, június 21-24 között. Az I. Tátra-túra 2017-ben volt, az 3 napos volt, idén 4 naposra lett bővítve. Az úticél nem más, mint a Magas-Tátra csodálatos vidéke, és egy kis Lengyelország is. A túrára 23 motorral és 29 fővel indultunk el. A tavalyiról nem írtam beszámolót, mert egyre kevesebb szabadidővel rendelkezem, ezt a beszámolót is kissé megkésve tudom megkezdeni.
Akkor hát... Előkészületként sikerült szereznem a motorra egy Krauser K1-es tartót és szép állapotú dobozokat, hogy adott legyen a felszerelés egy jó túrára. Valamint kapott egy PWK 32-es karburátort, miután a gyári csatos BVF-el kétszer megszorítottam a motort.

 

 

A cél Felsőtátrafüred (szlovákul: Horný Smokovec) üdülőtelepülés volt. Penzion Partizan, ide volt foglalva szállás, ez egy retro panzió. 3 éjszakára, reggelivel 65 Euro-ért. A 3 vacsora külön tétel volt, összesen 18 Euro-ért. A szállásköltség tartalmazta azt is, hogy egy szlovák barátunk szervizautóval „követett” minket az egész túra alatt, hogy legyen segítség, ha bármilyen nyelvi vagy műszaki gondunk akad. Természetesen a csapat finanszírozta az üzemanyag költségét.
Egyik MZ-s túratárs és ismerős (Tóth Zoli) a közelben lakik, Kiskundorozsmán, vele beszéltük le, hogy előző délután közösen motorozunk fel Sass Pali bácsihoz Ürömre, aki felajánlotta, hogy aludjunk ott, mert messzebbről érkezünk. Szerdán indultunk, én még 14.00-ig dolgoztam, a dobozokat előző nap bekészítettem, majd motorral voltam még dolgozni is. Vége lett a melónak, felraktam a dobozokat, és irány a megbeszélt találkapont, a TESCO Kiskunfélegyházán! Itt 4 óra környékére beszéltük meg az összeröffenést, itt én még vettem hideg innivalót.

 

 

Innen pedig indultunk fel Budapest felé, Ürömre, 1-2 alkalommal megpihenve.

 

 

 

 

Üröm közelébe érve kerestünk egy benzinkutat, hogy a motorok is tele tankkal pihenjenek meg, majd ezután megérkeztünk a szállásadónkhoz.

 

 

Ezután valamivel később megjött egy másik túratárs is egy Honda TransAlp-pal estefele, Balatonszárszóról.

 

 

Este aztán flekkent sütöttünk majd ettünk, beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk, ráaludtunk az első napra...

 

Az első nap


Az első nap útvonala röviden:
Csömöri Auchan parkoló - Zagyvaszántó - Losonc - Nyusta - Gemerska Poloma - Dedinky-tó és végül Felsőtátrafüred.

Reggel keltünk időben, majd útbaejtettük Böriéket, eztán közösen folytattuk az utat a csömöri Auchan parkolóig, itt pedig összevártuk a csapatot, vásároltunk az Auchanban.

 

 

 

 

 

 

A csömöri Auchan áruháztól pedig 8.30-kor volt az indulás, irány a Magas Tátra. Innentől nagyrészt a képek beszélnek majd helyettem.

Pihenő Zagyvaszántón:

 

 

 

A Losonci benzinkúton volt a következő megálló, itt csatlakozott hozzánk Fuvaros, aki Magadanba (!) készült az MZ-vel.

 

 

 

 

A pihenők átlagban 20-30 percesek voltak, innen mentünk tovább Nyustára.

 

 

 

Következett Gemerska Poloma egy szép szerpentines szakasz után.

 

 

 

Ezután pedig mentünk a Dedinky-tóhoz egy kb 30 km-s szerpentinen, ahol mindenki saját tempójában motorozhatott, ami csodálatos hely, én most voltam ott először.

 

 

 

 

 

 

És csak motoroztunk tovább az alacsony Tátrán keresztül, Dobsina és Poprád érintésével jutottunk a szálláshelyre, Felsőtátrafüredre.

 

 

 

 

Ideértünk Felsőtátrafüredre, ahol lecuccoltunk, elfoglaltuk a szobákat, majd megvacsoráztunk.

 

 

Vacsora után kb. éjfélig ment a beszélgetés, sztorizgatás, képnézegetés...

 

Második nap


A második napra tutajozás volt betervezve a Dunajec-en Lengyelországban. Erre mi ketten nem voltunk befizetve, nem érdekelt minket, ráadásul reggel elég ramaty idő volt.

 

 

A csapat megindult Lengyelországba, mi pedig ketten egyéni programot csináltunk. Felfedeztük a környéket, elsősorban a Csorba-tó volt az úticél.
A többiek fotóit azért beszúrom ide a cikkbe, lássátok, miről van szó.


Tehát a tutajozás:
Esős ködös időre tekintettel a „felderítők” előre mentek a Dunajec folyóhoz a tutajok indulási pontjára, hogy ilyen időben mennek-e a tutajok. Ott már kellemes idő volt, a tutajok mentek, így a csapat többi része a felderítők után ment Lengyelországba….
A tutajozás a lengyel-szlovák határon a sziklafalak közt vezetett végig, mintegy 3,5 órás út volt, buszok hozták vissza a csapatot a kiindulási helyre.

 

 

 

 

 

Akinek volt kedve, az a tutajozás után átment Nedec várát megnézni (Ez a legészakibb egykori magyar vár).

 

 

 

Csodálatos, tiszta időnk volt...

 

 

Megálltunk fotózni, elmentünk a Tátra alatt és a Tátra mellett, feldörgettünk az autópályára, majd Poprádban kötöttünk ki, ott bevásároltunk Tátrateából, a szállásra visszatértünk, lepakoltuk a motyónkat, majd célbavettük Lengyelországot!

Avagy a Tátra 50 árnyalata...

 

 

 

 

Pózoltattuk a hegyi mezőkön az MZ-ket.

 

 

Majd Lengyelországban is lőttünk pár fotót. A lengyel határ előtt találkoztunk a csoportunkkal, Ők éppen visszafele jöttek a tutajozásból.

 

 

Lengyelországból visszafele pedig a szerpentinen megjött a lendület, és ki lett használva a tárcsafék.

 

 

Innen pedig Tátralomnicra mentünk, ahol a csapat már ott volt egy ideje.
A lomnici csúcsra nem volt érdemes a lanovkával felmenni, mert ekkora ködben úgysem lehetett volna látni semmit a tájból.

 

 

Harmadik nap


A harmadik nap első úticélja Bachledova Dolina – séta a Lombkorona tanösvényen - volt. Ide mi ketten később indultunk, a csapatot előreengedtük az időjárás miatt, ugyanis ezen a reggelen is taknyos, esős idő volt. Mivel volt GPS-em a motorra, így nem volt probléma odatalálnunk kettőnknek.

 

 

Itt a program egy kisebb (2 km) gyalogtúra volt kb. 250-300 m-es szintkülönbséggel. A probléma csak az volt, hogy eléggé fel volt ázva a meredek földes talaj, így bűvészkedni kellett, hogy esés nélkül feljussunk. Az pedig külön öröm volt, hogy a táv kb. 2/3-ánál elkezdett esni az eső, még jobban feláztatva a talajt. De ettől nem ijedtünk meg, felmentünk! És megérte!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A többiek elmentek a nemrég épült Lombkorona Tanösvényre, mi Danival inkább itt maradtunk a büfében, mivel elég szép előjelek voltak...

 

 

Igazunk is lett, leszakadt az ég, jégesőt is kaptunk. Sebaj, mi a büfében vészeltük át a nagyját, ittuk a jó csapolt Kofolát, amíg a többiek áztak.
Mivel továbbra is eléggé kérdéses volt az eső lehetősége, és az azóta még jobban felázott úton kellett visszamennünk, vettünk esőkabátot, biztos, ami biztos alapon.

 

 

Majd megindultunk lefelé, mit ne mondjak, elég trükkösre sikeredett a lefele menet. Nekem egyszer sikerült is elcsúsznom.

Az időjárásra való tekintettel a további, erre a napra tervezett programokat mellőztük, így például Zakopane-ba nem látogattunk el, pedig legalább a sajtpiac miatt jó lett volna, amit tavaly kihagytam (tavaly voltunk Zakopane-ban).
Délután az időjárás miatt szabad program volt, volt, aki elment vonatozni a Csorba tóhoz, voltak akik a környéken motoroztak, és voltak akik a kocsmában vészelték át az esős délutánt.

Fuvaros pedig délután összepakolt, és indult az ukrán határ mellé, ott bevárta egy ismerősét, akivel nekivágnak Magadannak.

 

 

A negyedik, utolsó nap
Sajnos ez is eljött, az utolsó nap, amikor is ott kellett hagynunk a Magas-Tátrát és ezt a gyönyörű vidéket, és hazatérni. Este, majd reggel folytatva összecuccoltunk, és elbúcsúztunk a Magas-Tátrától.
Hazafele a dobsinai jégbarlang és a dobsinai kilátó volt betervezve látnivalónak.

A dobsinai jégbarlanghoz 9:00 után érkeztünk meg, a csapat nagy része felment a barlangba a 9:50-kor induló magyar idegenvezetésű túrára, mi hárman kihagytuk, és a környéken kezdtünk el vadászgatni a túravezető tanácsát követve.

A jégbarlangról néhány fotó:

 

 

 

 

A parkolótól kb. 500 méteres gyalogút vezetett fel a barlang bejáratához, ami alatt 130 méter szintkülönbséget kellett leküzdeni, majd a barlangban történő lejutás újabb hosszú lépcsősoron történt: mintegy 500 lépcső le- illetve felfelé…

És a parkoló:

 

 

 

Mi pedig hárman felültünk a motorra, és elmentünk egy kis tavacskához, ami a dobsinai jégbarlangtól 2 km-re volt. Itt megálltunk, fotóztunk, és megcsodáltuk a szép tájat, a kis tavat a kis házikóval. Idilli környezet, el tudnék itt tölteni több időt is!

 

 

 

 

 

 

 

És még kacsáztunk is!

 

 

Itt a program kb. 2 óráig tartott, majd folytattuk a közeli dobsinai kilátóhoz/pihenőhöz az utunkat, ahol elkészült a csoportkép.


A háttérben látható szép szerpentinen folytattuk utunkat.

 

 

 

 

Innen pedig indultunk Rimaszombatra, ahol megpihentünk, és bevásárolt, aki akart

 

 

Majd következett Losonc, Salgótarján és Hatvan. Hatvannál pedig Zolival ketten leváltunk a már megfogyatkozott csapattól, mivel egy-egy kisebb csapat levált tőlünk Losoncon és Salgótarjánban is.

 

 

 

Aztán Zolival ketten döngettünk le az autópályán a Lajosmizsei pihenőig, előtte 1-2 helyen megpihenve. Itt pedig elköszöntünk egymástól, és folytattuk hazáig a maradék 100 km-es utat mindketten. Estére otthon voltunk, semmi gond nem volt.

 

 

 

A túra minden további nélkül lezajlott rendben, műszaki hibája nem volt senkinek, ami ennyi MZ-t tekintve nem rossz mutató.


Ezúton is köszönöm a szervezőknek, Kovács Zolinak és feleségének, Ildikónak a meghívást, és a szervezést, egy remek túrán vehettem részt a tavalyi I. Tátra-túra után is!


A cikk megírásában is ők voltak a segítségemre, tehát benne vannak az Ő gondolataik is a cikkben.
Valamint Bús Dóra fotóit is felhasználtam a cikkben

 

 

 

Régi hozzászólások

Ez az oldal cookie-kat használ. Ha az oldalon böngészik, akkor elfogadja, hogy az oldal cookie-k segítségét vegye igénybe. Bizonyos szolgáltatások eléréséhez szükséges lehet, hogy bizonyos személyes adataidat megadja. Az "ELFOGADOM" gomb megnyomásával nyilatkozik róla, hogy az oldal alján elérhető "Tájékoztató a személyes adatok kezeléséről és és jogi nyilatkozat" részben leírtakat megismerte és elfogadja.
További információkért kattintson ide. Elfogadom